A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-09-17 / 37. szám

Képregén/ 4. Rózsa Sándor a lovát ugratja 22. A duttyán a leveles szín, amelyben bort mérnek és hurkát, kolbászt: semmi mást. Kibír ángyó azonban egész évben duttyánl tart. Tele van szebbnél szebb felszolgáló lánnyal. Valóságos törSk hárem, ahol az urak az urak. Kulacsos Nagy Mihály, Szeged város főfiskusa már a múlt választáson főbiró is, polgármester is lehetett volna, de neki nem köll, mert nem akarja a Kibír ángyó kovártélyát elhagyni. Bővérű s vad urak világának volt a Kibír ángyó duttyánja a dédelgetett melegágya. Ittak, daloltak, adomáztak. A lányok sürögnek-forognak, csupa jó tejes jány, vastag testek, combok, tőgyek, harsány vidám kacagás. A hangadó a főfiskus. De itt mulat Bujkó Gyuri, a ravasz szenátor, Pandirkó Guszti a nábob, Mohos Márton aljegyző, Kotolár a pandúrok kapitánya, és más urak. Bécsről folyik a szó, a súlyos adókivetésről, no meg Rózsa Sándorról. - „Az anyja istenit! — dühödik Kotolár. — Lecsapta a jó pandúromat, a Rácz Palit." Egy nemes ember: „Mán ez a Rácz Pál nem gunárkodik többet. Ez a Rózsa Sándor jól kimetszötte." Harsány hahota szakad fel a tüdőkből. Reszkettek a hasak, dűltek az asztalok, törtek a faszékek. Olyan volt az egész vad duhajság, mint a rabszolga hajcsároké, akik a maguk nagy biztában állatokká lesznek, ha magukra maradnak. 26. Csorba-puszta közepén a Csepegtető csárda tömve asszonynéppel, akik a befogott katonakat kisérték az éccaka. Törődöttek voltak, kellett aludni. A két betyár is két lócán végignyúlva aludt. Sándor belép a csárda vedlett ajtaján. „Héj - kiáltotta el magat. - Hát itt mi van? Birkaellető?" Sírnak az asszonyok, Sándor kedvestrefasan vigasztalja őket. Már akad, aki fölnevet. Nézik a legényt. Egyik asszony meglöki könyökkel a másikat. Ráeszméltek a puskalövésre. Hátha ez a fiú, aki megpuskázta az egész katonaságot... 2?. Felsikolt egy asszony. Maradék Pálné: „Te vagy a!... aki engem mögmentett a perzekutor kéziből... Asszonyok!... Múlt héten Rácz Pali pandúr rámgyőtt... Akkor ez az embör észrevette, neki mönt, szétverte a fejit, összetörte a puskáját, lefegyverözte a másik pandúrt is, és a kováccsal elküldte neköm minden pézit... Azé vagyok én itt..." Sándor vigasztalja: „Nem te vagy az első szögény, akinek segitöttem ... Neköm senki sem számit, csak a szögény .. .** 23. Rózsa Sándor hozza a pejkót Veszelkáékhoz. Megállott a két lóval a tanya udvarán. „Hé, - kiáltotta el magát - van itt valaki? Ez a Vcszelka Pétör tanyája?" Juliska lépett ki a szalmatetős fészer alól: — „Mit akar tülle?" A legény elnevelte magát. Látta, hogy nem ismeri meg őtet a csúnya, nagyszájú lány. — „Itthon van-e Rúzsa Bandi, azt akarom tűlle." Csudálkozik a lány: - „Hát attul mög mit akar?" Nevet Sándor: — „ögyem mög azt a szép szádat! Kinek mi köze hozzá." „Akkó keresse mög." S evvel a lány hátat fordított. Nevetni kellett rajta. Hát hátulról se szebb, mint elölről. Hívja Sándor, nem jön a lány. Letekeri a karikását, megforgatta a feje fölött s retteneteset durrantott vele. 28. Sándor a kocsmárost szólitja: - „Mit tunnál annl ezöknek?" A kocsmárosnak semmije sincs, csak a beteg felesége, meg hat gyeröke. Sándor utasít: „Rakjá tüzet. Készítsd a bográcsot. Mingyán lösz." Evvel elment, lóra ült. Fertályóra múlva malacot hozott. Délre rendes ebédet kaptak az asszonyok. Mohón ettek, lefeküdtek. Rettenetes volt a hőség. - „No gyerünk innen - mondja Sándor Pisze Matylnak, meg Imrének — hagy aluggyanak." (Folytatjuk) 24. De ettől a fiatal ló mögijedt, kiugrott. A másik lovat, a Csillagot is magával rángatta. A lovas eloldotta Csillag nyaklóját. A Csillag el is szaladt. Vette a kurta korbácsát s verni kezdte vele a lovat. A ló soha nem tudott belerohanni se a szinbe, se a disznóólba, se fedél alá, mert vasmarokkal tartotta, ott kellett menni, ahol ő akarta. A ló végre kimerült, térdre csuklott, ledőlt a földre. Akkor a lány sikoltozni kezdett a legényért, mert úgy látta, hogy azt a ló maga alá gázolta. De alig nyitotta ki a szemét, ámulattal látta, hogy az talpon van és a lovat addig veri, amíg az egészen el nem veszti at erejét.