A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-09-17 / 37. szám

•XS?,^ \ U az élet örömeit, ameddig lehet? Ma­ga ez a kiterített holttest is bizonnyal arra int: élj! Senkinek sincs kedve ellenére, mi­kor hallja, hogy enni s élnj unszol­ják; nos hát az asszonyka is, ä több napos koplalástól kiéhezetten, immár belenyugodott, hogy megtörjék állha­tatosságát, s éppoly mohón töltekezett az étellel, mint a szolgáló, aki előbb adta meg magát. Különben tudjátok, hogy ha az em­ber jóllakott, miféle kísértés szokta legtöbbször megkörnyékezni. A kato­na most ugyanazokkal a gyöngédsé­gekkel vette ostrom alá az asszony erényét, amelyekkel az elébb rávitte, hogy kedvet kapott az élethez. Az erényes nő észrevette, hogy az ifjú csinos és szép szavú; a szolgáló is' igyekezett az asszony hajlandóságát a katona felé fordítani, s egyre-másra mondogatta: ... miért szállsz szembe a szép sze­relemmel? Nem jut eszedbe, kiké ez a föld, hol megtelepedtél? De minek kerülgessem a dolgot? Az asszony testének ezt a részét sem ta­gadta meg tőle; a győztes katona mind a kettőt meghódította. Együtt feküdtek le hát, s nemcsak ezen az egyetlen éjszakán, amelyen nászukat tartották, hanem másnap is, harmad­nap is, de természetesen magukra zár­ták a sírbolt ajtaját, hogy ha valaki ismerős vagy ismeretlen a síremlék­hez vetődik, azt higgye, hogy a világ leghűségesebb asszonya férje holttes­tén kilehelte lelkét. A katonának kü­lönben nagyon tetszett a csinos asz­szony s a titokzatos kaland, és ameny­nyire a pénzéből futotta, mindenféle finom ennivalót összevásárolt, s mi­helyt az éj leszállt, levitte a sírboltba. Nos, az egyik keresztre feszített go­nosztevőnek a hozzátartozói észrevet­ték, hogy az őrzés nem olyan szigorú, tehát éjjel levették a rablót a kereszt­ről, s megadták neki a végtisztességet. Így fogtak ki a katonán, mialatt el­hanyagolta szolgálatát. Mikor másnap észrevette, hogy az egyik keresztről hiányzik a holttest, megrémült a rá váró büntetéstől, s elmondta az asz­szonynak, mi történt, és hogy ő bi­zony nem várja meg a bírói ítéletet, hanem tulajdon kardjával ítélkezik önmagán a kötelességszegésért, tehát adjon helyet majd a holttestének, hadd nyugodjék együtt férje és szere­tője ebben a végzetes sírboltban. Az asszony azonban éppoly könyö­rületes volt, mint amilyen erényes, és így felelt: — Isten ments, hogy egyszerre él­jem meg annak a két embernek a temetését, akik nekem a legkedveseb­bek voltak. Akkor már inkább kereszt­re akasztom a holtat, mintsem hogy megöljem az élőt! És szavaihoz híven kivétette vele a koporsóból férje holttestét, és fölsze­geztette az üres keresztre. A katona kapva kapott az elmés asszony ötletén. Másnap aztán váltig csodálkozott a nép, hogy a csudába is mehetett föl a halott a keresztre? Révay József fordítása *s \ \\ V \V J Csáder László felvétele Varga Erzsébet versei: DÉLUTÁN A nap piros arcú falusi menyecske Ugyan mért oson a kertek alatt? Nézd: szeretőt tart a kis csalfa! REQUIEM vágyom a kezed megcsókolni mert adós maradtam az utolsó csókkal sárkánytor komból kékes rőzseláng a szeretet higanyszálként emelkednek az évek csak a gyerekek csak a gyerekek hisznek vakon kékes rőzseláng a szeretet halott kezedet vágyom simogatni érzem adós maradtam a simogatással FALUSI ESTE a lócákon vénasszonyok fekete gubbasztása az égen varjak sötét hullámverése a járdán elárvult kiscsibe őrzi fehérre meszelt házak tisztaságát A LANYNAK AKI BETEG VOLT a lánynak aki beteg volt húsvét hétfőjén mellére öntözték a tüdővészt hetyke legények a lánynak aki beteg volt október végén vállukon vitték koporsóját hetyke legények

Next

/
Thumbnails
Contents