A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-09-17 / 37. szám

• ni-'t • • fU^i'-t .. U-h', 'j> ' i

Ly'Ár,v~ r-n' , \t=t

A" Cr //> SL . V 'W 'L'PÍ rrrtsírrf /'/ÖlMl rar wf H* 4 1: IL iL ML gr rrLl /TV/ Eg! m if >* HM. ** * n A* ÉL m. rf&L ILCEt rr 'HT HT et tg m. & í^J^ TT sffl DL DL rr _ rr jst g rr sa e^^rrr ML H rr ^ £ if m. E SE «gsr^«^ ^rHfc» rf T} M. •W * ÜZ2 S3 rr1 2L"4 bt? iá? m HJE ä ff\ "1 sag >w< Hatezer éves sumér sörrecept Egy modern sörgyár óriási tartályai A nagy hőségben üdít a habzó sör jutnak. A cukor például az első, a zsírok a második utat követik. A német kutatók azt tapasztalták, hogy ha alkohololdatot juttatnak a kísérleti állatok vékonybelébe, megnő a nyirokáramlás. Ekkor támadt az az ötletük, hogy a szeszes italok s különösen a sör biológiai hatásait kezdik vizsgálni. Feltették maguknak a kérdést: van-e a sörnek különleges vizelethajtó hatása? A közhit szerint igen. De mi az a sajátos hatóanyag, amely ezt kiváltja? A kísérletek arra a furcsa eredményre vezettek, hogy nincs ilyen, csak a sörre jellemző anyag, a hatásért csakis a sör ethanol-tartalma (az egyetlen fogyasztható alkoholfajta, amelyet minden szeszes ital tartalmaz) a felelős. Mindegy tehát, hogy sört vagy ugyanannyi és ugyanolyan töménységű vizes alkohololdatot fogyasztunk, a hatás ugyanaz. Ugyanolyan mennyiségű víz vizelethajtó hatása viszont sokkal kisebb. A vesék kiválasztását (és a vizelet összetételét) a közti agy egyik hormonja, az ADH (antidiuretikus hormon) szabályozza, amelyet a hipofízis tárol és juttat folyamatosan a véráramon át a vesékbe. Hatására csökken a vesék folyadék-kiválasztása. Az alkohol hatása abban áll, hogy fékezi az ADH folyamatos bekerülését a véráramba, következésképp nő a vesék folyadék-kiválasztása. Ami a sör nyirokáramlást fokozó hatását illeti, a kutatók először az alkoholra gyanakodtak. De miután kivonták a sörből az alkoholt, a hatás ugyanúgy jelentkezett a kísérleti állatokon. Ügy látszik tehát, hogy a sörben valamilyen nyirokáramlást fokozó anyag van jelen. Ezt azonban még nem sikerült felderíteni. Májmosó A sör a vérkeringési rendszeren keresztül jut el a bélből a májba, amelyet fokozott nyirok-termelésre serkent, s így több nyirok jut a fő nyirokvezetőbe. Az orvostudomány — R. Heidenhain német és E. Starling angol fiziológus munkássága nyomán — már nyolcvan éve ismer olyan anyagokat, amelyek serkentik a nyirokáramlást, azt azonban csak most sikerült tisztázni, hogy a sör is tartalmaz ilyen anyagot. Lehetséges, hogy egy sörgyár ügyes propaganda-főnöke ezek után így reklámozza majd cége termékeit: „Az ideális máj-mosószer, semmi sem mossa át jobban az ön máját mint a sör." Az iparilag fejlett országokban egyre több gondot, fejtörést okoz a hatalmas szeméthegyek eltüntetése. Sokféle kísérlet, javaslat született már e probléma megoldására. Most azonban két amerikai geofizikus olyan ötlettel állt elő, amely joggal nevezhető egyedülállónak. R. C. Bostrom és M. A. Sherif, a washingtoni állami egyetem két kutatója ugyanis lehetségesnek tartja, hogy a növekvő mennyiségű hulladékot egyszerűen a Föld belsejébe szállítsuk. Meghökkentő tervüket a kontinensek vándorlásának okára, a tengerfenék szétterjedésére, szétúszására alapozzák. A kutatóhajók megfigyelték, hogy a víz alatti hegygerincek mentén folyamatosan új és új tengerfenék türemlik ki a Föld belsejéből az óceánok egyes pontjain. A kitüremlés elmozdítja a tengerek medrének többi részét, a mozgás sebessége elérheti a 2—10 centimétert évenként. Ez a jelenség vezetett végső fokon a feltételezett őskontinensek szétszakadásához és darabjainak elvándorlásához. A roppant erejű geofizikai folyamat következményeként a mélytengeri árkok mentén a vékony tengerfenék behajlik a vastag kontinentális selfek, padozatok alatt, és a rajta levő valamennyi üledékkel együtt, egyszerűen eltűnik a Föld belsejében. A tengerfenék tehát egyfajta hatalmas szállítószalag módjára viselkedik: a Föld belsejébe szállítja az üledéket. Sőt, nemcsak az üledéket, hanem azt az óriási mennyiségű hordalékot is, amelyet a nagy folyók a partközeli mélytengeri árkokba mosnak; ezt egyes övezetekben néhány hónap alatt elnyeli a Föld belseje. A két tudós e felismerésből kiindulva azt javasolja, hogy a szilárdan öszszesajtolt szeméttömböket süllyesszék el a mélytengeri árkokban. Ennek az eljárásnak nyilvánvaló előnye lenne, hogy a geofizikai „szemétszippantó" felvevőképessége gyakorlatilag korlátlan, a szemetet olcsó vízi úton szállíthatnák, és amint a szemét elsüllyedne a Föld mélyében, többé már nem veszélyeztetné, szennyezhetné környezetünket. Mindkét kutató egyetért abban, hogy tervük megvalósitása előtt még számos kérdést kell tisztázni. A Föld „szállítószalagja" például óriási, de nagyon lassú működésű. Mielőtt a vázolt eljáráshoz folyamodnánk, meg kell győződnünk róla, hogy a szemét semmiféle kárt nem okozhat, amig a tengerfenéken tartózkodik, A meghökkentő tervet kommentálva, más szakértők emlékeztetnek rá, hogy a mélytengerek és a felszínhez közeli vízrétegek között jelentős vízáramlások vannak, ennek következtében az anyagcserélődés is jelentős. Így roppant kétséges, hogy a nagy mennyiségű összesajtolt szemét valamilyen módon ne károsítaná a vizek élővilágát. Ezért mai ismereteink szerint roppant kockázatosnak tartjuk a sugárzó hulladékanyagok, vagy az immár hasznavehetetlen vegyi fegyverek elsüllyesztését is a tengerben. Mégis elképzelhető, hogy ezen a módon hatalmas tömegű, nehezen oldódó és nem mérgező ipari hulladéktól szabaduljon meg az emberiség. Más kérdés, hogy a szemételtüntetésnek ez a módja mennyire lehet gazdaságos. Ezt csak a szélesebb körű vizsgálatok és esetleg kísérletek dönthetik el. i hot 13