A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-09-17 / 37. szám

Az osztályharc „Az elmúlt évek tapasztalatai megtanítottak bennünket arra, hogy milyen káros következményekkel járhat, ha lebecsüljük a párt ideológiai munkáját és elhanyagoljuk a dolgozók ideológiai és politikai nevelését. Társadalmunk továbbfejlesztése kérdéseinek gyors megoldása megköveteli, hogy megerősítsük a szocialista ideológia befolyását minden szakaszon" — mondotta Husák elvtárs kongresszusi beszámolójában. Korunkban két társadalmi rendszer — a kapitalizmus és a szocializmus áll egymással szemben. A jelen korszakban a politikai hatalom kérdésével kapcsolatosan két alternatíva érvényes; vagy a munkásosztály politikai hatalma, mely megnyeri a dolgozók többi rétegét vagy a kapitalizmus politikai hatalmának alternatívája. Harmadik lehetőség nincs. 1960-ban sokan arra a következtetésre jutottak — a belső és külső feltételek mélyebb elemzése nélkül —, hogy ha betetőztük hazánkban a szocializmus építését, ha befejeződött a termelő eszközök népi tulajdonba való vétele és eltávolítottuk az antagonisztikus ellentmondásokat, automatikusan megszűnt az osztályharc is. Abból a tényből, hogy a szocializmusban nincsenek kibékíthetetlen ellentmondások a közgazdaságban, sem antagonisztikus osztályok, még nem következik, hogy az ideológiai harcnak nem kell osztályharc jelleget öltenie. Miben rejlik az osztályharc ideológiai formájának alapja a szocialista országokban, így hazánkban is. A kapitalista gazdasági alap már nem létezik. A burzsoáziát gazdaságilag megsemmisítettük. Létezik azonban még a burzsoá ideológiának hazai bázisa. Ide tartoznak a volt kapitalisták, gyárosok, földbirtokosok és családtagjaik. Továbbá ide sorolhatjuk a volt burzsoá ideológusokat, politikusokat, akik szintén részesedtek a tőke hasznából. Ezek alkotják a burzsoá Ideológiának a szociális alapját, szocialista jelenünkben. Lenin erről azt mondja: „E réteg nem tud megfeledkezni az »-elveszett paradicsomról-«. Tudatában él az elveszett paradicsom és mihelyt alkalmat lát (főként ha valamilyen fogyatékosságot észlel a társadalom irányításában), saját körzetében a burzsoá ideológia aktív hirdetőjévé válik." Erről nagyon is sok tény tanúskodik, főként a válságos 1968—1969 évekből. 4 burzsoá ideológiának mely a szocialista országokban hatást gyakorol, végezetül is megvan a gazdasági alapja. Nem a szocialista országokban, hanem ezeken kívül. Hisz létezik a kapitalista tábor. , A kapitalista országokból a burzsoá ideológia eljut hozzánk is. Nem ösztönösen és nem is véletlenül. Tudjuk, hogy a kapitalista országok kormányai milyen összegeket fordítanak az ideológiai diverzióra. Tehát nem is csodálkozhatunk azon, ha ennek a vékenységnek bizonyos hatása van. Tekintettel ezekre a körülményekre, nem lel kétség afelől, hogy az ideológiai harcnak szociali társadalmunk feltételei között osztályharc jeli« kell hogy legyen. Társadalmunkban e valóságot már rég 1968 el szem elől tévesztettük. Magától értetődik, hogy ht burzsoá ideológia terjedése elé nem gördítünk m« felelő akadályokat, a szocialista társadalmon be továbbfejlődik, kialakul és nagyon sokféle vészé rejt magában. Ezen veszély főként akkor érzékeli tő, ha elgondolkodunk az osztályharc ideológiai egyes gyakorlati formái felett. A szocialista ors2 gokban az osztályharc gyakorlati formájára az ji lemző, hogy már nem folyik közvetlen harc oszi lyok ellen, politikai, illetve gazdasági területen, h nem a harc ideológiai vonalra tevődik át és ez a területen a frontok nem rajzolódnak kl olyan é] sen. Az ideológiai forma esetében nem folyik közv« len harc a burzsoá osztállyal szemben, hanem a n zetek a burzsoá ideológia ellen. Nem ellenség mi denki azok közül, akik a burzsoá nézetek hatása a kerültek. Ez megtörténhet. Maguk a dolgozók megtévedhetnek. A megtévedt dolgozó ember teh nem lehet ellenség. A nézet az ellenség. Ez elli folytatunk harcot és nem az emberek ellen. Ezi Nem kérek enni, Christine, csak egy korty pálinkát adj, semmi mást. Hogy apa hol van? A panzióban, magam kisértem vissza, miután minden lezajlott; a törvényszéki orvos adott neki egy nyugtató injekciót, de nem használt semmit, egész úton reszketett az öreg. Mit mondasz? Persze, meg fog nyugodni, de holnap kezdődik minden elölről, hiszen ismered apát, meg fogja támadni a felmentő ítéletet, megint be fog jönni hozzám az irodába, és mulasztásai újabb és újabb listáját fogja lerakni elém, és megint meg fogja bolondítani az egész államügyészséget, abbeli igyekezetében, hogy meggyőzze őket: vádat kell emelniök ellene. Vádat! Már csak ennek él: hogy vádat emeljenek ellene, cserbenhagyás miatt, bűnsegédi bűnrészesedés miatt, vagy egyszerűen csak azért, mert bevonult katonának. Hiszen tudod, hogy . e téren művésszé fejlesztette magát, sikerült az életét a hibák és mulasztások egyetlen láncolatává változtatnia: nem szabad egy öreg tisztiorvost lebecsülni, még ha olykor kissé zavartnak látszik is. Mániákus, az; ahogyan mások söröskancsókat gyűjtenek vagy festményeket, ő úgy gyűjti az indokokat maga ellen, hogy bíróság elé állithassák. Látnod kellett volna apát, hogy jelent meg a saját tárgyalásán: jókedvűen, feketében, őszirózsával a gomblyukában, képzeld el, nem tehetek róla, de olyan volt, mint egy öreg vőlegény, abból a szánalmas fajtából, amely egyetlen kacsintást sem hagy viszonzatlanul. Ahogy átjött a téren! Ahogy a botját lóbálta, és könnyedén megveregette vele a lámpaoszlopokat! Talán még fütyörészett ls, nem tudom, az ablakból figyeltük: egy boldog ember sietett a pere tárgyalására. Hogy gyanút fogott-e? Nem, Christine, nem fogott gyanút, azt hitte, hogy a tárgyalás kitűzése nem más, mint konoksága jutalma, konokságáé, amellyel kierőszakolta, hogy vádat emeljenek ellene. Mindvégig nem vette észre, hogy látszattárgyalás folyik, hogy ezzel akarjuk végleg kigyógyítani mániájából, beteges önfeljelentgetéséből, hisz már az idegeire ment mindenkinek. Meg akartunk szabadulni tőle, ezért dolgoztuk kl az irodában a tervet, ezért beszéltünk össze; Olaf, Dieter és Günter az én kedvemért vettek részt a játékban, ismered őket; segíteni akartak nekem. És éppoly dermedten figyelték, mint apa rózsás kedvét és később azt a pajkos elégedettséget, ahogy a lépcsőn felérve, Adam Kühlt üdvözölte. Hogy az ki? Az is Magrabován született, mint apa, gyerekkoruk óta Ismerik egymást, Kuhl később a postánál szolgált, most terhelő tanúként lépett fel. Képzeld, apa nemcsak felhajszolta azt a Kuhlt, hanem még az emlékeit ls segített feleleveníteni, hogy végre törvény elé állítsák, maga gondoskodott mindjárt terhelő tanúról is. Láttuk, hogy a kölcsönös üdvözlés közben valami ajándékot nyújt át Adam Kuhlnak: gesztusai és egyáltalán, ahogyan azt az embert kezelte, akinek ellene kell vallania, háláról tanúskodtak. Gyöngéden karon fogta, és ahogy bementek együtt a törvényszék épületébe: lehajtott fejjel, szorosan egymás meílett és mosolyogva, cinkosoknak hihette őket az ember, akik épp kiterveltek valamit. Az igazat megvallva, ebben reménykedtünk mi is. Azt kérded, hol folyt le a tárgyalás? Nem a nagyteremben, hanem egyszerűen bevonultunk a nagy vizsgálati szobába, ott nem tűnt szembe, hogy nincs közönség, apa különben is olyan lelkes volt, hogy nem ütközött meg semmin sem. Megkapta végre a perét, és látnod kellett volna azt a buzgalmat, ahogyan elfoglalta a vádlott helyét, és azt a még nagyobb buzgalmat, ahogyan a személyére vonatkozó kérdésekre felelgetett Olafnak. Olaf vállalta az ügyész szerepét, én voltam az ülnök, Dieter a bíró és Günter alakította a hivatalból kirendelt védő szerepét. Olyan vádlottat, mint apa, még életében nem látott az államügyészség. A személyi adataira vonatkozó minden egyes kérdésre legalább három választ adott, és nemhogy készségesen, hanem megszállottan, abbeli igyekezetében, hogy képet adjon a bíróságnak önmagáról, és már közben is érezhetted, milyen módszeresen törekszik rá, hogy rossz színben tüntesse fel magát. Mindent, a legegyszerűbb válaszait is, önváddal telítette. Nem, Christine, nem azért vádolta magát, mert enyhítő körülményekre pályázott; az első pillanattól fogva az volt az érzésem, hogy el akarja magát ítéltetni. Ott kellett volna lenned, amikor hivatali pályafutását felvázolta: doktori disszertációját eszerint egyik kollégája írta meg helyette, azt Albertinából eltanácsolták, mert végzős hallgatóként tiltott műtétet hajtott végre, és pusztán elődje feljelentése révén sikerült tisztiorvossá kineveztetnie magát. Így kezdte. Hogy igaz-e ez mind? Igen, Christine, félek, hogy igaz. Az elején, tudod, amikor elkezdte ebben a modorban vádolni magát, amikor ott állt, és hol az egyi-Csáder László felvétele Siegfried Lenz