A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-09-17 / 37. szám

a Hét vendég^ Fábry István az SZNT alelnöke, a CSEMADOK országos elnöke Fábry István elvtársat, az SZNT. alelnökét, a Csemadok országos elnökét, jelen pillanatban szerkesztőségünk vendégét, nem kell külön bemutatni. Ismerik a nevét, az életét, amely összeforrott a munkásmozgalommal. Nemrégen ünnepelte s ünnepelték sokan hatvanadik születésnapját. Az ország vezetői és egyszerű emberek vették körül figyelmességükkel és megbecsülésükkel. Most itt ül közöttünk, s mert választásokra készül az ország, megkérjük, válaszoljon néhány kérdésünkre. — Fábry elvtárs fontos állami tisztséget tölt be. Mint az SZNT alelnöke, hogyan tekint a választási előkészületekre? — Arra törekszem, hogy a jövő útját egyengető új képviseleti szervek valóban a tényleges helyzet megfontolt elemzéséből induljanak ki és olyan törvényeket hozzanak, amelyek a nép javát szolgálják. Rendkivül fontos teendő a jelöltek kiválasztása. Itt nagyon lényeges az osztályszempont szerinti megítélés. Egy-egy jelöltnek a szocializmushoz való viszonya. Nem csupán a kommunista párt tagjaira gondolok, de hazánk minden polgárára, aki a szocializmusban látja jövőjét. A választásokkal kapcsolatban szó esik a nemzetiségi megoszlásról is, hiszen több nemzetiségű ország vagyunk. Persze helytelen lenne, ha nem osztály-, hanem nemzeti vagy nemzetiségi érdekből indulnánk ki. Nálunk a vezető erőt a munkásság és a szövetkezeti parasztság képezi, s közöttük vannak a magyar nemzetiségű dolgozók is, akik közvetlenül érdekeltek szocialista társadalmunk fejlődésében. Azon leszünk, hogy közülük is a legmegfelelőbbek kerüljenek a nemzeti bizottsági szervekbe. Magától értetődően a kiválasztás sem könnyű. A választások előtt a jelöltnek irányt kell mutatnia, s ez azt jelenti, hogy reális, megvalósítható programot kell kidolgoznunk, olyat, amely valamennyi becsületes polgárra ösztönzően hat. Ez is nagyon bonyolult feladat. Mert ha nálunk meg is szűntek az antagonisztikus ellentétek, mégsem mondhatjuk, hogy országunkban már nincsenek érdekcsoportok. Ezeket a csoportok szerinti érdekeket kell okosan egyeztetni, összhangba hozni az össztársadalmi érdekekkel. S ehhez a képviselőjelölt politikai érettségére és szakmai rátermettségére van szükség. Az életben gyakran találkozunk lokálpatriótákkal, olyanokkal, akik közelebb érzik testükhöz a kabátot, mint az inget. A helyi érdekeket akarják erősíteni mindenáron és nem veszik észre, hogy ezzel a törekvésükkel az össztársadalmi érdekeket gyöngíthetik. Szerintem nem jó képviselő az, aki választói körzetében a kérdéseket, igényeket csak a helyi érdekek szerint ítéli meg. Azt kell szem előtt tartani, hogy csak azokat a javakat tudjuk szétosztani, amelyekkel rendelkezünk és amelyek perspektívát biztosítanak a fejlődésnek. — A választás fontos politikai esemény. Miben nyilvánult meg a párt tevékenysége a kapitalizmus idején s miben nyilvánul meg ma? — A kapitalisták megosztották a velük szemben álló erőket. Csak így tudták uralmukat biztosítani. Az első köztársaságról, a „klasszikus demokrácia" koráról, amelyről a válságos 68-as esztendőben is sok szó esett, szeretnék néhány dolgot elmondani. Köztudott, hogy BeneSék egyensúlypolitikát folytattak. A gyakorlatban ez annyit jelentett, hogy ha a fasiszta, irredenta pártok már nagyon hangosak voltak, akkor a kommunista pártnak tettek engedményeket. Ha viszont a mi pártunk ért el szembetűnő eredményeket, akkor a már említett pártokat használták fel ellenünk. Szívesen hivatkoztak a nemzetiségi ellentétekre is. De mi volt mögöttük. A magyar grófok nemzetiségi elnyomásról szónokoltak, de ha az elnyomottak birtokukon sztrájkba léptek, akkor cseh csendőröket vonultattak fel ellenük. És a BeneS vezetésnek sem fájt, hogy a Rimamurányi-Salgótarjáni Vasmű Részvénytársaság magyar urai kizsákmányolják az alsósajói szlovák bányászokat. A kommunista párt következetesen leleplezte az uralkodó osztály taktikáját, elszántan harcolt a dolgozók jobb szociális helyzetéért. Ezért féltek tőlünk a kapitalisták, ezért állítottak szembe velünk huszonnyolc pártot a választási küzdelemben, ezért követtek el mindent, hogy a nép egységét nemzeti, vallási, foglalkozási hovatartozás szerint megosszák. Az első köztársaságban a kommunista képviselőjelölt megválasztása elé rengeteg akadályt gördítettek. Néhányat említek ezek közül. Például alá kellett írni a kommunista képviselők jelölését, s aki aláírta, azt a kapitalisták kiközösítették, egész életére megbélyegezett lett. S a jelöltnek óvadékot is letétbe kellett helyeznie, és ha nem választották meg, az óvadék elveszett. Mondani sem kellene, hogy a mi jelöltjeinknek a legszegényebb néprétegek fillérjeiből gyűjtöttük össze az óvadékhoz szükséges pénzt, míg a kapitalisták jelöltjeinek mindig rendelkezésükre állt az ún. titkos alap. A régi és a mostani választások alapvető különbségét abban látom, hogy pártunk vezetésével mi nem a dolgozók megosztására, hanem egységesítésére törekszünk. Egyesíteni akarunk minden becsületes embert, aki építi társadalmunkat, aki a szocialista fejlődést biztosító választási programunk megvalósításából ki akarja venni a részét. Ennek a szándéknak rendeljük alá a választási előkészületeket, valamint a jelöltek kiválasztását. — A választás előkészítésében nagy szerepe van a Nemzeti Frontnak. Fábry elvtárs tagja az NF KB Elnökségének és országos elnöke a Csemadoknak. Hogyan segíti a Csemadok a Nemzeti Frontot a választások előkészítésében? — Függetlenül attól, hogy a Csemadok tagja-e vagy sem a Nemzeti Frontnak» nem maradhat kívülálló. A társadalom nagy eseményéről van szó, amelyben a Csemadok is érdekelt. Helytelen lenne, ha az NF szervei nem vennék figyelembe azt a szervezetet, amelynek nagyszámú tagsága van. Más kérdés, hogy a Csemadoknak állítani kellene-e jelölteket? Ha abból indulunk ki, hogy a magyar dolgozók a kötelesség teljesítéséből is egyformán veszik ki részüket, akkor nem lehet a kérdést Csemadok vagy akár nemzetiségi problémára leszűkíteni. Szerintem északon és délen azonos a szövetkezeti parasztság alapvető érdeke. S ha vannak is árnyalati különbségek a fejlett vagy kevésbé fejlett vidékeken, az általános jellemzők a dolgozó nők tekintetében is azonosak. Ugyanúgy várja őket otthon a második műszak... De ugyanezt mondhatnám el a füleki zománcgyár vagy a trnavai cukorgyár dolgozóinak azonos érdekeiről is. Tehát a jelöltek kiválasztásánál ezekből az alapvető érdekekből kell kiindulni. persze nem lebecsülendő a nemzetiségi szempont sem. A párt mindig nagy figyelmet fordított vegyes lakosú területeken a helyes nemzetiségi arány betartására, s ezt teszi jelenleg is. A Csemadokkal kapcsolatban még annyit szeretnék megjegyezni, hogy annak idején a párt törekvését segítő szándékkal hoztuk létre a szervezetet. Ezt most különösképpen kell hangsúlyoznunk. A párt vezető szerepét teljes mértékben érvényesítjük a szövetség munkájában. A választási programot a kongresszusi elvek alapján dolgozzuk ki. S ennek megvalósítása a Csemadok-tagok számára is biztosítja a sokoldalú fejlődést. Husák elvtárs hangoztatta egyik beszédében, hogy minden tömegszervezettől elvárja a párt politikájának támogatását. Ha a Csemadok jelenleg nem is tagja a Nemzeti Frontnak, a pártpolitika -támogatásából a választások idején is méltóképpen kiveszi részét. MACS JÓZSEF 1971. IX. 19. SZEPTEMBER V 19 Wilhemina H 20 Friderika K 21 Máté Sz 22 Móric Cs 23 Tekla P 24 Gellért Sz 25 Eufrozina A Csehszlovákiai Magyarok Társadalmi és Kulturális Szövetségének hetilapja. — Főszerkesztő: Major Ágoston. — Szerkesztőség: Bratislava, Obchodná u. 7. — Postafiók C 398. - Telefon: főszerkesztő 341-34, főszerkesztő-helyettes 328-64, szerkesztőség: 328-65. — Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. — Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Üstredná expedícia tlaée, Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VTI. — Nyomja a Vychodoslovenské tlaéiarne, n. p., KoSice. — Előfizetési díj negyedévre 39,— Kés, fél évre 78,— Kés, egész évre 156,— Kés. — Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Címlapunkon: P. Hasko, a 24. oldalon Kontár Gyula felvétele I