A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-09-10 / 36. szám

Nevető világ Skót humor A skót felesége halálos ágyán fekszik. A férj: — Megyek a gyógyszertárba. Drágám, ha már biztosan éreznéd, hogy közeleg a vég, ne felejtsd a villanyt eloltani. A skót városkában egy férfi váratlanul összeesik az utcán és mozdulatlanul fekve marad. A járókelők összefutnak, s egy korosabb férfi megjegyzi: — Nem él. Valaki a tömegből odakiált: — Hiszen a pulzusát sem vizsgálta meg senki, honnan tudják, hogy meghalt. — Felesleges — feleli az első. — Midőn kezem a zsebébe dugtam meg sem mozdult. Egy másik skót városban a város polgármestere kiállítást nyitott meg. Elnyírta a szalagot, miközben ennyit mondott: — Hölgyeim és uraim, üdvözlöm önöket! Mindazt, amit mondanék, megtalálják a holnapi újságokban. A skótnak, aki felvételét kéri a londoni rendőrséghez, először vizsgát kell tennie: — Mondja kérem, mit tenne abban az esetben, ha egy nagy és dühös tömeget kellene szétkergetnie? — Nem tudom önök milyen módszereket alkalmaznak, de nálunk Skóciában nagyon egyszerű lenne a dolog. Otthon csak levenném a sapkámat s úgy tennék, mintha pénzt akarnék gyűjteni. A tömeg percek alatt szétosztana. Egy edinburgi jelentés szerint több skót állampolgár a vakok ábécéjét kezdte tanulni, hogy éjjel villany nélkül tudjon olvasni. Kis skót mondja az apjának: — Szerencséd van papa. — Miért? — Nem kell új könyveket vásárolnod. Ugyanis megbuktam. A skótnak egészségügyi tanácsokra lenne szüksége. Megtudja, hogy egy bizonyos londoni szakorvos csak az első vizitért kért két fontot, a további vizsgálatért már csak tíz schillinget. Mégkeresi, s amint belép a rendelőbe, széles mosollyal ezeket mondja: — Amint látja doktor úr, újra itt vagyok! A halálopera Mielőtt elmondanám a halálopera történetét, engedjék meg, hogy viszszatérjek boldog diákkoromba. Nem akartam kutatást folytatni ebben az irányban, nem is mertem volna, ha lehetőség kínálkozott volna is. Ügy gondolom, hogy a megkérdezettek egyhangúlag megmosolyognának, talán kissé sajnálkozva néznének végig rajtam, esetleg néhány komolyabb diák rögtön hívná a mentőket. Mert ugyebár ebben a felvilágosult, atomkorszaknak nevezett huszadik században mégiscsak furcsa lenne azt magyarázni a diáknak, hogy azért kapott rossz osztályzatot vagy szekundát, mert — átment a Mihálykapu kiskapuján ... Pedig az én nemzedékem még ezt a hiedelmet kapta örökségbe erről a kiskapuról. Nem is ment át rajta egyikünk sem. Ha pedig mégis akadt olyan merész diák, aki szembeszállt a hagyománnyal és babonás hiedelemmel, az bizony ráfizetett, mert valóban szekundára felelt. Dehogyis lehetett őt meggyőzni, hogy nem azért kapta a szekundát, mert átment a Mihálykapu kiskapuján, hanem egész egyszerűen azért, mert mondjuk „Pipi" tanár úr kíváncsiskodására, mikor is volt a mohácsi csata, nem tudott kielégítő választ adni. Pedig még az óra kezdete előtt is tudta, hogy nem 1514-ben volt. Az a Dózsa-féle parasztlázadás éve. Számos hasonló esetet tudnék felsorolni, csakhogy erre nem lenne elég a lap terjedelme. Aztán meg ma egy kicsit a zene birodalmában akarok bolyongani. Zenészek körében elterjedt hiedelem, hogy bizonyos zenedarabok előadása szerencsétlen eseményekkel, következményekkel jár. így némely szerzeményekkel szemben olyan ellenszerv fejlődött ki, hogy az már a rémülettel határos. Nehéz lenne ellenőrizni, egyes szerzemények mikor vonták magukra a zenészek haragját vagy ellenszenvét, de nagyon sok zenemű már az első előadáskor elindította a szerencsétlen véletlenek sorozatát. És így az egykori igazgatók és dirigensek óvakodtak ilyen zeneművet műsorra tűzni. Az egyik ilyen „hírhedt" zenemű Jaques Fromental Halévy VI. Károly című operája. Maga Halévy elismert és nagyon szorgalmas zeneszerző volt, egyik legismertebb operája a Zsidónő, melynek szövegét Seribe írta és nagysikerű bemutatója 1835-ben volt. A VI. Károly című operának már távolról sem volt ilyen nagy sikere. Párizsban volt az első bemutató 1849-ben, a címszerepet az akkori idők leghíresebb és legtehetségesebb tenoris• • • • tája, Eugene Massol énekelte. Mikor a bemutatón Massol az „Uram öld meg őt" című áriát kezdte énekelni, az énekkar egyik tagja, Henri Germain holtan rogyott össze. Az opera második előadásán ugyanennél az áriánál az opera gazdag • ••••••• mecénása Pierre Dupont halt meg páholyában. De ez még, úgy látszik, nem volt elég, az opera harmadik előadása is megkövetelte áldozatát: -a harmadik estén mikor felcsendült az ária, Kurt Habenicht karmester szívrohamot kapott és rövidre rá meghalt. CZUCZOR GERGELY VÍZSZINTES: 1. Czuczor Gergely: „Alföldi legény" c. verséből idézünk négy sort, folytatva a függőleges 13, 18. és 21. sorban. 13. A szőlőtő támasztéka. 14. Három olaszul (é. h.). 15. Folyó spanyolul. 16. Shakespeare király. 17. Angol férfinév. 19. Küzdőtér. 22. Becézett Mária. 23. Ak! 24. Maró folyadék. 26. Szerb népi tánc. 27. Kopasz. 29. Hangtalan néma. 30. .. t

. Gyula, kiváló komikus, magyar színész. 32. Nem alacsony. 33. Állatlak. 35. Ebédhez készít. 36. Gyoma betűi. 37. Folyadék. 38. Ut Rómában. 41. Laoszi néptörzs. 42. Gyilok. 43. Porció. 44. Török magas tiszti rang. 46. Mese betűi felcserélve. 48. Fél millió. 52. Kitüntetés. 53. Sportág. 55. Török férfinév. 56. Vércsoport (é. h.). 58. Az USA kémelhárító szolgálata nevének rövidítése. 59. Női hangnem. 61. Európai nép. 62. Égitest. 64. Fantom. 66. Régi megszólítás. 68. Bromum vegyjele. 69. Kecskehang. 70. N. J. FÜGGŐLEGES: 1. Gyalogos katona. 2. Jegyez-e? 3. Fedd. 4. Gát szélei. 5. Mátka. 6. Nulla 7. Folyó Olaszországban. 8. Torbággyal összevont község. 9. Adám »-»^t 16