A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-08-20 / 33. szám

is in Ii I! ri isiirsiiil: Töprengő fiatalasszony Sokat töprengtem, míg végül elhatároztam, hogy én is önökhöz fordulok tanácsért. Ahhoz, hogy tanácsot adhassanak, szükséges, hogy legalább részben megismerjék életemet. Elég szép gyermekkorom volt, 18 éves koromban találkoztam mostani férjemmel, akivel mór 10 éve együtt élek. De az esküvő után talán három hétig sem éltünk békességben, folyton veszekszünk, mert nagyon iszákos ember. Három évig nem volt gyerekünk, gondoltam, hogy ezért iszik. De sajnos, nem így történt. Van két fiam, az egyik hat, a másik négy éves. A férjem folyton szid, mindenben lehord, egy jó szava sincs hozzám. Hazudik és félrevezet. Keveset dolgozik és sokszor csak a potyát várja. Volt úgy, hogy csak az én keresetemből éltünk. Egyik munkahelyről a' másikra járt, vagy megúnja, vagy kidobják, mert részegen jár munkába. A gyerekek mindezt látták. Sokszor megver bennünket. Mindig azt hajtogatja, hogy a gyerekek nem az övé. Már sokszor otthagytam és a szüleimhez költöztem a gyerekekkel. Néha hetekig is ott vagyunk. Amikor józan, eljön értünk és hízeleg és ígérgeti, hogy megjavul. Ha hazamegyünk, újra olyan hozzánk, mint azelőtt. Sokáig tűrtem, de már betelt a pohár. Elválni nem akar tőlem, mert van kényelmes lakása és semmire sincs gondja. Ügy érzem, hogy nem bírom tovább mellette az életet. Sajnos, senki sem segít rajtam, senki nem ad tanácsot. Egész éjszakákat áttöprengek, hogy mit tegyek, e tíz évi szenvedés után. Magam sem tudom, hogy bírtam ki idáig. De hová menjek két gyerekkel, hol kapok lakást és olyan állást, amiből eltarthatom őket? Hiszen ha magam lennék, akkor könnyebb lenne. De nemcsak rólam van szó. Talán akadnak olyanok az olvasók között, akik megfelelő tanácsot tudnának adni. Jelige: Szenvedés az életem Hová jut néha az ember? Ha 28 éves kora dacára negyven évesnek érzi magát, az nagy baj. Látszik, nincs célja áz életének. Levelét olvasva az az érzésem, hogy életúnt ember. Azt írja, hogy édesapja korán munkára fogta és ezért nem tanulhatott szakmát. De most, hogy édesapja nem él, miért nem tanul tovább. Hisz ma már erre lehetősége van. Sokan vannak olyanok, akiknek fiatalabb korukban nem volt alkalmuk tanulni és most a munkájuk mellett bepótolják. Ezt ön is megtehetné. Továbbá azt írja, hogy már nevetségesen fest a fiatalok mulatságain és inkább a söntésben ragad. Tanácsot kér, hogy hogyan szabaduljon meg káros szenvedélyétől. Kinek a kedvéért lépjen rendes útra. Ha megengedi, én is felelnék kérdésére. Csodagyógyszer nincs, de ha van önben egy kis akarat, akkor még minden rendbe jöhet. Először persze hiányozni fognak az ivócimborák, de keressen valami más szórakozást. Van valami, ami mindig szórakoztat, soha cserben nem hagy, ez pedig a könyv. Egy-egy jó útleírás, vagy más szépirodalmi mű olvasása mindig kellemes élményt nyújt. Maga előtt mindig csak rossz példa lebegett: az iszákosság. Hiszen az apja is ivott. Láthatta, hogy az iszákos ember környezetének csak fájdalmat okoz. Csodálkozik azon, hogy édesanyja nem tudja megérteni magát. Maga talán megérti őt? Azt hiszem, nem is próbálta. Pedig jó lenne, ha az ő szemével nézné a maga dolgát is. Az édesanyja a jövőre is gondol. Látja, hogy hová vezet ez az út, amelyen elindult. Talán szeretne maga mellett egy jó feleséget látni, unokákat ringatni. Nagyon sok olyan ember él, aki szívesen sietne haza az édesanyjához, ha még élne. Egyszer majd maga is rájön, csak akkor már késő lesz. Emberhez méltóan kell, hogy éljen. Ha falujában már férjhez mentek a korban magához illő lányok, miért nem néz körül máshol? Hányan keresnek ismeretség hiányában az újságokon keresztül párt maguknak? Ezt is meg lehetne próbálni. Magának is tenni kell valamit, hogy rendezze életét, mert nem igaz az, hogy az ember odajut, ahová nem akar. Szedje össze minden akaratát, bátorságát, hogy a helyes utat megtalálja, Kádek Kálmánné, Ogyalla (Hurbanovo) Házasulandók iskolája — Asszony, a neved szenvedés! — mondja a költő, de ezt a megállapítást nem lehet szó szerint venni. Mégis jó, ha a fiatalok felkészülnek a házasélet, a családi élet különböző nehézségeire. Ebből a szempontból helyes lenne, ha a férj is megértené azt az óriási változást, amit az anyaság jelent a nő életében. Amikor a nőből anya lesz, életének új, legszebb és legboldogabb szakasza következik be. Minden gyöngédséget, gondoskodást ami benne lakozik, de azt a vágyat is, hogy tetszen, hogy ráfigyeljenek, átviszi a gyermekére. Az ideális nő tulajdonképpen ilyenkor emancipálódik végleg, mert egész életét, minden tevékenységét a gyermek szolgálatába állítja. Ha az ilyen nő anyává lesz, egész egyénisége megváltozik. Teljes mértékben háttérbe szorítja a maga egyéni érdekeit, megfeledkezik az alvásról, az éhségről, fáradságról, hogy a kis újszülöttről jobban gondoskodhasson. Akadnak azonban olyan anyák is, akik azt hiszik, hogy a gyermek megszületésével teljesítették minden feladatukat, türelmetlenekké és idegesekké válnak és a saját gyermeküket minden szempontból tehernek tartják. Sajnos az ilyen asszonyok száma 5 nálunk is egyre növekszik. Az ok lehet objektív és szubjektív. A mai helyzetben az objektív okok szükségessé teszik, hogy az alkalmazásban lévő nők szülés után teljesen megváltoztassák az életstílusukat. Nem egy esetben előfordult, hogy főiskolát végzett nő szülés után kénytelen a munkahelyétől, munkatársaitól, baráti körétől megválni és a négy fal közé bezárkózni. Ez valóban óriási változás! Éppen ezért némelyik asszony ilyenkor elkeseredik, depresszív állapotba esik, amit alátámaszt a szüléssel járó fizikai fáradság is. Szinte teljesen megszűnik a személyi szabadsága, többé nem rendelkezhet szabadon magával, mert az élet kemény kötelékei a magával tehetetlen újszülötthöz fűzik. És éppen ezért, ebben az időszakban a férj különlegesen értékes szolgálatot tehet, amely minőségileg befolyásolhatja az egész további házaséletének az alakulását. A férjnek maximálisan meg kell osztania feleségével a családi gondokat, terheket, sokkal nagyobb megértést kell tanúsítania felesége lelkiállapota iránt. Ha az egész napi munkában el is fárad, ajánlatos, ha éjjel néha ő is felkel a síró gyermekhez s két szoptatás közt lehetővé teszi, hogy a felesége elugorjon egy filmet megtekinteni. Ha ilyen messzemenő megértést tanúsít, sok szempon ból megkönnyítheti felesége gondjait, megerősíthí annak önbizalmát és megszilárdíthatja a háza életet. A szubjektív nehézségek közé számítható az, hoi a nő szülés után fizikailag és fiziológiailag is me: változik. Átalakul a külseje, megváltozik az alakj meghízik, kevesebb gondot fordít magára. Abban ; esetben, ha az asszony szülés előtt túl sok időt fo dított a maga szépítésére, nehezebben viseli el, ho* most a szépítkezésre alig marad ideje. Az oki asszony azonban tudja, hogy az anyaság áldoza átmeneti és hogy kellő életfegyelemmel csökkente: lehet annak negatív következményeit. Szülés után átalakul a nő lelkivilága is. Jó 1 erre a férj előre felkészül, hogy kellő megérté tanúsíthasson. Szükség esetén meg kell értenie a is, hogy némelyik asszony szülés után átmenetik nem igényli az intenzív nemi életet. Előfordul, hof éppen ezért egyes férjek ilyenkor házasságon kívü viszonyt kezdenek és ezzel végleg aláássák a no: mális családi életet. Az asszonyok ugyanis érthe' okból ekkor a legérzékenyebbek és ha a férjük hű len, ezt nehezen bocsájtják meg. Éppen ezért helye ha a férfiak is felkészülnek a családi életnek erre szakaszára, helyes ha kellő megértést tanúsítana és messzemenően segítik feleségüket az anyasá gondjaiban. 20 het