A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-08-20 / 33. szám

y párkányi (Stúrovo) általános iskola ének-A kara ebben az évben ünnepli fennállásába nak 15 éves jubileumát. Másfél évtizede * » zeng, száll a dal a rendszeres próbákon, sikeresen szerepelnek a különböző iskolai és városi ünnepségeken, versenyeken, fesztiválokon. Legutóbb ez év júniusában az Érsekújvárott (Nővé : Zámky) rendezett országos énekkari fesztiválon nyújtottak kimagasló teljesítményt. Ilyen eredményt csak alapos és rendszeres felkészüléssel lehet elérni, ami bizony nemegyszer idegölő és fáradságos munkát is jelent. De vállalták és helytálltak tizenöt éven keresztül Steiner Márta zeneszakos tanítónő és Lengyelfalusi Miklós matematika és fizika szakos tanító, aki egyben az együttes karmestere. A szervezés a felkészítés az ő közös munkájuk, természetesen a sikeres eredmények öröme is. Az elmúlt évben csatlakozott hozzájuk Slabák Józsefné tanítónő. így hármasban természetesen könnyebb, jobban megoszlanak a tennivalók. Tizenöt év hosszú idő egy együttes életében. Ennyi idő után kell a visszatekintés a fejlődés egyes szakaszaira és felidézni egy-egy kellemes vagy kevésbé kellemes emléket. A három énekkari mozgalmat szerető tanító beszél tapasztalatairól: Lengyelfalusi Miklós matematika-fizika szakos tanitó miért éppen énekkar vezetésére vállalkozott, ennek titka bizonyára a gyermekkorban kereshető? — Igen. A zene, de főleg az ének végigkísért — mondhatnám — egész életemen. Már az elemi első osztályában nagyon szerencsés voltam, mert a lévai Elemi Iskola igazgatójához, az Országos Magyar Tanítói Énekkar karmesteréhez, Heckmann Istvánhoz kerültem. Ebben az időben szerettem meg a zenét, az éneket. Soha sem felejtem el: mi mindig énekeltünk. Az osztályban volt egy kis harmónium, s amikor reggel megérkeztünk, Heckmann igazgató A párkányi tanítói kamarakórus és megköszönjék a törékeny munkásasszony fáradozásait, sokszor emberfeletti erőfeszítéseit, mert abban a korban, amikor két szörnyű világháború pusztított, Béres néni az anya, ma már nagymama és dédnagymama mindig helytállt. Mint a legtöbben, ő is egyszerű munkás-paraszt család sarja. Elődei is mind Szináról (Sefta) származnak. Cselédkenyéren nőttek, a megalázó, nehéz életet élték. Béresné szülei mégis nyolc becsületes embert neveltek fel, közöttük Béres nénit, akit keresztnevén Máriának hívnak. Ez a Mária fiatalon, szinte az iskolapadból ment szolgálni Kassára (Ko-Sice), ahol hamarosan megtalálta azt, akivel minden nehézségek ellenére egy hosszú életen át megértésben élt. Férje oldalán részt vállalt az osztályharcból is, aki mint vasúti pályamunkás már fiatalon a haladó eszmékért küzdő elvtársak sorai közé tartozott. Béresék az első Csehszlovák Köztársaság megalakulása után is kapálásból, részes aratásból, alkalmi napszámból tengődtek, valamint a gyakori rendőri felügyelet volt az, ami „tarkította" életüket. Ami nem véletlen, Béres János ugyanis egyik alapítója volt községükben Csehszlovákia Kommunista pártja helyi szervezetének. Tizenöt éven át képviselte ezt a pártot. Részt vett az illegális kommunista párt munkájában is. Valló, Kosík, Kucík és más kommunista képviselők gyakori látogatói voltak a kis földes háznak. Ott kovácsolódtak, csakúgy mint megannyi szegényes kunyhóban, a marx-lenini eszmék s ezért a választásokból nem egyszer került ki győztesen a kommunista párt. Ebben a munkában része volt Béres néninek és legidősebb fiának Béres Jánosnak is, mert félelmet nem ismerve nemcsak az első Béres Jánosné 90 éves Béres Jánosné ebben az évben ünnepelte 90. születésnapját. Kevesen mondhatják el magukról ebben a korban azt, amit ő, hogy orvosi, kórházi kezelésre nem szorult, s hogy viszonylag és korához képest még ma is jó egészségnek, teljes fizikai és szellemi frisseségnek örvend. Megnyugtató és öröm ez a születésnap nemcsak Béres néninek, de a családtagokon kívül a falunak is, mert Béres Jánosné mögött nehéz, küzdelmes élet áll. öt gyemeket nevelt fel, tizenöt élő unokája és 26 dédunokája van, akik az ország különböző helyein élnek. Akik csak tehették, ott voltak, hogy köszöntsék Az évzáró ünnepélyen