A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-08-20 / 33. szám

.J. ~W m —^ rf.. ^ • ' fcw»"* 'J [ ff II I 111 •4—i má M M I Mi Az elnöki palota Havannában Havanna központja — a Jósé Martiról elnevezett térrel „Cm Fidel bü Li n wir m Érdekes játéka a véletlennek, pedig a két esemény közt századok teltek el. Az első esemény az volt, hogy 1492. október 28.-án Orienteben szállt partra Kubában egy bizonyos Columbus nevezetű spanyol, nem egészen két évtizeddel később Dlego de Velasquez és megindította az Irtó hadjáratot a bennszülött indián lakosság ellen, melyből egy félévszázad leforgása alatt hírmondó is alig maradt. Ilyen volt a spanyolok uralma. Természetes, hogy az Ilyen kegyetlen Irtó hadjáratnak az eredménye az lett, hogy munkaerőhiány keletkezett, melyet a spanyol urak úgy akartak megoldani, hogy Afrikából hurcolták oda rabszolgasorsba a négereket. Három évszázadon át folytatódott a négerek harca a rabszolgasors ellen és ezzel erősödött a lakosságnak a nemzeti függetlenségért folytatott harca is. Nagyon gyakran, különösen a XIX. század folyamán spanyolellenes lázadásokra került sor, ezek élén két legendás hős állt — a néger Antonio Maceo tábornok és a legnagyobb kubai költő Jósé Marti. A harcok annyira elfajultak, hogy az amerikai haderő sietett a nemzeti felszabadulásért küzdők, „segítségére". Milyen volt ez a segítség? Abban nyilvánult meg, hogy a rövid amerikai-spanyol háborőban az amerikai haderők leverték a spanyolokat és az 1898. december 10.-én megkötött párizsi békében a spanyoloknak le kellett mondaniok Kubáról és el kellett lsmerniök függetlenségét. Ezzel mintegy törvényszerűsltették a már megindult folyamatot — az amerikai tőke mindjobban elárasztotta Kubát és az Ipar és kereskedelem az amerikai kapitalisták kezébe került. Vagyis egész röviden szólva a spanyol gyarmatosítókat most az amerikai gyarmatosítók váltották fel. És a legtragikusabb az a körülmény, hogy a kubai lakosság minden függetlenségi megmozdulását kegyetlen terrorral és további katonai beavatkozással torolták meg. Kimondottan amerikai támogatással került uralomra például 1925-ben Gerard Mahad, aki diktatúrát vezetett be. Az 1935. évi népfelkelés ugyan elűzte Mahadot, de helyébe újabb diktátor került, Fulgencio Batista y Zaldivar. Batista diktatúráját azzal szentesítette, hogy 1940-ben megválaszttatta magát elnöknek ... A négyéves elnökségi időszak letelte után nyolc év telt el és katonai puccskísérlettel újra Batista lett az elnök. És elérkezett 1956, -a második esemény, mely Oriente nevéhez fűződik. Mint egy új Columbus tűnt fel a kubai nép történetében Fldél Castro, aki Orlentében szállt partra és bevonult a Sierra Maestra hegyei közé, hogy onnan folytasson partizánháborút az elnyomók ellen. Ez a mozgalom Kuba keleti tartományából indult el és csakhamar az egész szigetet elárasztotta, 1958-ban mér tömegjellegűvé vált és Batista diktatúrájának megdöntéséhez vezetett. Így történt, hogy 1959.1. l-re virradó éjjel Batista repülőgépen menekült a Dominikai Köztársaságba és vele együtt szöktek meg a nép Igazságos haragja elől leghűségesebb munkatársai és talpnyalók A kubai köztársaság ideiglenes elnökévé dr. Manuel Urrutlát nevezték ki. Jósé Miro Cardona állította össze az új kormányt, melynek legelső feladatai közé tartozott, hogy feloszlatta és megszűntette a gyűlölt népellenes Intézményeket, a titkos rendőrséget meg a kommunista tevékenység megszüntetésére alakult intézményt. A haderő és a rendőrség a felkelő hadsereg része lett. A kubai forradalom elismert vezérét, dr. Fldél Castrót a kubai haderők főparancsnokává nevezték ki. Alig telt el néhány hét, máris átszervezésre került sor, a kubai kormány elnöke Fldél Castro lett, akinek kormánya azonnal kihirdette a politikai függetlenség és gazdasági önállóság programját. A kormány programjába tartozott a földreform végrehajtása és a tőkés ipari vállalatok államosítása, vagyis a földművesek, munkások és hivatalnokok helyzetének megjavítása. Fél évvel később felfedték Urrutlo elnök áruló tevékenységét, aki lemondott és helyette Osvaldo Dorticos Torrado lett az új elnök. Hiábavaló volt az Egyesült Államok minden Igyekezete, a kubai'forradalom végleg megszerezte a győzelmet és a kubai nép- elindult a szocializmus építésének útján. A szocializmus építéséhez a kubai népnek minden természeti feltétel adva volt. Bár Kuba többnyire mezőgazdasági termeléssel foglalkozó ország, mégis nagyon gazdag természeti kincsekben. Az ország gazdag vasércben, sok a réz, mangán, króm, földolaj és só. Az ipari ágazatok sorából ki kell emelni a cukortermelést, továbbá a szeszgyártást, élelmiszertartósltó ipart stb. A kubai forradalom nagyon kegyetlen örökséget vett át az előző kormányoktól. Az országban éhség és munkanélküliség tizedelte a lakosságot, mlg a kapitalisták egy csekély amerikai rétege bőségben és gazdagságban élt. A Castro kormányra várt a földreform megvalósítása, az államosítás, a 600 000 munkanélküli felszámolása. Ez a szám Kuba lakosságénak közel tlz százalékát tette kl. Ma mér egészen más a helyzet. A Castro kormány csaknem teljesen felszámolta már az Írástudatlanságot, ami szintén a tőkések hagyatéka volt. És ott, ahol egykor a cukornád ültetvények tulajdonosai, az ásványi gazdagság kiaknázói, a nyomor és munkanélküliség okozói laktak, ott ma a kubai nép élvezi Jogos tulajdonának minden örömét. Kolumbus 1492-ben felfedezte ugyan Kubát, de csak több mint négy és fél évszázad után fedezte fel Kuba népe a szabadságot, függetlenséget, önállóságot. B Igen, ez a cukornád, Kuba aranya. Ezt aratni, illetve vágni valóban férfimunka... m-