A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-08-20 / 33. szám

Az internacionalizmus előharcosa A forradalmi munkásság ez év augusztus 13-án ünnepli a német és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő egyénisége, a Németországi Kommunista Párt alapító tagja, Rarl Liebknecht születésének 100. évfordulóját. Karl Liebknecht neve elválaszthatatlanul összefonódott a militarizmus és a háború elleni küzdelemmel, a nemzetközi békeharccal. Korán megismerte a nélkülözést és az elnyomást. Fiatalsága egybe esett a „tüzzel-vassal" egyesített német impérium deszpotizmusának első éveivel. A terror intézkedésekkel és üldöztetésekkel sújtott munkásmozgalom harcos légkörében nőtt fel. Már egyetemista korában aktívan bekapcsolódott a szocialista mozgalomba. Politikai szerepvállalása az imperializmus kifejlődésével jelentkező reformizmus és revizionizmus elleni harc jegyében történt. Kari Liebknecht a német szociáldemokrácia élvonalában küzdött a forradalmi osztályharcról lemondó reformizmus ellen. Felismerte a tömegek forradalmi előkészítésének fontosságát, s 1905-ben. a politikai tömegsztrájk szerepének megnövekedése idején Rosa Luxemburggal együtt széles körben propagálta az orosz forradalom tömegmegmozdulásainak tanulságait. Liebknecht az imperializmus elleni harc súlypontját a militarizmus elleni harcban látta. Felismerte az ifjúság küldetését és döntő szerepét a háborúellenes harc kibontakoztatásában. Tevékenységében fontos helyet foglal el az ifjúság haladó szellemben való nevelésének szorgalmazása. Karl Liebknecht volt a németországi szocialista ifjúsági mozgalom elindítója. A szociáldemokrata párt úgyszólván minden kongresszusán védelmezte az ifjúság sajátos érdekeit, felemelte szavát az ifjúságot elnyomorító militarista nevelés ellen. Kezdeményezője volt az ifjúsági szervezetek első, 1907-ben Stuttgartban megtartott nemzetközi konferenciájának. Háborúellenes beszédéért börtönbe került. Liebknecht háborúellenessége szenvedélyes internacionalizmussal párosult. Konferenciákon és nemzetközi összejöveteleken fáradhatatlanul szorgalmazta a béke ügye iránti nemzetközi szolidaritást. Álláspontja a béke és háború kérdésében a szociáldemokrácia szégyenteljes árulása idején is világos és egyértelmű volt. 1914 decemberében nyíltan fellépett a háborús uszítás ellen, s a szociáldemokrata párttal szembeszállva a parlamentben a hadi hitelek ellen szavazott. A militarizmus elleni kitartó harcot Liebknecht a háború éveiben is lankadatlan erővel folytatta. Részt vett a baloldal hatékony háborúellenes propagandát folytató, sztrájkokat és tüntetéseket szervező Spartakus-szövetség megalakításában, s jelentős érdemeket szerzett a német munkásság háborúellenes tömegmozgalmának kibontakoztatásában. Az 1916. május 1-i tüntetésben játszott szerepéért négyévi kényszermunkára ítélték. Itt érte a Nagy Októberi Szocialista Forradalom kirobbanása. Kitörő lelkesedéssel írta, hogy Oroszország gazdasági és szociális forradalmasítása korlátlan lehetőségeket kínál. A börtönből szabadulva teljes erővel bekapcsolódott a proletariátus harcának szervezésébe, vezető szerepet vitt a november 9-i forradalomban és a Német Kommunista Párt megalakításában. Az áruló szociáldemokratákkal szövetkezett ellenforradalom célul tűzte ki a forradalom vezetőinek eltávolítását. Dühödt hajsza kezdődött ellenük, s Liebknechtet Rosa Luxemburggal együtt az ellenforradalmi tisztek 1919. január 15-én a berlini ún. Spartakus-felkelés leverésekor orvul meggyilkolták. (k) Amit tudni illik Mi az antifasiszta koalíció? Azon államok és népek katonai-politikai szövetsége, amelyek a II. világháború idején 1941 és 1945 között háborút viseltek a fasiszta tömb ellen. Közös célja a háborút kirobbantó fasiszta országok feletti teljes győzelem kivívása volt. Különböző társadalmi rendszerű államok vettek részt benne, így pl. a szocialista SZU, az imperialista USA és Anglia, a félfeudális és félgyarmati Kína. Döntő és fő ereje a SZU volt. Azután jött létre, hogy a fasiszta Németország 1941. június 22-én megtámadta a SZU-t. Alapjai már 1941. június 22—23-án megteremtődtek, amikor Anglia és az USA kinyilatkoztatta, hogy készek támogatni a SZU-t. Megalakulását az Egyesült Nemzetek néven 26 ország, 1942. január 1-i washingtoni nyilatkozata jelentette be. A II. világháború végén tagállamainak száma meghaladta az 50-et. Vezető hatalmai (SZU. USA, Anglia), a II. világháború alatt Teheránban (1943), Jaltában (1945) és Potsdamban (1945) világtörténelmi jelentőségű megállapodásokat írtak alá a katonai tevékenység összehangolásáról és a háború utáni demokratikus békerendezés alapelveiről, amelyeket azonban az imperialista hatalmak később megszegtek. A II. világháború után az imperialista államok az antifasiszta koalíció felbomlasztására vettek irányt, míg a SZU azért harcolt, hogy új, békés alapokra fektessék. Az imperialista politika következtében 1947-ben véglegesen felbomlott. Stefan Jerzy Zweig kisfiával Daniellal, és feleségével, Ruthtal Az NDK-ban találta meg otthonát A haláltábor kisfiáról, a buchenwaldi gyermekről, Stefan Jerzy Zweigről szóló történetet kigondolni a legnagyobb fantáziával is csaknem lehetetlen. Márpedig ez a lehetetlenség a valóságban megtörtént. Kegyetlen valóság volt. Bruno Apitz antifasiszta író, aki szintén foglya volt a buchenwaldi koncentrációs tábornak, ebben az esetben a krónikás szerepét vállalta. Így a ma már világszerte ismert, számos nyelvre lefordított és megfilmesített Farkasok közt védtelen című regényében igaz történetet tárt az olvasók elé. A könyv főszereplője a négyéves kis Stefan, akit a tábor foglyai rejtegettek és életük kockáztatásával mentettek meg a biztos haláltól, s ez a Stefan él! Az egykori kis fogoly ma már családapa. A regény utolsó oldalait akkor fejezte be az iró, amikor a hitleri Németország térdre kényszerült. O befejezte, de a gyermek sorsát tovább írta maga az élet... A TABORBAN TÖLTÖTT UTOLSÓ ÓRÁK 1945, IV. 11. A napsütéses, de még hideg kora tavaszi reggelbe beléhasított a sziréna éles, ijesztő hangja. A tábort őrző nácik kétségbeesetten újságolták egymásnak: „Az ellenséges tankok látóközeibe értek". A foglyok fegyvert szereztek, úgy szálltak szembe a németekkel. Délután már örömmámorban úszott a felszabadult tábor. A számokból újra emberek lettek. Zacharlus Zweig ügyvéd szívére szorította alig négyéves kisfiát. Most már végérvényesen megmenekültek, aztán következett a felvonulás az „Appellplatz"-on, s a tábor volt foglyaival együtt ök is letették a buchenwaldi esküt: „Soha többé nem engedjük, hogy újjáéledjen a fasizmus!" A foglyok lassanként elbúcsúztak. Franciák, angolok, hollandok, belgák keltek útra hazájukba. Náluk már nem volt harc. Prága is felszabadult, és a csehszlovák foglyok szintén elhagyták a tábort. Július elején dr. Zweig is elutazott kisfiával, Prágán keresztül igyekeztek Krakkóba. Nemcsak az édesapa, de a kisfiú is alig várta, hogy viszontlássa édesanyját és nyolcéves nővérét, akiket 1944-ben szakítottak el tőlük Lipcsében. Egy év hiábavaló várakozás, keresés, reménykedés után bele kellett nyugodniok a legszörnyűbb gondolatba: édesanya, testvér nincs többé. Ketten maradtak. MENEKÜLÉS AZ EMLÉKEK ELÖL Krakkóban minden az elvesztett kedveseket idézte. Az édesapa felejteni akart és kisfiát szintén védeni szerette volna még a leghalványabb ijesztő gyermekkori emlékektől is. 1946 október végén Franciaországba utaztak, kivándorló útlevéllel. Végcéljuk Palesztina volt. Azonban a kisfiú szervezete egyszerre összeroppant. Jelentkeztek a kegyetlen évek hatásai. Többek között megállapították, hogy tüdőbeteg. -Nem utazhattak tovább, így Franciaország különböző szanatóriumaiban gyógyították a gyereket. Édesapja mindvégig vele maradt. Hároméves kezelés után végül 1949-ben helyreállt Stefan egészsége. Ekkor költöztek Tel Avivba. Stefan már elmúlt nyolcéves, legfőbb ideje volt, hogy iskolába járjon. Nagykedvvel látott hozzá a tanulásnak. Hamar utolérte a vele egykorúakat, nemcsak tanulásban, de csibészkedésben is. Ha apja előtt, bár véletlenül és nem tudatosan, de faji vonatkozású igazságtalan megjegyzés csúszott ki a száján, apja azonnal térdére ültette és komolyan elgondolkodva beszélni kezdett Stefannak a buchenwaldi táborban eltöltött évekről és azokról, akik életét megmentették. Mindig eszébe juttatta a táborban tett esküt: „Soha ne feledd, hogy az emberiség számára a legnagyobb szenvedést a fajt előítélet, gyűlölködés jelentette. Még nem tudatosan, de már négyéves korodban esküt lettél Buchenwaldban: te is segíteni fogsz abban, hogy a faji előítéletek teljesen eltűnjenek a világból..." NEM TUDTAK, HOGV KFRESIK ŐKET A kis Stefan kamasszá serdült. Legnagyobb kedvtelését a kézilabdázásban lelte. Sokat játszott, míg végül bekerült Izrael egyik legjobb kosárlabda csapatába, a Tel Avlv-i Makaóiba. A csapattal bejárta Ankarát, Párizst, Rómát, Brüsszelt és Amszterdamot. Romániába nem jutott el, mert addigra elvégezte az iskolát és bevonult katonának. Leszolgált három évet. 1963 elején, leszerelése után E'ranciaországban, Lyonban jelentkezett az egyetemre. Abban az időben már megjelent «Bruno Apitz róla és a buchenwaldi tábor foglyainak életéről szóló Farkasok1 közt védtelen című regénye, húsz nyelvre le is forditották. Azonban sem Stefan, sem édesapja nem olvasták, nem tudtak róla. Arról sem volt sejtelmük, hogy a berlini esti hírlap, a BZ Am Abend szerkesztősége milyen szívósan kutat utánuk. Csak 1963 végén sikerült a szerkesztőségnek ráakadnia édesapja cimére s általa a Stefanéra. így történt, hogy Stefan 1964 januárjában végre találkozott eggyel volt megmentöi közül, Willi Bleisherttel, Stuttgartban. 1964 JANUÁR -BUCHENWALD! TALÁLKOZÓ A volt buchenwaldi haláltábor felett hideg januári szél fújt, de még ez sem csökkenthétté a viszontlátás örömét, az egykori „Appellplatz"-on. A tábor volt foglyai ott adtak találkozót Stefannal és édesapjával. Bruno Apitz, Robert Siewert és a többiek, tizenkilenc év után végre megölelhették Zweigéket. A halállal szembe néztek nemegyszer, de most hiába küzdöttek a meghatottsággal, nem állták meg könnyek nélkül ... Az ilyen forró bajtársi találkozásnak is vége szakad egyszer. Apa és fia előtt felmerült a kérdés, hogyan tovább? Aztán eldöntötték. A fiú a Német Demokratikus Köztársaságban maradt, ahol beiratkozott a babelsbergi filmművészeti főiskolára. Ennek elvégzése után az NDK Televízió filmoperatőre lett. Megtalálta otthonát és boldogságát. Még tanulmányát folytatta, amikor megismerkedett Ruth-tal, egy berlini tanítónővel, s 1966-ban összeházasodtak. Hamarosan megszületett kisfiúk, Marc Daniel. A fiúcska most négyéves. Robert Siewert szerint Stefan is pontosan olyan szőke volt és körülbelül négyéves lehetett, mint a kis -Daniel, amikor a koncentrációs táborba került. Mily szerencse (amiről a kis Daniéinak szerencsére nem kell tudnia), hogy gyermekkora semmiben, de semmiben nem hasonlít az apjáéhoz. T. I. hou 7