A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-08-13 / 32. szám

Nevető világ GYEREKSZÁJ — Honnan tudta anyukád, hogy nem mosakodtál? — Elfelejtettem megnedvesíteni a szappant. AZ EGYETLEN ELTÉRÉS Megkérdezik a híres meteorológustól, meg lehet-e bizni időjóslataiban. — Kétségtelenül — válaszolja a kérdezett. — Az egyetlen eltérés csak az lehet, hogy a megjósolt időjárás nem egyezik a megjelölt időponttal. MEGTÉVESZTŐ DIVAT Zenés éjszakai szórakozóhelyen történt. Virágárus lép az egyik asztalhoz: — Fiatalúr, tessék virágot venni a kisasszonynak. — Miért? ő a fiam, én meg az anyja vagyok ... IGAZÁN NAGY GOND Kovács szaktárs már néhány napja gondterhelt arccal jár be munkahelyére. Feltűnt ez főnökének is: — Mondja csak, Kovács szaktárs, mi baja? — Apa leszek, igazgató úr. — Hát ez valóban jó hír! — Igen, igen, csak attól félek, hogy a feleségem is megtudja. IGAZAN KINEK IS? Ketten ülnek a napsütésben a Duna-parton. A nénike lehet úgy nyolcvan, a bácsi meg nyolcvanöt esztendős. Egyszercsak reszketeg hangon megszólal a bácsi: — Kerek hatvan esztendeje élünk együtt, Málcsikám. Úgy gondolom, itt lenne az ideje megházasodni. A hófehér hajú Málcsika gyengéden megsimogatja a bácsit és fejcsóválva mondja: — Ugyan-ugyan, édes öregem .. . Kinek kellenénk már mi ketten? TISZTESSÉGES SZÁNDÉK Miniszoknyás fiatal lány jelenik meg a körzeti rendőrszobán és elpanaszolja, hogy a moziban kilopták zsebéből a pénztárcáját. — Hát nem vette észre, kisasszony — kérdi az ügyeletes fogalmazó, — hogy valaki a zsebében kotorászik? — Észrevettem, hogyne vettem volna észre! De én azt hittem, hogy az illetőnek tisztességes szándékai vannak. I a me Madame Curie Részlet Eve Curie regényéből Marie kitörölte életének műsorából a szerelmet és a házasságot. Nincs ebben semmi rendkívüli. Egy szegény lány, akinek az első idill csalódást és megaláztatást hozott, megfogadja, hogy többé nem fog szeretni. És a szellemi becsvágytól űzött szláv diáklány könnyen le tud mondani arról, ami társait rabul ejti, boldoggá vagy szerencsétlenné teszi, csak azért, hogy hivatását követhesse. Minden korban voltak nők, akik híres festők vagy nagy zenészek akartak lenni, s lenézték a szerelmet, anyaságot, élettörvényt. Marie hihetetlenül zord belső világot épített fel, amely felett a tudomány szenvedélye uralkodott. A családi szeretet, az elnyomott haza iránti ragaszkodás is megtalálható benne. És ez minden! Semmi más nem számít, nem létezik. Így határozott a huszonhat éves teremtés, aki magánosan él Párizsban, bár naponként találkozik az egyetemen vagy a laboratóriumban fiatal férfiakkal. Álma megszállva tartja, a szegénység kínozza, az erős munka elcsigázza. Nem ismeri a tétlenséget és veszélyeit. Büszkesége, félénksége is védi. És bizalmatlansága is: amióta Z.ék restellték menyükül fogadni, az a homályos meggyőződés él benne, hogy a szegény lányok nem keltenek a férfiakban sem tiszteletet, sem mély érzelmet. Szép elméletek és keserű gondolatok töltik be lelkét, és szívósan ragaszkodik függetlenségéhez. Curi Nem, nincs semmi meglepő abbar ha egy zseniális lengyel nó, akit kiet len élete is elszigetel mindenkitől munkájának szenteli magát. De meg lepő és csodálatos, hogy egy nag; francia tudós e lengyel nő számár marad meg s öntudatlanul vár rá Csodálatos, hogy abban az időbér amikor a Nowolipki utcai lakásban csaknem gyermek Marie párizsi egye temi tanulmányokról álmodozik, Pier re Curie, aki éppen azon a Sorbonne on végzi tanulmányait s már fonto fizikai felfedezésekkel dicsekedhetil naplójába a következő melankoliku sorokat írja: ... A nő, még sokkal inkább, min a férfi, azért él, hogy éljen: a zseniáli nők ritkák. Így, ha mi férfiak, titok zatos" vágytól hajtva, valami olya úton akarunk haladni, amely a termé szettől eltávolodik, ha minden gondc * pdrb *jók A hattyú vonta lovag Első vagy Madarász Henrik, német király, a szász dinasztia megalapítója — mély basszushangon szólítja fegyverbe a brabantl lovagokat, akik éppen egy kínos örökségi üggyel vannak elfoglalva. A bariton Telramunk azzal vádolja az elhunyt brabantl herceg leányét, a szoprán Elzát, hogy gyalázatos módon megölte a klsöcsét. A király Ítélete úgy szól, hogy lovagi kard döntse el a bűnösség kérdését, mire az ugyancsak bariton Kikiáltó felszólítja az udvart, hogv lépjen elő aki hajlandó kiállni Brabantl Elzáért. A lovagok tenor- és bassz-barltonhangú kórusa azonban hallgat, mint a sir, s Telramunk és gonosz felesége, a mezzoszoprán Ortrud arcán már-már megjelenik a győztes mosoly, amikor a Scheide folyó kék vagy zöld vizén (a világítástól függően!) megjelenik egy hatytyú vonta csónak, amelynek egy ezüstpáncélba öltözött, daliás lovag az utasa. A lovag neve: Lohengrin, s a foglalkozása: királyfi és tenorista. A szép szopránért vívott párviadalban ezután a hős tenor legyőzi a gaz baritont, mire a tömeg (lásd: Kórus címsző alatt a Zenei Lexikonban!) többszólamú örömujjongásba kezd. A fölhevült karmester erre úgy tesz, mintha vezénylő pálcáját a zenekar tagjaihoz akarná vágni, de az ügyelő résen áll, megnyom egy gombot, s a függöny összecsapódik. A lovagi intézmény tulajdonképpen a középkori katonáskodás egyik sajátságos formája. Mivel az akkori Idők ízlése a lovas harcot bátrabbnak és férfiasabbnak tartotta, mint a gyalogharcot, a büszke és gazdag hűbérurak vállalták a lovas, a btrtoknélküll köznemesek pedig a gyalogos szolgálatot. A lovag, vagy ahogy nálunk hívták: levente (régles nevén: leventa), három rangfokozaton ment keresztül: először mint apröd szolgált valamelyik lovag udvarában (rendszerint 7 éves kortól 14 éves korig), azután mint fegyvernök (14 éves kortól 21 éves korig), majd ennek elteltével — no és, persze, ha méltónak bizonyult rál — lovaggá ütötték. A beavatás — mindhárom esetben — ünnepélyes keretek között ment végbe. A lovaggá avatásnál például az Ifjú lovagjelölt mindenekelőtt megfürdött, olyan vízben, amelyet előzőleg megszenteltek. A gyakorlati hasznon kívül a fürdőnek szimbolikus értelme ls volt, mégpedig az, hogy a szentelt víz lemossa a lovagjelölt bűneit ls. (Hogy aztán mit használtak az Ilyen fürdőnél — szappant, vakarókefét, vagy homokot? —, arról nem beszélnek a krónikák.) A kiadós fürdő után a delikvens elhelyezte kardját az oltáron, és egy teljes éjszakát átvirrasztott a templomban vagy a vár kápolnájában. A lovagi kard kétélű volt, mégpedig azért, hogy „. . . egyik éle a szegényeket sanyargató gazdagokat sújtsa, a másik pedig a gyengéket sanyargató erőseket!" A lovagiasság fogalmához becsület, mély vallásosság, regényes nagylelkűség, önfeláldozásig terjedő áldozatkészség, férfias önérzet, jó hírnév, harci vitézség és — mindenekelőtt! — a nők Iránti határtalan tisztelet tartozott. A lovagkor híres nőkultusza — a történészek állítása szerint ősgermán eredetű, ami azzal magyarázható, hogy a régi germánoknál sokkal nagyobb szabadságot élvezett a nő, mint bármelyik más, korabeli néptörzsnél. A régi görög, de méginkább a régi római világban a férfi — odahaza — csak gyermekei anyját látta és tisztelte a nőben. „Szórakozó partnereit" máshol — házon kívül kereste. Így azután a szere-' lem — az érzelemnek az a magas foki varázsa, amely a test és lélek harmönlá ját s kölcsönös örömforrását jelenti -Ismeretlen volt még ebben az időben A nőt mint a szerelem forrását a lovag kor veszi elöször védelmébe, s mert a kö zápkor lovagjai tudatosan törekedtek arra hogy elnyerjék a nők tetszését, a meg becsülésnek és a tiszteletnek olyan ma gas formált teremtették meg, amelyei kizárják a lehetőséget, hogy valaki bün tetlenül merészelje rágalmazni a női ne met. A lovagi torna eredetileg olyan harc játék volt, amelyet középkori lovagol űztek férfias mulatság vagy hadi gyakor latozás céljából. Rendszerint löháton pajzzsal és karddal, esetleg dárdává küzdöttek, jutalomért, amelyet egy elő kelő hölgy adott át a győztesnek. Fran claországban jött először divatba, hog; a kalandozó, köbor lovagok az áltálul szeretett hölgy szépségéért, és erényelér síkra szálltak. A lovagjátéknak ez a for mája azután mindenütt elterjedt — é: olyan bolondságokat szült, hogy egy Ml guel de Cervantes Saavedra hevű, lmmá: halhatatlan spanyol író igen csípő: és mulatságos regényt írt erről a hóbor tos lovagvilágről, Don Quijote címei (bár az eredeti műnek sokkal hosszabt és dallamosabb elme van: El ingenlosi hidalgo Don Quijote de la Mancha). A későbbi lovagok már nemcsak höl gyük kegyeiért vagy szépségéért kerestél a harcot, hanem Isten dicsőségéért ls A középkori elbeszélések egyik leghlre sebb latin nyelvű gyűjteménye, a Gestí Romanorum, kiválóan ábrázolja azt a fo lyamatot, ahogy a lovagkor nőcentri kussága átváltozik vallásos fanatizmussá A Két lovag: Guido és Tyrius elmü -Igen fordulatos és érzelmes — elbeszélé: például (gy kezdődik: „Volt egyszer Ang liában egy király, akinek az országábar élt két lovag: az egyiket Guldónak hívták a máslkat Tyrlusnak. Gutdő sok párbaj r^4