A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-22 / 3. szám

sélte, hogy az Unter den Lindenen látta: lezárják az utcákat. Az mesélik, hogy Röhm főhadiszállásán az SA több vezetőjét letartóztatták. A hírek szerint Münchenben összetűzések voltak. Nyilvánvaló, hogy államcsíny zajlik. Elég kellemetlen esténk volt. Éppen ma kaptunk Röhm kabinetjétől egy hivatalos levelet, amelyben elhárítja július 6-i fogadásunkra szóló meghívásunkat. A helyzet bizonytalan, nagyon jó tehát, hogy nem fogadta el a meghívást. Másrészt viszont visszautasítása roszszabbat is jelenthet, mint hinnők. A levélben mentségül az áll, hogy Röhm gyógykezelésre ment. 1934 július 1 Nagyon kevés hírt közölnek az újságok, de én különböző forrásokból arról értesültem, hogy tegnap éjjel két órakor Hitler és Goebbels Godersbergből Münchenbe ment, s elrendelték az SA-csapatok két parancsnokának a kivégzését. Adolf Hitler a Münchentől kb. 60 kilométerre fekvő Wiesseébe reggel hatkor érkezett. Berontott Röhm hálószobájába, s megparancsolta letartóztatását, illetve kivégzését. Röhm testőrei nem védték meg parancsnokukat. Hitler más SA-vezetők kivégzésére is parancsot adott, majd fél kettőre visszatért Berlinbe, ahol Göring időközben már elfoglalta Röhm hatalmas házát, s elrendelte, hogy von Schleicher tábornokot lakásán végezzék ki. Noha Berlin utcáin nem észlelhető nyugtalanság, mindenütt tömeges kivégzésekről suttognak. Von Papén alkancellár családjával házi őrizetben van. Azt mesélik, hogy környezete főembereit meggyilkolták vagy letartóztatták. Eseménydús nap volt, de az újságok csak rutinhíreket közöltek. 1934 július 13 Ma este nyolc órakor, a Reichstag régi, a tavalyi tűz után újjáépített, épületében a kancellár valószínűleg nyilatkozik a június 29-től máig végrehajtott gyilkosságairól. Mindenki feszült érdeklődéssel várja a nagy eseményt. A múlt hét keddjén megfogadtam, hogy soha többé nem leszek jelen a kancellár egyetlen beszédjénél sem, s csak akkor kérek kihallgatást, ha erre kormányom kifejezetten felszólít. Ha csak látom, rosszul vagyok. Szerda délután, amikor látogatáson voltam az angol nagykövetnél, Sir Eric Phipps megkérdezte: „Jelen lesz kedden, amikor a kancellár beszél?" „Nemi" — válaszoltam. Erre csak ennyit mondott: „Pedig jó cirkusz leszi" Bevallom neki, hogy undorodom az egésztől, s nem bírom elviselni a kancellár fizikai közelségét. Húsz órakor bekapcsoltam a rádiót és meghallgattam Hitler expozéját. Hisztérikus volt, s az „árulók" meggyilkolásának szükségességét magyarázgatta. Az öszszeesküvés főszereplője Röhm lett volna; az a Röhm, aki 1923-ban hosszú hónapokat töltött vele együtt a börtönben, s bűntársa volt hosszas és brutális harcaiban. A kettes számú elvetemedett bűnöző állítólag von Schleicher, aki — úgymond — idegen hatalmak képviselőinek megbízásából cselekedett. Kétlem, hogy Röhm Hitler megbuktatását és a kormány bizonyos tagjainak a meggyilkolását tervezte volna. Hitler leleplezte, hogy Röhm tizenkétmillió márkát költött bűnös szervezkedésére. Persze Röhm és barátai már nem élnek, tehát nem védekezhetnek a váddal szemben ... Jól tettem, hogy nem mentem el a gyűlésre, ahol mesterségesen stimulált hosszas tetszésnyilvánítások voltak, s — a rádióból is megállapítható! — mindenki többször a helyéről felállva tüntetett o hitlerizmus mellett. 1934 augusztus 2 Ma korán bementem hivatalomba. Éppen amikor beléptem, közölték Hindenburg halálhírét. Hitler délelőtt tíz órára összehívta kabinetjét. Egykettőre megegyeztek egy „statutum"-ban, amelynek alapján a Führer — kancellári tisztje megőrzésével — államfővé is előlép. Most már a Führer egy személyben a náci párt vezére, kancellár és államelnök. A III. Birodalom képviselője ez a félnótás osztrák, aki 1923-ban puccsal kezdte a karrierjét, s százával gyilkoltatta le ellenfeleit, hogy helyzetét megszilárdítsa. • Mindez egy óra leforgása alatt zajlott le. Amikor Hitler tudtukra adta új funkcióját, a kabinet tagjai felálltak, s Heil-t kiáltottak. Elrendelték, hogy a Reichswehr, a régi hadsereg azonnal esküdjék fel Hitlerre. Nem maradt fizikai idő ellenzéki megmozdulásra, amire dly sokan reménykedve számítottak ... 1934 augusztus 6 Tizenkét órakor feleségemmel elfoglaltuk helyünket a Reichstagban, ahol gyászülést tartanak az elhunyt von Hindenburg marsall emlékére. Jelen volt a teljes diplomáciai kar. A terem zsúfolásig megtelt. Az emelvényen, az elnöki székben Göring feszített. Pompás uniformist viselt, s mellét számtalan kitüntetés díszítette. Láthatóan elégedett volt rikító külsejével. Hitler az elnöktől kissé távolabb, jobbra helyezkedett el. Tőle jobbra — von Neurath mellett — von Papén. A kormány tagjai rang szerinti ülésrendben. Majdnem mindegyikük egyenruhát öltött, a számtalan kitüntetését is kiaggatta. Hitler barna ingét vette fel. Tüntetően elégedettnek és büszkének mutatta magát. Beszédét rengeteg rádióadónak közvetítenie kellett volna. A terem közepén ültek azok, akiket a Reichstag tagjainak mondanak. A Reichstag tagjai is barna inget viseltek; arcukon a szomorúságnak nyoma sem látszott. A diplomaták többsége ceremóniális öltözékben jelent meg. Az alkalomhoz illőn öltözött diplomaták közül is kevesen viseltek fekete kesztyűt; akik Louis XIV. stílusú öltözékben voltak, fehér kesztyűvel jelentek meg. A kellő pillanatban Göring felállt, s szót adott a kancellárnak. Hitler azonnal a szószékre lépett. Ekkor a gyűlés minden résztvevője felállt, s jobb kezét előrelendítve 45°-os szögben tartotta mindaddig, amíg a kancellár visszatisztelgett. A gyászbeszéd huszonöt percet tartott; nem méltatta az elhunyt elnök érdemeit, nem hangsúlyozta országvezetői erényeit. Csupán katonai zsenijét emelte ki... Fontos az a — befejezésben elhangzott — kijelentés, amely szerint Hindenburg segítette hatalomra a nemzeti szocialistákat. Beszéde befejeztével Hitler a terem közepén az első sorhoz lépett, kezet csókolt Hindenburg leányainak, s kézfogással köszöntötte az elhunyt fiát, Oscar von Hindenburg ezredest. William E. Dodd emlékiratai alapján összeállította és fordította: FARKAS LÄSZLÖ harcban újjászülető igény szabta meg. Innen buktak fel a gyötrődések, szenvedések, kísértések, sebesítő gerillaharcok kínjai, a „húszfokos magánybeli" vacogások. És ezeken mindig győzedelmeskedve lett Váci egy nép hivatásos, „történelmünk vad ügynökének" született képviselője. így lett „mindenütt otthon" a hazában és így lett e „homloknyi ország" népének követe a nagyvilágban. Ilyen értelemben volt közéleti, társadalmi ihletettségű-érdekű költészet az övé egy bonyolult nemzetközi és nemzeti valóságban; egy félelmetes és fájdalmas, kegyetlen és kétségbeesett század hol megsemmisüléssel fenyegető, hol reményeket csillogtató ellentmondásai között. és mert ez nincs meg és mert ez megvan, és mert jóllakott, és mert éhezik, és már megváltják egymást, és mert kiirtják egymást, és mert vértelen világháború van, és mert véres világbéke van, és mert gazdag az emberiség, és mert nyomorult az emberiség, és mert rendben él, és mert gyilkos káoszban él, és mert mindegy, miért, mikor és hol, és mi van, és mi lesz, egyedül annyian, oly mérhetetlen tömegben, mindig egyedül, mindig együtt, mindig egymással, mindenki mindenkivel, mindenki ellen, együtt egymással, egymás ellen. ma, életforma; vérkeringésének, idegrendszerének szinte alkotórésze. Váci — társaival együtt — ismét hitelt, megbecsülést és tiszteletet szerzett a közéleti töltésű költészetnek. A nálunk 1945-ben kezdődött új történelem nemcsak születésekor volt forradalom, hanem — változott és változó folyamatokkal, tartalmakkal, eszközökkel — fejlődésünk máig is forradalmi. Váci ebből a nézőpontból, ezekkel az emberi és költői tulajdonságokkal szemlélte, fogadta be értelmileg és érzelmileg a haza és nagyvilág bonyolult és ellentmondásos jelenségeit. Költészetében — posthumus kötetében is — a kor emberének félelmei, kiábrándulásai, rettegései, reményei, vágyai, óhajai tükröződnek; felnagyítva, harsogón, messzehangzón. A könyv — új és régebben keletkezett, eddig publikálatlan — verseiből felsír az emésztő kétely, a gyötrő fájdalom, majd harsog a pillanat öröme, zeng a továbbmenetelés önvigasztaló hite, pátosza. De az utóbbi két esztendő verseinek legfőbb sugallata: Váci az újrafelfedezés örömével és izgalmával, gondosságával és szeretetével találta meg idegen földrészeken is ereje és hite menedékét és forrását, az egyszerű embereket. Csodálatos a Föld s az ember oly esendő-Szeretem a sokaság fiát, az ismeretlent, az embert, aki hordozza magában a megválthatatlan szenvedést, a gyónást, a halhatatlanság befelé nőtt szárnyait. Meghalnék, hogy elhitessem velük — élniük érdemes volt. És úgy hallgatom őket, úgy nézem komoly tetteiket, úgy bízom bennük életre halálra, hogy elhiggyék magukról: övék az értelmes élet gyümölcse, az öröklét, az örökké való tett. DOROGI ZSIGMOND Kell-e valami ennek az emberiségnek igazán? Hiszen most építi jövője nagy stadionjait s gyomra vagy raktárai feltöltve évszázadokig, Ilyen körülmények között szólott Váci pártos hévvel, meghatározott társadalmi indulattal, kiérlelt állásfoglalással. Akként, mint akinek a forradalom nemcsak életre szóló szent élmény, hanem magatartásnor-