A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-22 / 3. szám

e QdQs • Öngyilkosság késsel és villával — ezzel a jelszóval szálltak harcba nyugatnémet orvosok az elhízás ellen. Igy akarják meggyőzőbben tudatosítani az ország polgáraiban, hogy a kövér emberek hamarabb halnak meg, illetve könnyebben lesznek betegek, mint a normális súlyúak. De mivel úgy gondolják, minden bölcs tanácsnál nyomósabb érv a pénz, azt javasolják; fizettessenek pótdíjat a kövér emberekkel, amikor beteg-, illetve életbiztosítást kötnek. Ajánlják azt is, hogy tiltsák meg a túl zsíros ételek árusítását. Mindenki rendszeresen ellenőrizze saját súlyát: normális súlyú az a férfi, aki annyi kiló, ahány centi száz fölött, ebből azonban még le kell vonni 10 százalékot E szerint egy 180 centiméter magas férfi normális súlya 72 kiló. A nők normális súlya kiszámításának ugyanez a módja, csak náluk nem tíz, hanem 15 százalékot kell levonni. Eszerint tehát egy 160 centiméter magas nő megengedett súlya: 51 kiló. • A tojás: főzelék — igy határozott hosszas vita után az indiai vegetáriánusok társasága. Ezt a „főzeléket" tehát ehetik a vegetáriánusok is, akik köztudomásúlag kizárólag növényi eredetű táplálékot fogyasztanak. • Üjra meg kell tanulniuk az alvást azoknak a New York-iaknak, akik a nagyvárosi közlekedés fokozódó zaja miatt egyre súlyosabb álmatlanságban szenvednek. A New York City College ezért rövidesen megnyitja alvás klinikáját, amelyben tapasztalt pszichológusok gyógyítják és tanítják aludni az álmatlanságtól és más, a nagyvárosi zajokkal kapcsolatos idegi-fizikai ártalmaktól szenvedőket. • Gyilkoljon, aztán írja meg az emlékiratait — ezzel a jelmondattal foglalja össze a bécsi Express döbbenetes beszámolóját arról, hogyan lehet az Egyesült Államokban gyilkossággal milliókat keresni. A Georgia állambeli Fort Benning hadbírósága most tárgyalja az amerikai hadsereg egyik alakulatának My Lai térségben, 1968-ban elkövetett tömeggyilkosságát: az egység — mint ismeretes — William Calley hadnagy, fővádlott vezetésével 102 polgári lakost, köztük nőket és gyermekeket mészárolt le. A tárgyalás november 17-én kezdődött. Egy héttel előtte, november 10-én, az Esquire című amerikai magazinban megjelent a fővádlott, Calley emlékiratainak első része. A sorozat tiszteletdíja: 150 000 dollár. További 100 000 dollárért már az emlékiratok megfilmesítési jogát is megvásárolták a szerzőtől. Calley nem az egyetlen gyilkos írá. Martin Luther King 99 évi fegyházra ítélt gyilkosának: James Earl Ray-nek emlékiratai már ügyének tárgyalása előtt megjelentek a könyvpiacon. Beavatottak szerint a gyilkos 100 000 dollár tiszteletdíjat kapott. Sirhan, Robert Kennedy gyilkosa, 15 000 dollárért adott interjút egy televíziós társaságnak, Charles Mansonnak, s Sharon Tate-féle bestiális ötös gyilkosság fővádlottjának könyvei és hanglemezei iránt is — Írja az Express — nagy a kereslet. Egyelőre titok fedi, hogy a kiadók mennyit fizettek érte. • Nem akarja elhagyni a börtönt Ohióban (Egyesült Államok) a 95 éves John Weber, aki 1924-ben meg-t gyilkolta 18 hónapos kislányát, s ezért életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Néhányszor mór szabadon akarták bocsátani, Weber azonban kijelentette: minden kapcsolatát elvesztette a külvilággal, és most már élete hátralevő idejét is megszokott „lakhelyén" szeretné eltölteni. • Kijózanító automatát szereltek fel a brit alsóház bárjában. A képviselők és a parlamenti újságírók másfél font ellenében alkoholellenes inhaláciában részesülnek és — kijózanodnak, • Kéthetes elvonókúrán vesz részt egy luxushajón 200 New York-I erős dohányos. A Karib-tengeri hajóút alatt hét pszichológus igyekszik elűzni belőlük a füstölés iránti vágyat. A leszoktatáshoz a pszichológusok még a hipnózist Is igénybe veszik. A luxushajó egyetlen hiánycikke: a cigaretta. • Teljesen újszerű módját találták ki mexikói kábítószer-csempészek annak, hogy árujukat átjuttassák az USA közegei által egyre fokozottabban őrzött amerikai—mexikói határon. A csempészek a kis zsákokba töltött marihuanát messzire vivő nagy nyílvesszőkre kötik és légi úton juttatják át a Rio Grande amerikai partszegélyére. Az amerikai vámosok egyelőre még nem találták meg a megfelelő védekezési módot. • Nyikolaj Cserkaszov, a nagy szovjet színművész életéről és művészetéről készített dokumentumfilmet a Lenfilm stúdió, Abramov rendezésében. A visszaemlékezók között találjuk Borisz Csirkovot, Joszif Hejficet, Pavel Kadocsnyikovot és Nyina Cserkaszovát, a művész özvegyét. • Peter Luke VII. Hadrián című világsikert aratott drámájából film készül. A címszerepet Alec McCowent alakítja, aki New Yorkban és Londonban síinpadon játszotta Hadriánt. Rendező: John Schlesinger, D Öttagú kis csoportunk nem éppen könnyű feladatot vállalt magára: szabadságunk idején, hihetetlenül rövid idő alatt természetfilmet akartunk forgatni a televízió részére a Szahara növény- és állatvilágáról. Mint a Csehszlovák Természetvédelmi Szövetség tagjai e filmmel kifejezésre akartuk juttatni tiltakozásunkat Ia természeti környezet pusztítása ellen, bemutatva, hogy az ember maga segíti elő a sivatagok terjedését. Védelmére akartunk kelni az élet azon utolsó nyomainak, amelyek eddig csodával határos módon még fennmaradtak, s amelyek az ember hibájából napról napra fogyóban vannak... Ehhez a legalkalmasabb volt a Szaharának, a világ legnagyobb sivatagjának algériai része, amely a legkülönbözőbb sivatagi tájakkal és eddig még ki nem pusztult apró állatfajtákkal szolgál. Vállalkozásunk iránt, amit a Csehszlovák Televízió anyagi támogatásával saját erőnkből bonyolítottunk le, nagy megértést tanúsítottak algériai barátaink. Az algíri városi tanács azzal segítette elő a film forgatását, hogy a rokonszenves Rabah gépkocsivezetővel egy kamiont, megfelelő mennyiségű üzemanyagot és konzervet bocsátott a rendelkezésünkre. Az akció sikeréhez hozzájárultak Ain Szefra és Ghardaia oázisok falubírái, számos algériai barátunk, köztük néhány Algériában dolgozó csehszlovák állampolgár is, akik önzetlen segítséget nyújtottak. Mindannyioknak ezúton mondunk köszönetet. ÉLET A SZAHARÁBAN Mi „északiak", akik egy olyan országból jöttünk, ahol minden talpalatnyi föld valakinek a tulajdona és művelés alatt áll, valahogy sehogy sem tudtunk megbarátkozni az itteni, szemhatárig terjedő csupasz területekkel. Attól a pillanattól kezdve, amikor átléptük a vegetációs övezet láthatatlan vonalát a sivatagban, félnapi meglehetősen gyors autózás után sem találkoztunk emberi településsel. Csak itt-ott keresztezte az utunkat egy-egy, ki tudja, mivel táplálkozó elcsavargott magányos teve, vagy egy-egy nomád fiú bukkant fel valahol a látóhatár mögül s baktatott az országúthoz, hogy vizet vegyen kecskebőr tömlőjébe. Csak most kezdtük igazán érzékelni ennek, az afrikai kontinens harmadik legnagyobb országának fantasztikus méreteit, ahol Csehszlovákia mint borsószem a hüvelyében tűnne el Franciaországgal, Spanyolországgal, Olaszországgal, Jugoszláviával, Nyugat-Németországgal, Bulgáriával, Belgiummal, Dániával és Hollandiával együtt... Az egyik látóhatártól a másikig, amilyen gömbölyű a Föld, sárgásbarna dombvidék, helyenként mintegy feketére politúrozott kőrengeteggel fedve, mely hallható pattogással mállik a könyörtelenül tűző nap fényében. A vidéket helyenként wadik, évezredek előtt kiszáradt folyómedrek szabdalják. A hammadának — a kősivatagnak — se vége, se hossza, s tulajdonképpen csak itt kezdődik, hogy valahol a messzeségben, ezer kilométerekre előttünk az El Ergbe, a Nagy Homoksivatagba menjen ót Napokon át utazunk, jóformán megállás nélkül, délnyugat felé. Nem állíthatjuk azonban, hogy a sivatag fárasztóan hatna egyhangúságával. Ellenkezőleg I Ezer változattal szolgál. A napnak bármely szakában képes a felismerhetetlenségig megváltozni. A hajnali harmatos törékenységtől egészen a homokkal terhes sárga felhők fojtogató atmoszférájáig, az ezüstösen áttetsző levegőjű forró széltől egészen a tönkhegységek lilába játszó meredek oldalaiig és a sírkőszerű pittoreszk sziklaalakulatokig, melyek között a szél fütyüli örök dalát. Sohasem létezett Atlantis? Hitelt adva Homérosz leírásainak, kezdett el ásatni Heinrich Schliemann Kis-Ázsiának egy meghatározott pontján és — valóban Trója romjaira bukkant. Azóta reménykednek archeológusok az egész világon, hogy egy hasonló csodálatos felfedezés tisztázhatná Atlantis, e mesebeli szigetország fekvésének rejtélyét, Atlantisét, melynek virágzásáról és pusztulásáról Platón görög bölcselő számolt be. Mert — így okoskodnak — ha Homérosz mint a lírai-fantasztikus hősmondák barátja lényegében megtörtént eseményeket írt le, miért nyúlt volna Platón oly komoly államfilozófiai fejtegetései mellett Atlantis esetében a mesemondás eszközéhez? Mégis ezt tette, állította nemrégiben a „Newsweek" című amerikai folyóirat, amikor megállapította: „Sohasem létezett semmiféle Atlantis nevű elsüllyedt kontinens." E kategorikus megállapításhoz az az egyébként már évtizedek óta fennálló elmélet szolgáltatta a bizonyítékot, amely szerint a mai kontinensek több mint 200 millió évvel ezelőtt egyetlen összefüggő földrészt alkottak és lávakitörések következtében csak később váltak el egymástól. Az Atlanti-óceán medencéjében végrehajtott mélyfúrások azt mutatják, hogy a kontinensek sötét foltokként hatalmas lávatömegeken úsznak és még ma is milliméterről milliméterre távolod-Szantorin szigetének ma is működő vulkánja. Ez okozta volna Atlantis pusztulását? t