A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-07-02 / 26. szám

o o o o o o o o o 0 o o o o o o o o o 'Mj »Uli V4 I IUI VI dZ-CIICI I II i iei Haig tábornok, aki Henry Kissinger elnöki tanácsadó megbízásából az amerikai katonák harci szellemét vizsgálta Vietnamban, azzal a felismeréssel tért haza, hogy aligha fordult valaha is elő, hogy a harctereken le nem győzött hadsereg oly nagy nehézségekbe bonyolódott volna, mint az amerikaiaké Vietnamban. A katonák hétről hétre kevésbé hajlandók életüket kockáztatni. A magasabb rangú tisztek közül egyesek Weyand tábornokhoz hasonlóan próbálnak haladni a korral és kapcsolatot keresnek a „Woodstock-nemzedékhez", de a régi tisztek és a hivatásos katonák túlnyomó része számára ez lehetetlen. A középvezetők azt panaszolják, hogy 1967-ben még kiadhattak parancsokat anélkül, hogy aggódniuk kellett volna, hogy végrehajtják-e azokat, mostanában azonban minden megváltozott: a katonák, mielőtt veszélynek tennék ki magukat, részletekbe menően érdeklődnek a „miért" után, mindent elmagyaráztatnak maguknak, és ha ez nem történik meg, akkor elküldhetik ugyan őket felderítésre, „de semmit sem derítenek fel". A hivatásos katonákat, így például a pilótákat, és még inkább a „polgári tanácsadókat" a katonák által látogatott klubokban nemkívánatosnak tekintik. A katonák közül sokan rohamsisakjukra ráfestik a „béke" szót, 'vagy pedig fegyvereikre virágokat és a nemzetközi béke szimbólumát vésik rá, sőt, még a hajukat is megnövesztik, és senki sem meri kifogásolni. Felfelé az „óvatosság szelleme" érvényesül, a parancsnokok közül sokan lehetőleg élve akarják hazavinni embereiket, és egyes helyeken szavakban ki nem fejezett megegyezésre került sor a tisztek és a legénység között, hogy az előbbiek csak olyan parancsokat adnak, amelyeket az utóbbiak biztosan végrehajtanak. E fellazulási jelenségek oka az. hogy a Vietnamban harcoló amerikai katona nem hisz többé abban, amit tennie kell. A Vietnamban állomásozó amerikai csapatoknál egyre inkább fokozódnak az amerikaiak közötti bonyodalmak. Néhány hónappal ezelőtt Chu Latban lövöldözésre került sor 400 fehér és fekete amerikai között, egy fehér katona életét vesztette és többek ellen az a vád, hogy összeesküvésre szítottak fekete bajtársaik meggyilkolására. Az ellenfél egyik leghatásosabb „titkos fegyvere" a kábítószer; egy erős napi adag heroin, amely az Egyesült Államokban 50 dollárba kerül, Vietnamban 2—3 dollárért kapható. A vietnami heroin ezen túlmenően annyira erősen koncentrált, hogy fogyasztója néhány napon belül rabjává válik. Az elvonókúrák (aki jelentkezik elvonókúrára, mentesül a büntetéstől) csak azoknál a katonáknál biztatnak eredménnyel, akik közvetlenül hazatérésük előtt állnak, mert a többiek „ugyanabba a stresszhelyzetbe kerülnek vissza, amelyből menekülni akartak." o Svédország hadbalépése o küszöbön állt o o o o o o o o o Negyedszázaddal a második világháború befejezése után a nyilvánosság rendelkezésére bocsátották az angol-amerikai egyesített főparancsnokság titkos iratait. A több mint százezer dokumentum sok érdekességet tartalmaz. A többi között kiderül, hogy 1945 tavaszán Svédország komolyan latolgatta 1815 óta féltékenyen őrzött semlegességének feladását. F.gy Marshall tábornokhoz, az amerikai hadsereg vezérkari főnökéhez intézett, 1945. március 19-én kelt jelentés közölte, hogy Soderblom, Svédország moszkvai nagykövete felkereste Harrimann amerikai nagykövetet. A svéd diplomata megkérdezte katonai jelentőséget tulajdonítanának e a szövetségesek annak, ha Svédország hadat üzenne Németországnak? A megindult nem hivatalos tárgyalások során Eisenhower úgy értékelte, hogy Svédország belépésének, különösen a megszállott Norvégia szempontjából lenne bizonyos erkölcsi és katonai hatása. Április 28-án a vezérkari főnökök angol-amerikai vegyes bizottsága azonnali vezérkari megbeszéléseket javasolt a svéd kormánynak. Az események azonban túlhaladtak a diplomáciai tárgyalásokon. A németek feltétel nélküli megadása (május 8) bekövetkezett, mielőtt a svédek elhatározták volna magukat százharminc éves semlegességük feladására. o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o EJ tátor-elnöke, aki szívesen I neveztette magát Papa Doc-nak (Doktor papának), ez év januárjában, három hónappal a halála előtt' fiát, Jean-Claude-ot kinevezte utódjának és örökös köztársasági elnöknek. S így Haiti 4,7 millió lakosának sorsa ennek a fiatal embernek a kezébe került. Jean Claude 105 kilót nyom, szereti a cukorkát, hat autója van, és egyetlen nap alatt két évet öregedett. Mégpedig akkor, amikor Papa Doc elrendelte, hogy negyvenről húsz évre kell leszállítani a haiti elnök korhatárát, s ugyanakkor két évvel idősebbé nyilvánította a fiát. Azután népszavazást rendelt el — az eredményről gondoskodott a rettegett haiti titkosrendőrség, a Tonton Macoute — és Jean-Claude-ból elnök lett. A jelenlegi Haiti területén, amikor Kolumbusz az általa Hispaniolának elnevezett szigetet 1492. december 6-án felfedezte, aravak indiánok éltek. A spanyol konkvisztádorok az indiánokat kiirtották, s helyükre néger rabszolgákat telepítettek. 1697-ben Spanyolország Hispaniola nyugati részét átengedte Franciaországnak, s ez a rész Saint-Domingue néven francia gyarmat volt egészen a néger rabszolgák 1791—1804. évi győztes szabadságharcáig, amelynek nyomán 1804 január 1-én Haiti néven kikiáltották 1AITIMN a világ első s az Újvilág egyetlen néger köztársaságát. Haiti a megvesztegetés, a korrupció, a terror és a nyomor országa. Április 22-én a néphez intézett rádióbeszédében az új elnök hangsúlyozta, hogy apja politikáját fogja folytatni. Beavatott körök azonban tudni vélik, hogy az országban két asszony fog uralkodni: a fiatal elnök nővére, a harmincéves Marie-Denise Dominique Duvalier, egy asszony, aki mérhetetlenül vágyik a hatalomra és tud is élni vele. A hatalmon nyilván osztozkodni fog Rosalie Adolphfal, a haiti titkosrendőrség parancsnokával. Ez a hölgy, aki a legdrágább párizsi szalonokban varratja a ruháit, francia líceumban tanult, szereti a stílbútort és a francia parfümöket, retiküljében nemcsak arany púderdobozt, hanem — revolvert is hord. Szereti a nép ellen vezetett büntető expedíciókat, ezeken ejtőernyős egyenruhában, kezében géppisztollyal vesz részt. Francois Duvalier halála kissé komp-O Jean-Claude Duvalier, az új elnök o o o 0 Mundér helyett pecsét ° Egy francia fiatalember furcsa per nyerteseként hagyta el a bíróságot. A húszéves fiút sorozták. Az orvosok alkalmatlannak találták a katonai szolgálatra, néhány éve ugyanis közlekedési baleset érte, amelynek nyomait élete végéig viseli. Csak-Q hogy, akit kiszuperálnak a hadsereg^ bői, annak nincs becsülete a lányok előtt — legalábbis egy olyan kisvárosban, mint amilyen Chambéry. Különben is: az uniformis hódít, a mundér feledteti tán még azt is, ha valaki nem kifejezetten jóképű legény, ráadásul — mint történetünk balszerencsés hőse — sánta is a karambol óta. Gondolt egyet a fiú, s a bírósághoz fordult. Annak megállapítását kérte, O hogy ő alapjában véve alkalmas lenne katonai szolgálatra, ha egészsége Q nem rokkan meg. Igen ám, de a francia bíróság gyakorlatában páratlan esetet egy kialakult szokás tovább bonyolította. Az tudniillik, hogy bármely francia ifjú vállalhat munkát a fejlődő államokban, s az ott töltött idő egyenértékű a katonai szolgálattal. Felajánlották ezt a lehetőséget a pereskedő fiatalembernek is, ám az elutasította. „Hogyisne, akkor nem hordhatok egyenruhát!" — érvelt makacsul. Végül is a bíróság jelképesen egy frank kártérítést ítélt meg a fiúnak. Határozatában pedig kimondta, hogy katonai szolgálatra testi fogyatékosságától eltekintve alkalmas lenne. Ha egyenruhát nem is ölthet, a pecsétes bírósági határozattal most már bizonyára elégedett az ifjú. Legfeljebb a mundér helyett azt mutogatja majd a lányoknak ... o o o o o o o o o o