A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-07-02 / 26. szám

Lenin törzsasztala A napokban a zürichi Spiegelgasseban elkezdik bontani a házat, amelynek eltűnését sokan fogják sajnálni. A Spiegelgasse 14-ben volt Lenin lakása 1917. február 21-től 1917. április 2-ig. E ház földszintjén, a „Restaurant Jakobsbrunnen"-ben volt a forradalmár Vladimir Iljics Lenin törzsasztala. A kerek asztal — amely ma is a vendéglő leltáráoa tartozik — sorsa még nem dőlt el. Még nemrég itt fogyasztotta el esténként sörét egy idősebb úr, aki arról beszélt, hogy ugyanezen a helyen egykor Leninnel együtt ült. Vajon akad-e olyan forradalmi emlékeket gyűjtő műértő, aki igényt tart erre az asztalra? Ez a kerek asztal az egyetlen tárgy azokból az időkből, amikor Lenin Zürichben tartózkodott — feltéve, hogy valaki közben titokban nem cserélte ki. A házat lebontják, helyére új épület kerül, amely állítólag felidézi majd a történelmi épület eredeti homlokzatát. Vendéglőnek azonban már nem jut hely az új házban. A modern üzletek végleg kiszorítják a kedélyes óvárosi vendéglőt. A tábla, amelyen a következő felirat látható: „Itt lakott 1917. február 21-től 1917. április 2-ig Lenin, az orosz forradalom vezetője", az új tulajdonos ígérete szerint a Spiegelgasse 14 alatt felépülő új ház homlokzatán is helyet kap. Amerikai vendégmunkasok Valamikor a német tudósok százszámra költöztek Amerikába, vonzották őket a kemény dollárok és a fejlődő űrkutatás. Most viszont százszámra érkeznek amerikai tudósok az NSZK-ba, mert éppen az űrkutatásban nem tudnak többé munkát találni. A tervek értelmében azok a férfiak, akik valamikor a „korlátlan lehetőségek" hazájában számítógépeket tápláltak, a jövőben tudást táplálnak az NSZK diákjainak agyába. Előreláthatólag az NSZK középiskoláiban matematikai és természettudományos oktatásban vesznek részt. Jelenleg az NSZK középiskolái körülbelül 24 000 pedagógust keresnek, főleg matematika-, fizika-, kémia- és biológiatanárokat. Tanárhiány miatt például egy norderhami iskolában hónapokig elmaradt a matematika- és a természettudományi órák 40 százaléka. Az Egyesült Államokban ezzel szemben nincs pedagógushiány és számos kvalifikált tudós, aki a NASA-nál (az űrhatóságnál) a legújabban bevezetett korlátozások miatt nem folytathatta tevékenységét vagy áldozatául esett a Boeingnél és a Lockheednél eszközölt elbocsátásoknak, nem tudott hazájában pedagógusként elhelyezkedni. Hamburg iskolaügyi szenátora és első kinevezett polgármestere, Peter Schulz ötlete volt az Egyesült Államok-beli munkanélküliség hasznosítása. Márciusban elküldte megbízottait az Atlanti-óceánon túlra, a kapcsolatok felvételére. Az Egyesült Államok Pedagógus Szakszervezete, az űrhatóság, a Lockheed és a Boeing repülőgépgyárak gyorsan elfogadták az ajánlatokat. Az egyik helyen a hamburgiaknak azonnal 500 ajánlatot nyújtottak át. A hamburgi példa gyorsan követőkre talált. Más tartományok is tárgyalásokat kezdtek Amerikában pedagógus-importról. Bonnban miniszteri szinten tárgyalják majd az ajánlatok és az igények koordinálását. Az NSZK-ban inkább előnynek, mint akadálynak tekintik, hogy az amerikai tudósok közül sokan nem beszélnek németül, és korábban nem folytattak pedagógusi tevékenységet. A diákok ilyenformán azonnal megtanulhatják az angolt, mint szakmai nyelvet, és az iskolai hatóságok arra számítanak. hogy a gyakorlati tevékenységből érkező amerikai pedagógusok életközeiből adják tovább tudásukat a fiataloknak. ban, köztük remekmüvét ls: Charles de Gaulle volt francia köztársasági elnök tojáshéjból készített- portréját. Csak a szeméhez használt fenyőtobozt. A mozaik másfél méter hosszú és 75 centiméter széles. • Kihegyezett fogkefenyelekkel próbálta útjának megváltoztatására kényszeríteni három fiatalember a kanadai Midwest Airlines légiforgalmi társaság Dauphin-Winnipeg útvonalon közlekedő repülőgépének pilótáját. A pilóta hajlandónak mutatkozott, hogy gépével egy forgalmas országúton szálljon le, valójában azonban a sűrű ködöt kihasználva, a winnipegi repülőtérre ereszkedett le, ahol a rablókat már várták a biztonsági szolgálat emberei. Mire a három fiatalember felocsúdott, csörgött rajtuk a bilincs. • Kenneth Gidge 24 éves munkanélküli amerikai színész a Massachusetts állambeli Peabodyban felmászott egy hét és fél méter magas oszlopra, amelyre az amerikai zászlót szokták kitűzni, és kijelentette, hogy ott marad mindaddig, amíg valaki nem kínál fel neki szerződést, vagy nem dönti meg az oszlopon való ülés rekordját, ez pedig 211 nap és 9 óra. Gidge az oszlop tetején kényelmes fészket csinált magának és ellátta magát étel-tartalékkal. • Susan Best, egy londoni kekszgyár 16 éves munkásnője a divat miatt vesztette cl munkahelyét. Sortban, ún. forró nadrágocskában jelent meg a gyárban, s a munkások tapssal fogadták a szép lábú lányt. A tulajdonos azonban egészen más véleményen volt. Nem akarok meztelen lábakat látni a kekszeim kőzött. Menjen haza, öltözzön át, különben felmondok! — fenyegetőzött. Susan azonban nem engedett, s így az utcára került. • A hangyák viselkedését, szokásait tanulmányozta egy holland kutató házaspár. Vizsgálatuk eredménye megcáfolta a hangyaszorgalomról szóló eddigi mltoszt. Anna és Pier Andreville ugyanis azt állítja, hogy a legtöbb hangya csak nyüzsög, tulajdonképpen lusta, mímeli a munkát, más bolyok lakóival viszont keresi a veszekedést. A nőstények minden alkalmat kihasználnak, hogy csápjaikkal tisztogassák magukat. • John Jameison 1943-ban betért Brightonban (Anglia) a híres The Pavillon étterembe, bőségesen megebédelt, megivott egy üveg drága bort is, de a számlát nem fizette ki, arra hivatkozva, hogy otthon felejtette a pénztárcáját, s majd legközelebb megadja tartozását. Nem sokkal ezután kivándorolt Kanadába. A napokban 28 év után visszatért és kifizette a számlát. Az étterem pedáns Igazgatója azóta számon tartotta tartozását. • Pierre Bettencourt francia művész kiállította képeit az egyik párizsi képtár-A fővárosnak, Port-au-Prince-nak 300 000 lakosa van paraszt évről évre meg kell hogy oszsza a termést: egy részt a falu bírája kap, egy részt a rendőrparancsnok, egy részt a Voodoo néger szekta papja, s egy rész marad neki családja eltartására. Minthogy a Haiti Köztársaság ma a világ legszegényebb országai közétartozik, a legerősebb elnöki gárda sem tudja huzamosabb ideig fenntartani a Duvalier-család uralmát. Az amerikai imperializmus, amely tizennégy esztendeig segítette az elhunyt diktátort, nyilván támogatni szándékozik utódját is. Erre vallanak egyebek között azok az utóbbi időből származó jelentések is, hogy Haiti partjai előtt néhány amerikai hadihajó cirkál. —fai-Képek: CTK külföldi képszolgálata Az elnöki gárda és a titkosrendőrség tagjai az elnöki palota előtt likálta a helyzetet, noha a hatalom a családban maradt. Kétségtelen azonban, hogy a Duvalier-család legalább egy dologban követni fogja az elhunyt diktátor politikáját: továbbra is fel fogja venni az amerikai dollársegélyt. A New York Times szerint Haiti Köztársaság 1945 és 1960 között több mint 100 millió dollárt kapott az Egyesült Államoktól. Ezeknek a dollárinjekcióknak a tetemes részét a Duvalier-család vágta zsebre, a maradékot évről évre a titkosrendőrség, illetve a diktátor magánhadserege kapja. Másrészt viszont a 90 százalékban írástudatlan és átlag évi 60 dollár jövedelemből nyomorgó lakosságnak semmi haszna sem volt s nyilván ezután sem lesz ebből a dollár „áldásból". A 3,5 millió paraszt fele egyenként átlag nem egészen egy hektár földdel rendelkezik, s a haiti Az ország legrettegettebb asszonya: Rosalie Adolph