A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-06-25 / 25. szám

• • • • (Monológ) • • • • — A munkaidő mm mehet a szabad idő rovására — mondta egy ismerősöm, aki a Bámexbumfértnál dolgozik —, és én ennek az elvnek megfelelően rendeztem be az életemet. Reggelenként a hivatalban, mosakszom, borotválkozom és reggelizem. Rájöttem ugyanis, hogy az evés, a borotválkozás, a tisztálkodás munka, és én nem vagyok hajlandó potyán kinn maradni munkaidő előtt. Nem áldozom fel a szabad időmet. A szabad idejében — munkaidő előtt — mindenki azt csinál, amit akar. S én nem akarom ilyen munkákkal elfecsérelni a drága szabad időmet. Majd bolond leszek! !... A büfében veszem magamhoz a reggelit, aztán átmegyek a könyvelésre, Icukához, a menyasszonyomhoz. Leülök mellé az Írógéphez, és eldiskurálunk. Szeretsz? Szeretlek. Nagyon? Nagyon. Örökké? Örökké. Es így tovább, és így tovább. Legtöbbször azonban nem is beszélgetünk, csak fogjuk egymás kezét, és csendben nézzük, hogyan dolgoznak a többiek. Olyan jó így ülni édes kettesben a hivatalszobában. Nem, nem találkozom vele munkaidő után. Az udvarlás is munka: fizikai és szellemi munka. Hajjaj, de milyen nehéz munka! És én nem vagyok hajlandó munkaidő után dolgozni. Miért udvaroljak én munkaidő után, a szabad időm rovására? A babám két szép szeméért? Természetesen nem lehet mindig a hivatalban ülni egy nővel, el is kell néha vinni valahova. De nem munkaidő után. Még mit nem! Gyakran járunk délelőttönként moziba, majdnem minden új filmet megnézünk. Icuka nagyon szeret moziba járni... Hogy mit szólnak odabenn? Semmit. En megmagyaráztam a főnökömnek: örüljön, hogy sikerült összekovácsolni egy ilyen kis kollektívát, mint mi vagyunk: Icuka és én. örülnie kell, hogy közösen járunk moziba, hogy közösen szórakozunk. De ilyen kollektív megmozdulásokra nem vagyok hajlandó munkaidő után. Nem áldozom fel a szabad időmet kollektív mozilátogatásokra. Akkor inkább egyedül megyek vagy a menyasszonyommal. Mozi után visszamegyünk a hivatalba, és elkéredzkedünk egy fél órára, hogy lemehessünk a szemközti eszpresszóba egy kávéra. Annyit igazán megengedhet magának az ember. Nem vagyunk gépek, robotemberek, és fél óra nem a világ. Fél egykor ebédelünk. Ebéd után tartjuk az értekezleteket, a gyűléseket, az üzemi futball-, asztalitenisz- és sakk-bajnokságokat, a műsor-esteket mert egyikünk sem hajlandó eltékozolni a szabad idejét, amikor meg lehet ezeket csinálni munkaidőben is. És nemcsak reggelizem, tízóraizom, ebédelek és uzsonnázom munkaidőben, hanem vacsorázom is. Igaz, hogy egy kicsit korán vacsorázom, de miért töltsek el ezzel egy órát a szabad időmből? A szabad idő másra való. S mivel vacsora után rendszerint le szoktam feküdni, lefekszem az íróasztalra, és jóízűen alszom fél ötig. Fél ötkor cseng a vekker: frissen felemelem a fejemet az íróasztalról, s nagyot nyújtózkodom. Fél öt, vége a munkaidőnek. Szabad vagyok! MIKES GYÖRGY támasztom e téglaoszlopot tudom: a Kilimandzsáró létezik mezítláb is álltam már ugyanitt részeg voltam és egyre szomjasabb árnyékom mégis hazavitt most sejt robban agyamban és borostyánsebem ne bámuld hangos utca köveid közt majd átverem magam hangtalan hétfő van kedd lesz tegnap volt április halálom minden robbanásban adva van s már békés vagyok mint elhagyott szoba gondom — akár a porszemek félelmem szögletes élei lekoptak voltak nincsenek Kalligráfia pontos matematika széteső op-art a távolban lovak lovak szemében gyászoló nyugalom kaktuszok szomjával szeretni nem lehet rizsföld-szomjúságom képlete féktelen lelassíthatatlan akár a nyelés cserben hagy minden látomás csonka ember vagyok kiegészítem magam kővel tűzzel meg veled így is csonkák vagyunk hitemhez add hát a hited széteső op-art cserben hagy minden látomás s a bomló háttér kalligráfikus hall a szemem és lát a fülem né tessék félreérteni dicsőség neked Norman McLaren begyömöszöltem magamat néhány mozdulatba kifüstöltem magamból minden üreget szivar és szóda mellett már elmondtam neked hogy a fény negyvencentis útja időben mennyit is jelent nem volt könnyű s most itt állok a fényévek Szilveszter-éjjelén Nocturno nincs oly forgás mely hirtelen megállhat vannak kiszáradt szomjas vízcsapok víz és cement tűzzé úgyse válhat e forgásban a lendület vagyok ível tornánk a higanysűrű fényben hajnal van hűvös és nehéz számtalan marék a számtalan tenyérben ujjaim közt kisikló ütés Rosszullét DÜDOR ISTVÁN RAJZA Keszeli Ferenc négy verse Időzóna