A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-06-25 / 25. szám

A fejtés néhány köbméter meddő kőzettel kezdődött, most viszont már tizenöt perce megyünk az üzem terepjáróján, amit Vagyim Alekszandrovics Burján, a bányatelep fiatal igazgatója vezet, s még mindig nincs vége az aranytartalmú kőzetnek. Mélyfejtést is be akarnak itt vezetni, 500 méter mélységben, ahol a geológusok hatalmas aranyérc-telérre bukkantak. Mellettünk mindenütt megrakott teherautók haladnak el a zúzdák felé. A zúzdák szép sorban állnak, egy tömbben. A zúzdából aranyszínű pép kerül ki. Anélkül, hogy belemerülnénk az aranyklvonás technológiájába, elég ha annyit mondunk, hogy az itt alkalmazott módszer a legolcsóbb az egész Szovjetunióban, s a termelési költségek egyre csökkennek. A végtermék-osztályon, mint általában mindenütt ebben az üzemben, fiatal emberek dolgoznak. Világos, belül csempézett csarnok ez, ahol elektrolitikus úton nyerik a tiszta fémet. A kádakból az arany az olvasztókemencékbe kerül. Megolvasztják és formákba, általában tizenkét kilónál valamivel súlyosabb tömbökbe öntik. A színarany ragyogó fényű, s védőszemüveg nélkül nézve megfájdul tőle az ember szeme. Az öntvények ezután a műszaki ellenőrző osztályra kerülnek, itt megmérik súlyukat és finomságukat. Az arany-tömbökön ezután jelenik csak meg négy kilences — 99,99, ami az arany tisztaságát jelöli. Azt mondják, hogy a zarafsani arany egyre Jobban megközelíti az abszolút tisztaságot s hogy csakhamar öt kilences kerül rá — 99,999. Néhány aranytömb az üzemben marad. mint például az egyik jubileumi, amin ez a felirat olvasható: „Ezzel a tömbbel értük el évi tervünket. 12 399 gramm. 1970. V. 10." Szöveg: K. BARIKIN Képek: Dimitrij Baltyermanc Emberek, képek, események „Azt áthelyeztük" — mondja az egyik „őstelepes". „Hogyhogy áthelyezték?" „Hát egész egyszerűen! Felrobbantottuk, aztán elhordtuk és másutt megint összeraktuk. Az embernek nem szabad előnytelenül megváltoztatnia a. természetet..." Egy koppenhágai újságírónak eredeti ötlete támadt: a nők forró nadrágocskájához hasonlóan rövid nadrágot öltött és elindult állást keresni. Az eredmény nagyon kiábrándító volt — a személyzeti igazgatók mindenhol eltanácsolták. Az egyik helyen éppen egy rövid nadrágos hölgy utasította el. A képünkön látható jelenet a szabályt megerősítő kivétel: csak egy igazgató volt hajlandó felfogadni. Vagyis a férfiak még mindig nem egyenrangúak — a nőkkel. A versenyző rajtszáma mindent megmagyaráz... Nicolette Milnes-Walker angol pszichológusnő lesz az első nő, aki vitorlásával egymagában átszeli az óceánt. Vállalkozását lélektani kísérletnek tekinti — érzéseit és gondolatait magnószalagon akarja rögzíteni. Vaskos tréfa áldozata ez a londoni polgár, aki reggel munkába akart menni és autójából csupán a roncsokat találta meg. Mindent leszereltek, gumiabroncsokat, motort, minden elvihetőt és csak a vázat hagyták meg. Polgárunk pedig megvakarta fejét, vállat vont és a földalattin ment munkába. Sebaj, a biztosító majd új kocsit szállít neki. Ez a szőke csoda a svéd kereskedelmi flotta első női kapitánya. Igaz ugyan, hogy számos előítélettel kellett megküzdenie, de végül is 6 győzött. Ami a házasságot illeti, az újságírók kérdésére kijelentette, hogy erre még ráér ugyan, de azért a nadrágot már most is 6 viseli. Az öreg hölgy minije. Maria von der Osten-Sacken nyugatnémet bárónő azt állit ja, hogy azért maradt fiatal, mert mindig követte a divatot. Most például minishortot húzott. Kora egyébként: 70 év.