A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-06-25 / 25. szám

Csak tiszta forrásból Sztranyovszky Vincéné Majer Valika „A balogi halastó" Kicsit neheztelek az ipolybalogiakra. Hányszor jártam már náluk s azt a bizonyos halastavat, amelybe valaki beleesett „kocsistó, lovastó" még nem mutatták meg nekem. Gondolom már nincs is meg az a tó, gondolom nem is volt meg soha, valaki csak kitalálta, nyilván azért, hogy beleeshessen. Még valószinűbb, hogy nem is balogi volt az illető, tehát nem gondolhatott a nem létező balogi halastóra. Mindez egy csöppet sem zavarja a balogi férfikórust, több szólamban és teljes átéléssel éneklik a dalt. Igazuk van. Mint ahogy a közönségnek is igaza van, amikor vastapssal jutalmazza őket. Ezután már nem lepi meg ktillönösebben az embert, hogy „Kovácsiban kiöntött a kanális", hogy a sok kislányt mind elvitte az árvíz. Tudjuk, hogy előbb-utóbb minden legény kifog a vízből egy kislányt, tehát egyikük sem fogja szeretni a másik babáját. Tudjuk: a rozmaring ága is kizárólag azért hajlik este-reggel karikára, hogy közölje: valakinek a rózsája őszre házasodik. Mindezt elhiszszük, sőt nagyon is természetesnek tartjuk. Nyilván varázslat történt. A varázslatot, a népköltészek varázsát csak néha töri meg egy-egy idetévedt szentimentális magyar nóta, vagy rémhistóriát „elregélő" műballada. Szerencsére ezek száma elenyésző. Zivatar A májusi eső aranyat ér. Ha tegnap esett volna, vagy ha holnap esne. De lassan már közmondássá válik, hogy ha esőt akarsz, kérd meg a Csemadokot, rendezzen valamiféle műsort. Nyugodt lehetsz, hogy akkor esni fog. íme most is alig mondja el Tóth András az ünnepi beszédet, alig jelentik be a műsor első számát, megzendül az ég, s a nagycsalomjai művelődési otthonban kialszik a villany. Szerencsére, ha az ablakon félrehúzzák a függönyt, elég világos lesz ahhoz, hogy lássuk az énekeseket, sőt a A közönség Szelestényi menyecskék hangszóró sem torzítja el a hangjukat. Nagyobb baj az, hogy a fél nyolckor kezdődő ipolykeszi döntőre nem akar megtelni az ottani kultúrház. Szakad az eső. Négyszázan Pedig ez a két döntő nagyobb közönséget is megérdemelt volna. Nagyszabású akció befejezése volt, a legnagyobbé azok közül, melyeket az új nagykürtősi járás Csemadok-szervezetel rendeztek. Mintegy négyszáz ember vette ki részét a munkából: szervező-rendezőként vagy versenyzőként. Ez utóbbiak száma meghaladta a kétszázat. A két döntőt hat körzeti verseny, négy járási elődöntő és két középdöntő előzte meg. A versenyt a párt megalakulásának 50. évfordulója alkalmából rendezték, s színvonala, a versenyzők és szervezők lelkesedése, a helyi pártszervezetek, nemzeti bizottságok, a nőszövetség helyi szervezetei, művelődési otthonok, efsz-ek és Csemadok szervezetek együttműködése példás volt, méltó a nagy jubileumhoz. A járási művelődési otthon anyagi támogatással is hozzájárult a verseny sikeréhez. A színvonalról A bíráló bizottság elnöke, Réti Zoltán, a balassagyarmati zeneiskolaigazgatója, a kiváló szakember szerint a verseny színvonala az átlagosnál is magasabb volt, a győztes csoportok és énekesek minden elismerést megérdemelnek. Különösen az első három helyezett: a siraki Sztranyovszky Vincéné, az ipolybalogi Ferenc János és az ipolynyéki Petrezsély Sándor produkciójával volt elégedett. Egyébként a Zsűri tagjainak véleménye a legtöbb esetben egységes volt, vitára alig került sor közöttük. Hazafelé E sorok írójára a győzteseken kívül nagy hatással volt még a nagycsalomjai és az ipolyhídvégi menyecskék tündéri népviselete, a százszorszép főkötők, pruszlikok és fodrosszoknyák színjátéka, a szelestényi menyecskék családias éneklése, a balogi férfikórus csiszolt énekkultúrája, Antal Magdolna, Kovács Valéria, Racsko Sándorné kovácsi énekesek balladái, egyáltalán a kovácsi énekesek lelkesedése, továbbá a terbegeci Kóvács Béla és László citera- s a balogi Mézes József szájharmonika-játéka, valamint a két Csemadok-elnök, Cseri Béla és Nagy István mindenre kiterjedő figyelme, a két szövetkezet magyaros vendéglátása (minden szereplőt megvendégeltek), a kitűnő csalomjai pörkölt és ipolykeszi rántott hús — az egész családias hangulat, amely a verseny során kialakult. Éjfél is elmúlt, amikor hazaindultunk. Az autóbusz, amely a siraki, szelestényi, kovácsi stb. szereplőket szállította haza, ijesztő, kilencvenes sebességgel szedte a csábi és apátújfalusi kanyart. Hogy különösebben nem ijedtünk meg, azt a jóhangú énekeseknek köszönhettük, akik, mintegy ráadásként, szebbnél-szebb dalokkal vonták el figyelmünket a külvilágtól. Legfeljebb kedvesen figyelmeztették a sofőrt, hogy „lassan kocsis, hogy a kocsi ne rázzon, hogy a szívem a babámért ne fájjon, nincsen erre se patika se orvos" stb. Orvosra, patikára természetesen senkinek sem lett szüksége. Zs. NAGY LAJOS Prandl Sándor felvételei Műsorszünet