A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-06-18 / 24. szám

Gyógyítható-e a cukorbaj? hogy a cukorbajosnak fogalma sincs róla, hogy beteg s ezért nem kéri ki az orvos tanácsát. De az is megtörtén­hetik, hogy a cukorbajos maga sem érti, miért kell lemondania kedvenc ételéről, amikor — úgy tudja — ku­tya baja sincs. Jól érzem magam — mondogatja —, nem árthatok az egész­ségemnek, ha időnként egy kicsit tor­koskodom. A kellemetlen meglepetés csupán bizonyos idő elmúltával jelent­kezik: gyengül a látása, gyakran el­ájul, vese- és idegbántalmak jelent­keznek. A bőrfertőzés vagy akár a szív- és véredényelfajulások sem men­nek ritkaságszámba a cukorbetegek­nél, ha nem gyógykezeltetik magukat. Az inzulin csodákat művel Ezzel szemben a fegyelmezett élet­mód, a szigorú diéta, a sok pihenés, mindenekelőtt azonban a kitűnő gyógyszer: az inzulin — melyet éppen ötven esztendővel ezelőtt talált fel két fiatal torontói tudós: dr. Frederik Banting és dr. Charles Best, — csodá­kat művel. Nekik köszönhető, hogy a cukorbeteg, ha csak baja valamilyen más súlyos kórral nem párosul, ma már teljesen normális életmódot foly­tathat. Megnősülhet, sőt gyermekei is lehetnek. Igaz ugyan, hogy a betegség iránti hajlam az orvosok szerint örö­kölhető. Az elővigyázatosság tehát, mint min­den betegség esetén, elengedhetetlen követelmény marad mindvégig a „cukrosok" életében is, akiknek első számú ellensége a kiadós táplálkozás, a kalóriák felesleges halmozása. A cu­korbaj és az érelmeszesedés, valamint a kövérség között ugyanis a szakem­berek bizonyos összefüggést látnak, még ha egyelőre nincsenek is teljesen tisztában a részletekkel. Mindenesetre megfigyelték, hogy az utóbbi tíz esz­tendő során a cukorbajban megbete­gedett nők 80 százalékának és a fér­fiak 60 százalékának a súlya a meg­engedettnél lényegesen magasabb volt. Az élet titka a mértékletesség A cukorbajt tehát a lázasan folyó kutatómunkák ellenére sem sikerült még teljesen legyőzni. Ezért oly fon­tos a baj idejekorán való felismerése és kezelése, illetve a fegyelmezett élet­mód. Ez pedig — némi önuralmat fel­tételez ugyan —, de az inzulin jóvol­tából már nem túlságosan nagy prob­léma, még ha a gyógyszer befecsken­dezése eléggé körülményes is. — Nem vitás, hogy az ezzel kap­csolatos nehézségek is idővel meg­szüntethetők lesznek — véli dr. Ja­roslav Jirouä. — A tudósok ugyanis kísérleteznek egy, az inzulinhoz ha­sonló hatású szerrel. Ezt pirulák for­májában lehetne előállítani s ezért szedése sokkal egyszerűbb és kelleme­sebb. Igyekezetüket máris siker koro­názta, ám tekintettel a gyógyszer nagy mennyiségű előállításával kapcsolatos problémákra, a betegeknek még egy ideig várniuk kell a pirulákra, annál is inkább, mert ez a szer az orvosok szerint ma még minőség tekintetében az inzulinnal nem veszi fel a versenyt. Egészségünk megőrzése áldozatokat kíván Ha tehát egészségesek akarunk ma­radni, nem szabad sajnálni az érte ho­zott áldozatokat. Kevesebb gyógyszer­re lesz szükségünk, ha többet tartóz­kodunk a friss levegőn és mértéklete­sen élünk. És főleg: kerüljük az iz­galmakat. Az Egészségügyi Szolgálat dolgozói és a számos egészségügyi ta­nácsadó a cukorbetegek megbízható támasza. Felvilágosítással és gyógyke­zeléssel a legmesszebbmenő segítség­ben részesítik az arra rászorulókat. KARDOS MARTA központban, hanem több helyen tör­tént, és több farkas- vagy sakálcsa­ládból váltak ki azok a barátságo­sabb egyedek, amelyek először sze­gődtek az ember mellé. A kutya legközelebbi rokona és va­lószínű őse a farkas, de rokonságban áll a sakállal és a rókával is. A far­kassal való rokonságát bizonyítják 'azok a leletek, melyeket a közelmúlt­ban Moszkva mellett tártak fel. Itt az ősember maradványai között egy olyan kutyaféle csontjait találták meg, amely a farkas és a kutya között átmenetet képezett. Ezek a maradványok körül­belül 12 000 évesek. A háziasítás során olyan sok fajta alakult ki, hogy a kutatók nagy ré­szének véleménye szerint a kutya nem is egy, hanem több őstől származhat. Bizonyítja ezt az is, hogy az amerikai földrészen is ismerték a kutyát már a spanyol hódítók megérkezése előtt. A jauja és huanka törzsek tagjai kü­lönös tiszteletben részesítették a ku­tyát. A papok kutyakoponyákon kür­töltek, és a legrégibb sírokban kutya­múmiákat találtak. Még nagyobb tisz­telet illette a régi Egyiptomban. A kutya volt a halottak világának őre. Anubisz isten emberi testén kutya­vagy sakálfejet viselt. Az egyiptomi faragványokon mindenütt fehér vagy fekete kutyái kíséretében ábrázolták. Még várost is emeltek tiszteletére. Ez volt Künopolisz, a Kutyák városa. De minden város mellett is volt külön kutyatemető. A rómaiak az alvilág könyörtelen őrét, Cerberust ábrázol­ták hármas kutyafejjel. A ma élő kutyafajták száma rend­kívül nagy. Talán csak a galambok között találunk ilyen nagy forma- és színgazdagságot. Nem is lehetne vala­mennyi kutyafajtát egy könyvbe rész­letesen ismertetni. A legkisebb testű a chibuahua (ejtsd: csivava), ez me­xikói eredetű fajta, alig félkilós. A legnagyobb testűek pedig a bernát­hegyiek, amelyeknek súlya a 90 kg-ot is elérheti. Ha a sok-sok fajtát nem is írjuk le részletesen, mégis tudnunk kell: öt magyar fajta van nyilvántartásban és tenyésztésben világszerte. Ezek: a puli, a pumi, a komondor, a kuvasz és a magyar vizsla. Az első három pásztor­kutya. Akkor alakultak ki, amikor ha­zánkban a külterjes állattenyésztést folytatták, és nagy segítséget jelentett az okos terelőpuli vagy a farkasokkal is sikerrel szembeszálló, hatalmas ter­metű komondor. A magyar kutyák sok nemzetközi kutyakiállításon arat­nak győzelmeket. Világszerte, így hazánkban is na­gyon elterjedt a jól ismert német ju­hászkutya, melyet nálunk közönsége­sen farkaskutyának neveznek. Ez a fajta hasonlít legjobban vad őseire, külsejében, szőrének színében egy­aránt. Bár eszes, tanulákony állat, mégis könnyen elvadul. Néhány évvel ezelőtt a farkaskutyák és a farkasku­tyakorcsok nagy károkat okoztak a vadállományban. Az elszabadult és szinte vad életmódot folytató kóbor kutyák önálló vadászatra indultak. Megfigyelték, hogy teljesen farkasok módjára vadásznak. Sohasem egyedül, hanem legalább ketten hajtanak. El­kapják a nyulat, a fészkén ülő fácánt, foglyot, fürjet. Nemegyszer az őzeket, sőt a szarvasokat is agyonhajszolják. Ezek a kártételek indították a hatósá­gokat arra, hogy tízszeresére emeljék a farkaskutyák és korcsaik adóját, aminek következtében sokan túladnak rajtuk, és inkább más fajtákat tarta­nak. Angliában és más angol nyelvű or­szágokban rendkívül kedvelik az agár­versenyeket. 1966-ban a labdarúgó-vi­lágbajnokságot Angliában bonyolítot­ták le. Az újságírók megfigyelték, hogy *az angol sportlapokban még az utolsó mérkőzések idején is oldalakat szen­teltek az agárversenyeknek. A hosszú lábú, hosszú törzsű agarak kimért pá­lyán gépezettel mozgatott műnyúl után futnak, s idejüket ugyanúgy mérik, mint a versenylovakét. A hivatalos pálya 480 méter hosszú és ovális ala­kú. A kutyák elkülönített ketrecekből indulnak. A műnyúlnak mindig 50 méter előnye van. A műnyulat a ku­tyák ketrece elé helyezik, hogy a ku­tyák lássák, majd a gépezet megindul, s amikor a ketrecből 50 méter távol­ságra van, akkor indítják a kutyákat. Természetesen sohasem érik el a mű­nyulat, hiszen a gép gyorsaságát a ku­tyák futásához mérten fokozzák. Se­bességük fantasztikus lehet! Teljes felgyorsulás után a verseny­agár 80 kilométer óránkénti sebessé­get is elér. Bizony ez még autónak sem csekély sebesség! Az agárverse­nyek különben más országokban is egyre inkább népszerűek lesznek. A kutya idomítása egyáltalán nem könnyű mesterség. Sokkal könnyebb az értelmes, jó szándékú ebet meg­zavarni és elrontani, mint helyesen nevelni vagy különösen idomítani va­lamilyen meghatározott célra. A rend­őrség külön kiképzőtelepet tart fenn a nyomozókutyák számára, ahol meg­határozott ideig elóre megszabott program szerint folyik a kutyák ido­mítása. A hosszú tanulás eredménye azután egy-egy híres nyomozókutya, mint például a budapesti rendőrség szolgálatában álló Ati, „aki" kitűnő szimatjával sok gazfickót juttatott már megérdemelt helyére, a börtönbe. A kiképzés alapja az, hogy bizonyos gya­korlatokat végeztetnek el a kutyával, aminek eredményeképpen feltételes reflexek alakulnak ki benne. A kutya megtanulja, hogy helyes cselekvés után dicséretet, simogatást, jutalmat kap. HOLDAS SÁNDOR

Next

/
Thumbnails
Contents