A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-06-18 / 24. szám

I! Iii II IS ri »Ii rn ill: Vőlegény korában kell megismerni a férfit Múlt heti számunkban ismét visszatértünk ah­hoz a problémához, ami a különböző korú asszo­nyok által a szerkesztőségbe beküldött jóformán minden levélben ott lappang: nevezetesen a mértéktelen alkoholfogyasztáshoz és ennek a házaséletre gyakorolt hatásához. Mai számunk­ban további olyan leveleket közlünk, amelyek e súlyos társadalmi problémával foglalkoznak. Elválni az alkoholista férjtói? Az alkoholizmusról közölt leveleket én sem hagyhatom szótlanul. Igazat adok mindazoknak, akik a mértéktelen alkoholfogyasztás következ­ményeit igen súlyos társadalmi problémának tartják. Együtt érzek az aggódó levélírókkal, ha­bár nekem soha közvetlen élményben nem volt részem, mert a férjem rendes ember. A környe­zetemben azonban elég sok riasztó példát tapasz­talok és ez bátorít fel az írásra. Kissé meglepett azoknak a levélíróknak a vé­leménye, akik csupán az erős akaratban látják a kiutat. Elismerem, hogy az akaraterő igen fon­tos tényezője az emberi tevékenységnek. Ugyan­akkor azonban nem szabad arról sém megfeled­kezni, hogy a közmondás szerint is: „Alkalom szüli a tolvajt!" Ügy gondolom, hogy a szigorú ellenőrzés, a záróra pontos betartása, a fiatal­korúak ki nem szolgálása és a többi rendelkezés pontos betartása jelentős javulást hozhatna. Ezeket a rendelkezéseket ugyanis a kocsmárosok igen jól ismerik, de nem tartják be. Sokan azt tanácsolják, hogy a feleség fenye­gesse meg iszákos férjét, hogy elválik tőle, ha nem javul meg, s ha nem következik be javulás, gondolkodás nélkül váljon el. Ezt a hadüzenetet magam is helyesnek tartom. Gyakorlati megva­lósítása azonban rengeteg akadályba ütközik. Az ilyen házasságokban ugyanis gyorsan egymás után születnek a gyerekek és a két-három gyer­mekes anya már nehezen szánja rá magát az elválásra. Ennyi gyereket ugyanis nem könnyű Stubnya A. felvétele eltartani. Azok az apák, akik alkoholisták és keveset törődnek a családjukkal, ha elválnak, szinte teljesen megfeledkeznek róluk. Nem fize­tik a tartásdíjat stb. Ezért az ilyen többgyerme­kes, igen tisztességes anyák inkább szótlanul szenvednek, mert sehonnan sem várhatnak se­gítséget. Egy párkányi asszony Házasság előtt kell megismerni a férjjelöltet Az Emberi sorsok rovatának levélírói gyakran panaszkodnak a férjükre, hogy sokat isznak és nem gondoskodnak rendesen a családjukról. Ez­zel kapcsolatban szeretném megírni a vélemé­nyemet és előre kérek mindenkit, hogy ne sér­tődjék meg, ha őszinte véleményem nem egyezik az övével. Amikor a kedves levélírók férjhez mentek, szinte mindegyiknek tudnia kellett, hogy a férj­jelölt milyen, hogy iszik-e. A legtöbb nő azonban mindezzel nem sokat törődik. Habár jómagam még nem vagyok nős, már elég idős vagyok ahhoz, hogy ezen a téren is elegendő tapasztalat­tal rendelkezzem. Ismerem jól, hogy milyenek a mai fiatalok: az aki szívesen iszik, mindig nagylegény, hősködik, beképzelt és nemegyszer durva, verekedős. Viszont az ilyen legényeknek van a legnagyobb sikerük a nőknél. Azok, akik szerényebbek és rendesen viselkednek, nullák a lányok szemében, akik nemegyszer ki is nevetik őket. Joggal kérdem tehát, hogy miért siránkoz­nak az ilyen asszonyok, akiknek tetszett lány­korukban, hogy az udvarlójuk nagylegény és mindenkin túltesz a mulatozásban. Szerintem nem a kocsmákat, a társadalmat és a környezetet kell okolni. Ha a levélíró asszo­nyok már férjhez mentek az iszákos legényhez, vezessék őket helyes útra. Elismerem, hogy ez csöppet sem könnyű, nem mindig sikerül. Ilyen­kor jöhet az elvonókúra, s ha ez sem segít, ak­kor nem marad más hátra, mint a válás. Nem tudom, hogy helyes-e a véleményem, de úgy gondolom, hogy sokan egyetértenek majd velem. T, Pál, Zseliz (Zeliezovce) Sok múlik az asszonyokon Szerintem elsősorban az asszonyokon múlik, hogy a férjük hol érzi jobban magát, a kocsmá­ban-e vagy odahaza. Némelyik férfi a barátok kedvéért megy kocsmába, mások unalomból, me­gint mások azért, mert alkoholba akarják fojtani bánatukat, keservüket. Mindenkinek magának kell megállapítania, hogy mi vonzza férjüket a kocsmába. Ha a fel­sorolt okok közül egyik sem az igazi ok, akkor a férj valószínűleg csupán azért megy a kocsmá­ba, hogy leihassa magát. Az ilyen férjtől időben el kell válni, mert szerintem nem lehet megja­vítani. Legénykorában az én férjem is sokat járt kocs­mába. Már a házasságkötés előtt elértem, hogy a kocsmától teljesen elszakadjon. Amióta összehá­zasodtunk, annyi a dolgunk, hogy a kocsmára nem jut idő. Természetesen mi is találunk időt a szórakozásra. Moziba járunk, vendégeket fo­gadunk, és látogatóba megyünk a barátainkhoz. Viszont sehová sem megyünk külön-külön. Ügy gondolom, hogy az asszonyoknak nem ártana elgondolkozni a család otthoni életén. Ha szük­séges, változtassanak rajta, hogy a férj jobban kötődjön a családhoz. Elismerem, hogy ez nem könnyű feladat, könnyebb a kocsmákat és a rossz barátokat szidni. Gy. Katalin, Fülek (Filakovo) Illyés Gyula a nőkről és a házasságról Illyés Gyulával szemben ülve a riporter szinte büszke egyetlen előnyére, adujára, hogy nőnek született. És a költő életművé­ben megfogalmazott válaszok ismeretében előszóban is eleven kíváncsisággal meri feltenni az elkoptatott kérdést: — Mi a véleménye nemünkről? Hogyan látja Illyés Gyula az asszonyok sorsát és szerepét? — Talán azért is van olyan jó vélemé­nyem a nőkről, mert engem nők neveltek. A háború idején nőttem fel, amikor a fa­luban is, a családban is, újra megszilár­dult a matriarchátus. Anyám, nagyanyám is egyszerű nők voltak, de kitűnő embe­rek. — Ha jól emlékszem, nagyanyjával kap­csolatban említi a Puszták népében, hogy a családok felemelkedése és lezüllése is mindenkor az asszonyokon múlik ... — Ezt nemcsak a mi családunk példá­ja igazolja, hanem az egész falusi matri­archátus természete. Egyébként meggyőző­désem, hogy az egész világ egy modern matriarchátus felé halad. És bízom benne, hogy talán az asszonyok józanabbak lesz­nek a világ megtartásában is. Ismerik a háborút és jobban óvakodnak tőle. Mert tudják, hogy hadat üzenni kisebb törté­nelmi tett, mint a sebesültet bekötözni, a rokkanttal tovább élni. A második vi­lágháborúban is az igazolódott, hogy a történelem igazi hősei az asszonyok. Ve­szélyben bátrabbak a férfiaknál. Emlék­szem, mikor az ostrom alatt vízért kellett menni, a férfiaknak mindig volt okuk, ér­vük, hogy halogassák. A nők, ha hallot­ták is a puskaropogást, megfogták a vödröt és mentek. Hogy mennyire a nők kezében van a világ és az egyes közösségek meg? tartásának ügye, példázza az is, hogy a csoportok pusztulásában, szétszóródásában is döntő szerepe van a nők megromlásá­nak. Eléggé jól ismerem a Pireneusok két oldalán élő baszk nép történetét. Ez a nyelvében is magányos, javarészt földmű­ves közösség századokig őrizte a mafa nyelvét; mindaddig, amíg a várost járt baszk lányokat nem kezdte sérteni az, hogy a baszkot a cselédek, parasztok nyel­vének tartják a sík földön. Kezdték szé­gyellni baszk voltukat, és aki feljebb akart jutni, ki akart törni a maga szegénységé­ből, az attól kezdve franciául vagy spa­nyolul beszélt. És mivel a baszk nyelv, a baszk közösség már nem imponált az asz­szonyoknak, a gyerekeket is a maguk vá­gya, igénye szerint nevelték. Így mintegy hatvan év alatt szétszóródott, feloldódott a százados népi közösség. — Ahogy a történelemben az a közös­ség, a faluban az a család boldogul, ame­lyekben erősek az asszonyok. A házasság tartalma, a család közösségének ereje is azon múlik, milyen a feleség. Talán én is azért vagyok férfias, mert asszonyok ne­veltek ilyenné. Tőlük tanultam meg, hogy mi a becsület, mi a tisztaság. Hogy nem lehet megalkudni azzal, ami aljas. És mert jó jellemű asszonyok neveltek, csak ilyet választhattam feleségül is. Ritkán beszé­lünk róla, pedig a művészetben is hihetet­lenül fontos, sokszor meghatározó, hogy nagy tehetséghez milyen asszony társul. (Folytatjuk) 9 $ 1 $ * $ $ 9 fax/ml hwMw fl JZMtMrf. SÉ BSP Elek Pál, Filakovo, Mareová 5, okr. Luöenec. 17 éves, szereti a beat zenét, hanglemezt és színé­szek képeit gyűjti. Hasonló korú és érdeklődésű fiatalokkal sze­retne levelezni. Fényképes leve­lek előnyben. Remko Vladimir, V. Ű. 5648 PS 102 Jince, okr. Pfíbram. 20 éves, tényleges katona. Levelezés út­ján szeretne megismerkedni 17— 19 év körüli vidám lányokkal. Írni lehet magyar, szlovák vagy német nyelven. Kedveli a beat zenét és szeret táncolni. Ked­venc együttese az Omega és Szécsi Pál. Sportolni szintén szeret. Legkedvesebb sportága a kulturisztika. A fényképes leve­leket előnyben részesíti. Kollár Márta, 925 Mittwelda, Robert Koch Str. 17. 1/75. DDR. 20 éves múlt, két és fél éve él Németországban, ez év októbe­rében tér haza. Hobbyja a szí­nészkép-gyűjtés és a levelezés. Szereti a beat zenét, kedvenc együttese az Omega és a Hun­gária. Nagyon várja a fiatalok levelét, főleg Prágából, Brünnből vagy Pozsonyból. Minden levél­re válaszol. 20 Höt

Next

/
Thumbnails
Contents