A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-06-18 / 24. szám

I! Iii II IS ri »Ii rn ill: Vőlegény korában kell megismerni a férfit Múlt heti számunkban ismét visszatértünk ahhoz a problémához, ami a különböző korú asszonyok által a szerkesztőségbe beküldött jóformán minden levélben ott lappang: nevezetesen a mértéktelen alkoholfogyasztáshoz és ennek a házaséletre gyakorolt hatásához. Mai számunkban további olyan leveleket közlünk, amelyek e súlyos társadalmi problémával foglalkoznak. Elválni az alkoholista férjtói? Az alkoholizmusról közölt leveleket én sem hagyhatom szótlanul. Igazat adok mindazoknak, akik a mértéktelen alkoholfogyasztás következményeit igen súlyos társadalmi problémának tartják. Együtt érzek az aggódó levélírókkal, habár nekem soha közvetlen élményben nem volt részem, mert a férjem rendes ember. A környezetemben azonban elég sok riasztó példát tapasztalok és ez bátorít fel az írásra. Kissé meglepett azoknak a levélíróknak a véleménye, akik csupán az erős akaratban látják a kiutat. Elismerem, hogy az akaraterő igen fontos tényezője az emberi tevékenységnek. Ugyanakkor azonban nem szabad arról sém megfeledkezni, hogy a közmondás szerint is: „Alkalom szüli a tolvajt!" Ügy gondolom, hogy a szigorú ellenőrzés, a záróra pontos betartása, a fiatalkorúak ki nem szolgálása és a többi rendelkezés pontos betartása jelentős javulást hozhatna. Ezeket a rendelkezéseket ugyanis a kocsmárosok igen jól ismerik, de nem tartják be. Sokan azt tanácsolják, hogy a feleség fenyegesse meg iszákos férjét, hogy elválik tőle, ha nem javul meg, s ha nem következik be javulás, gondolkodás nélkül váljon el. Ezt a hadüzenetet magam is helyesnek tartom. Gyakorlati megvalósítása azonban rengeteg akadályba ütközik. Az ilyen házasságokban ugyanis gyorsan egymás után születnek a gyerekek és a két-három gyermekes anya már nehezen szánja rá magát az elválásra. Ennyi gyereket ugyanis nem könnyű Stubnya A. felvétele eltartani. Azok az apák, akik alkoholisták és keveset törődnek a családjukkal, ha elválnak, szinte teljesen megfeledkeznek róluk. Nem fizetik a tartásdíjat stb. Ezért az ilyen többgyermekes, igen tisztességes anyák inkább szótlanul szenvednek, mert sehonnan sem várhatnak segítséget. Egy párkányi asszony Házasság előtt kell megismerni a férjjelöltet Az Emberi sorsok rovatának levélírói gyakran panaszkodnak a férjükre, hogy sokat isznak és nem gondoskodnak rendesen a családjukról. Ezzel kapcsolatban szeretném megírni a véleményemet és előre kérek mindenkit, hogy ne sértődjék meg, ha őszinte véleményem nem egyezik az övével. Amikor a kedves levélírók férjhez mentek, szinte mindegyiknek tudnia kellett, hogy a férjjelölt milyen, hogy iszik-e. A legtöbb nő azonban mindezzel nem sokat törődik. Habár jómagam még nem vagyok nős, már elég idős vagyok ahhoz, hogy ezen a téren is elegendő tapasztalattal rendelkezzem. Ismerem jól, hogy milyenek a mai fiatalok: az aki szívesen iszik, mindig nagylegény, hősködik, beképzelt és nemegyszer durva, verekedős. Viszont az ilyen legényeknek van a legnagyobb sikerük a nőknél. Azok, akik szerényebbek és rendesen viselkednek, nullák a lányok szemében, akik nemegyszer ki is nevetik őket. Joggal kérdem tehát, hogy miért siránkoznak az ilyen asszonyok, akiknek tetszett lánykorukban, hogy az udvarlójuk nagylegény és mindenkin túltesz a mulatozásban. Szerintem nem a kocsmákat, a társadalmat és a környezetet kell okolni. Ha a levélíró asszonyok már férjhez mentek az iszákos legényhez, vezessék őket helyes útra. Elismerem, hogy ez csöppet sem könnyű, nem mindig sikerül. Ilyenkor jöhet az elvonókúra, s ha ez sem segít, akkor nem marad más hátra, mint a válás. Nem tudom, hogy helyes-e a véleményem, de úgy gondolom, hogy sokan egyetértenek majd velem. T, Pál, Zseliz (Zeliezovce) Sok múlik az asszonyokon Szerintem elsősorban az asszonyokon múlik, hogy a férjük hol érzi jobban magát, a kocsmában-e vagy odahaza. Némelyik férfi a barátok kedvéért megy kocsmába, mások unalomból, megint mások azért, mert alkoholba akarják fojtani bánatukat, keservüket. Mindenkinek magának kell megállapítania, hogy mi vonzza férjüket a kocsmába. Ha a felsorolt okok közül egyik sem az igazi ok, akkor a férj valószínűleg csupán azért megy a kocsmába, hogy leihassa magát. Az ilyen férjtől időben el kell válni, mert szerintem nem lehet megjavítani. Legénykorában az én férjem is sokat járt kocsmába. Már a házasságkötés előtt elértem, hogy a kocsmától teljesen elszakadjon. Amióta összeházasodtunk, annyi a dolgunk, hogy a kocsmára nem jut idő. Természetesen mi is találunk időt a szórakozásra. Moziba járunk, vendégeket fogadunk, és látogatóba megyünk a barátainkhoz. Viszont sehová sem megyünk külön-külön. Ügy gondolom, hogy az asszonyoknak nem ártana elgondolkozni a család otthoni életén. Ha szükséges, változtassanak rajta, hogy a férj jobban kötődjön a családhoz. Elismerem, hogy ez nem könnyű feladat, könnyebb a kocsmákat és a rossz barátokat szidni. Gy. Katalin, Fülek (Filakovo) Illyés Gyula a nőkről és a házasságról Illyés Gyulával szemben ülve a riporter szinte büszke egyetlen előnyére, adujára, hogy nőnek született. És a költő életművében megfogalmazott válaszok ismeretében előszóban is eleven kíváncsisággal meri feltenni az elkoptatott kérdést: — Mi a véleménye nemünkről? Hogyan látja Illyés Gyula az asszonyok sorsát és szerepét? — Talán azért is van olyan jó véleményem a nőkről, mert engem nők neveltek. A háború idején nőttem fel, amikor a faluban is, a családban is, újra megszilárdult a matriarchátus. Anyám, nagyanyám is egyszerű nők voltak, de kitűnő emberek. — Ha jól emlékszem, nagyanyjával kapcsolatban említi a Puszták népében, hogy a családok felemelkedése és lezüllése is mindenkor az asszonyokon múlik ... — Ezt nemcsak a mi családunk példája igazolja, hanem az egész falusi matriarchátus természete. Egyébként meggyőződésem, hogy az egész világ egy modern matriarchátus felé halad. És bízom benne, hogy talán az asszonyok józanabbak lesznek a világ megtartásában is. Ismerik a háborút és jobban óvakodnak tőle. Mert tudják, hogy hadat üzenni kisebb történelmi tett, mint a sebesültet bekötözni, a rokkanttal tovább élni. A második világháborúban is az igazolódott, hogy a történelem igazi hősei az asszonyok. Veszélyben bátrabbak a férfiaknál. Emlékszem, mikor az ostrom alatt vízért kellett menni, a férfiaknak mindig volt okuk, érvük, hogy halogassák. A nők, ha hallották is a puskaropogást, megfogták a vödröt és mentek. Hogy mennyire a nők kezében van a világ és az egyes közösségek meg? tartásának ügye, példázza az is, hogy a csoportok pusztulásában, szétszóródásában is döntő szerepe van a nők megromlásának. Eléggé jól ismerem a Pireneusok két oldalán élő baszk nép történetét. Ez a nyelvében is magányos, javarészt földműves közösség századokig őrizte a mafa nyelvét; mindaddig, amíg a várost járt baszk lányokat nem kezdte sérteni az, hogy a baszkot a cselédek, parasztok nyelvének tartják a sík földön. Kezdték szégyellni baszk voltukat, és aki feljebb akart jutni, ki akart törni a maga szegénységéből, az attól kezdve franciául vagy spanyolul beszélt. És mivel a baszk nyelv, a baszk közösség már nem imponált az aszszonyoknak, a gyerekeket is a maguk vágya, igénye szerint nevelték. Így mintegy hatvan év alatt szétszóródott, feloldódott a százados népi közösség. — Ahogy a történelemben az a közösség, a faluban az a család boldogul, amelyekben erősek az asszonyok. A házasság tartalma, a család közösségének ereje is azon múlik, milyen a feleség. Talán én is azért vagyok férfias, mert asszonyok neveltek ilyenné. Tőlük tanultam meg, hogy mi a becsület, mi a tisztaság. Hogy nem lehet megalkudni azzal, ami aljas. És mert jó jellemű asszonyok neveltek, csak ilyet választhattam feleségül is. Ritkán beszélünk róla, pedig a művészetben is hihetetlenül fontos, sokszor meghatározó, hogy nagy tehetséghez milyen asszony társul. (Folytatjuk) 9 $ 1 $ * $ $ 9 fax/ml hwMw fl JZMtMrf. SÉ BSP Elek Pál, Filakovo, Mareová 5, okr. Luöenec. 17 éves, szereti a beat zenét, hanglemezt és színészek képeit gyűjti. Hasonló korú és érdeklődésű fiatalokkal szeretne levelezni. Fényképes levelek előnyben. Remko Vladimir, V. Ű. 5648 PS 102 Jince, okr. Pfíbram. 20 éves, tényleges katona. Levelezés útján szeretne megismerkedni 17— 19 év körüli vidám lányokkal. Írni lehet magyar, szlovák vagy német nyelven. Kedveli a beat zenét és szeret táncolni. Kedvenc együttese az Omega és Szécsi Pál. Sportolni szintén szeret. Legkedvesebb sportága a kulturisztika. A fényképes leveleket előnyben részesíti. Kollár Márta, 925 Mittwelda, Robert Koch Str. 17. 1/75. DDR. 20 éves múlt, két és fél éve él Németországban, ez év októberében tér haza. Hobbyja a színészkép-gyűjtés és a levelezés. Szereti a beat zenét, kedvenc együttese az Omega és a Hungária. Nagyon várja a fiatalok levelét, főleg Prágából, Brünnből vagy Pozsonyból. Minden levélre válaszol. 20 Höt