A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-06-18 / 24. szám

Nevető világ Skót viccek Egy skót városka híres volt a fut­ballcsapatáról. — Hát, — kérdi egy idegen az egyik odavalósitól — mi van a fut­ballcsapatukkal? — Feloszlott. — Feloszlott egy ilyen futballcsa­pat? Talán nem jártak a mérkőzés­re a szurkolók? — Ö, dehogy. Ellopták a labdát. m Egy úr felkeresi a skótot a laká­sán. — Uram, azért jöttem, hogy meg­kérjem a lánya kezét. Tisztességes, becsületes ember vagyok, nemesi családból származom, elönevem is van ... — Akkor semmi sem lesz a do­logból — vágott közbe a skót. — De miért, kérem? — Mert ha én magának távira­tozni akarok, egy szóval többet kell fizetnem. m A skót házaspár elviszi nyolchóna­pos gyermekét az orvoshoz: — Doktor úr, tessék alaposan megvizsgálni a gyereket. — Mi a panasza? — kérdezi az orvos. — Panaszom nincsen — feleli a skót — de egy gyerekkocsit kínál­nak nekünk megvételre és mielőtt megvesszük szeretnénk tudni, hogy érdemes-e? • Egy skótot hamis névhasználatért törvényszék elé állítják. — ön ellen az a vád — mondja a bíró — hogy évek óta ahol csak megfordult, idegen néven jelentette be magát. Miért tette ezt? — Azért, mert találtam egy do­boz névjegyet. • Az egyik skót apát megkérdezte a barátja: — Hogy lehet, hogy mióta a fiad orvos lett, folyton betegeskedik? Az apa megvonta a vállát: — Tudod, amióta orvos, azóta ez semmibe sem kerül neki. • Két skót horgász társalog, s cso­dálatos történeteket mondanak egy­másnak. Az egyik lódításban csöp­pet sem skót, ezt meséli: — Tavaly fogtam egy pontyot és betettem a vízbe, aztán lassanként arra szokattam, hogy a szárazon is meg tudjon élni. Az első nap kivet­tem a vízből és kint tartottam egy percig. A második napon két percig és így napról napra tovább. Hat hónap múlva a ponty már nagysze­rűen élt a szárazon. — Na és — kérdezte irigyen a másik skót — megvan még? A mesélő skót szomorúan sóhaj­tott: — Sajnos már nincs meg. Az el­múlt héten beleesett egy dézsa víz­be és megfulladt. • A skót bemegy az üzletbe és egér­fogót kér. A kereskedő egész sor egérfogót mutat neki, rugósat és ketreceset, de a skót egyikkel sincs megelégedve. — Nem értem, uram — mondja a kereskedő sértődötten. Milyen egér­fogót akar ön tulajdonképpen? — Olyat, kedves barátom, amelyik előbb fogja meg az egeret, mint ahogy az beleharaphatna a csaléte­kül odahelyezett szalonnába. Ford.: Sz. J. Nem legenda. Horváth Nepomuk János 1774. május 10-én született Ráckevén. Eszmélő gyermek, mikor apja meghal. Az anyja újból férjhez ment. Mostoha apja ütötte-verte a fiút, a kis jobbágygyereket. Nem bojtárkodott, szabóinasnak szegődött el. Volt egy szerelme, árvaleány, a szőke, kék szemű kis Pillinger Ju­liska — „ ... töri magát, dolgozik eleget. Es még sem kap száraz ke­nyérnél egyebet." Jancsi megszökik. Felcsap huszár­nak. — „ .. . magyar vagyok, s ma­gyar lóra termett, Magyarnak teremt az isten lovat, nyerget." Tizenkilenc éves. Rendkívüli kato­nai képességekkel bír. Hamarosan megkapja a rézgombos káplári pál­cát és a zsinóros káplári egyenruhát. A marengói csatában saját testével védi meg tábornokát — és strázsa­mesterré léptetik elő. 1805-ben al­hadnagy, amikor is a franciák Győr­nél szétverik a gyülevész, inszurgens hadat. Számos sebet kap a pármai ütközetben. Fejsérülést a Rivoli híd­jánál. Vérző sebével is lóra szállt. De ettől az időtől kezdve ingerült a kürtszóra. (Mesélik, hogy kvietált katonaként hazatért szülőfalujába, Ráckevére. A kondáá kürtje az agyvelejéig hasí­tott. Kérte a kondást, hogy ne fúj­ja a kürtjét. S hogy a fiú mégis megtette, dühében kilőtt az ablakon, az ég felé, hogy ráijesszen a kon­dásra.) 1813-ban kapitány, a György huszárok századparancsnoka. 1814. március 25-én a Tarro folyó hídjá­nál átvette a franciáktól a fogságból hazatérő VII. Pius pápa kísérését. Az agg, nyolcvanéves pápát Napóle­op hozatta el Rómából, hogy csá­szárrá koronázza. Tudjuk a történe­lemből, hogy Napóleon a pápa je­lenlétében saját kezével rakta saját fejére a császári koronát. Horváth Nepomuk János kísérte a pápát. Mentek át az Alpokon. A márciusi szél támadt, mint a ferge­teg. VII. Pius a fogságban lerongyo­lódott, majd megvette az isten hide­ge. A magyar fiú levetette vereshaj­tókás, fehér huszárköpönyegét és rá­terítette. A pápa megfestette a tör­ténetet, s a Vatikán pápai fogadó­termében ma is megvan a freskó: a pápa zsinóros huszármentében, és mellette egy magyar ifjú ingujjban. Rómába érve VII. Pius két hóna­pig vendégségbe marasztalja Hor­váth Nepomuk János egész századát, új egyenruhát szabat mindegyiknek, s János megkapja a legmagasabb pápai kitüntetést, a Jeruzsálemi Krisztus Rend Gyémánt Csillagát. Kap egy arany rózsafüzért és egy kis keresztet Pio Septimus — VII. Pius bevéséssel. Az egykori jobbágyfiú gárdaőr­nagyként vonul nyugdíjba és tér vissza Ráckevére. A történet eddig hiteles. így je­gyezte fel Borsodi Bevilaqua Béla, Tamássy Andor, Ráckeve volt fő­jegyzője, és dr. Kovács József, a rác­kevei Ady Endre gimnázium taná­ra, a helyi honismereti szakkör ve­zetője, Tamássy kutatásainak tudo­mányos alaposságú folytatója. A már elhunyt Tamássy Andor helytörténeti kutatásai során olyan adatokra lelt, amelyek alapján felté­telezhető, hogy Petőfi János vitézét Horváth Nepomuk Jánosról mintáz­ta. Mit derített fel még Tamássy, ami közös vonás János vitéz és vitéz Já­nos Nepomuk Horváth között? Horváth is nagy erejű férfi volt. Egyszer — Ráckevén — elaludt a li­tánián. Rázárták a templomot. Ször-A daljáték első Jancsija és Iluskája: Fedák Sári és Medgyaszai Vilma ÉU-e János vitéz ? nyű erejével kiemelte sarkából a templom nagy szárnyaskapuját. Petőfi, A helység kalapácsa: ... mily lárma riasztja Egyszerre az egyház Temetői nyugalmát! Mennydörgés? Vagy kásának forrása fazékban?... Nem! Ott ember hortyog. Ügy van! ez emberalak. Egy zugban két öklére hajolva Alszik ... hanem íme fölébredt, Miután elhortyantotta magát: Ásít... szemeit dörzsölve körülnéz: Lát és sejt... sejtése pogány. Megy az ajtóhoz: megrázza kilincsét, Es rázta hiába. Eles eszével Átlátta azonnal A dolog állását, És ezt mondotta: „Bezártak." Csakhogy Fejenagy koma a ha­rangkötélen ereszkedett alá — „va­lamint leereszkedett a pók (Gyakor­ta szobám tetejéről) Saját fonalán." A francia király, „Aki egyet ivott, azután köhhentett, (S végre ily sza­vakkal törte meg a csendet:) „Min­denek előtt is mondd meg a neve­det, (Bátor vitéz, aki lyányom meg­mentetted.") „Kukorica Jancsi be­csületes nevem: (Egy kicsit parasz­tos, de én nem szégyenlem." ... „Én a te nevedet másnak keresztelem,) Mától fogva neved János vitéz le­gyen. (Derék János vitéz, halld most beszédemet:) Minthogy megmentet­ted kedves gyermekemet, (Vedd el feleségül, legyen ő a tied) És vele foglald el királyi székemet." Tudjuk, mit felelt János vitéz. De Tamássy tudni vélte, hogy Francia-Ff OAK SARI. M£06YA$ZAY VILMA „jános vrráz~ 16 hot

Next

/
Thumbnails
Contents