A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-22 / 3. szám
ba ment ez 1956-ban. Természetesen nagyszabású ballagás előzte meg. (A pedagógusok között akadt néhány volt pataki diák. s az ottani ballagási hagyományokból átmentettünk minden szépet.) A hatvanegy érettségiző íiiákot Kulcsár Tibor — ma ismert költő, hajdan Jeles diák — búcsúztatta. Ma már sárgultak azok a lapok, amelyeken a műsor összekötő szövegét megtaláltam. íme, néhány diákgondolat: „Valami titokzatos fájdalom nyilall belénk e verőfényes májusi napon, valami szokatlan érzés szorítja szívünket. Kiáltani szeretnénk, kiáltani a nagy végtelenbe, hogy: vége! Kedves iskola, szerelmes, balga álmok, "diákábrándok. tőletek búcsúzunk." És felcsendült a diákok ajkán a Válásra int immár az óra... Aztán Ady Mi köt ide című versét szavalták. Mennyire fogadkoztak! Majd Vörösmartyval biztatták magukat: „Nincs veszve bármi sors alatt, ki el nem csüggedett". A köszönetnyilvánítás szavaiért Adyhoz fordultak: A csehszlovákiai magyar iskolák újra alapításának huszadik évfordulójára emlékeznek Szlovákia-szerte. Annak idején mint igazgató magam is részese voltam a nagy vállalkozásnak, s bár ma más poszton állok, nem tudok kibújni a pedagógusbőrből, s ezért nem mulaszthatom el az alkalmat, hogy néhány emlékképet fel ne villantsak annak az iskolának az életéből, amelyet közel másfél évtizedig igazgattam. pozitívumot: hét éve megszűnt az addigi áldatlan váltakozó tanítás — ma az iskola minden tanulója délelőtt jár iskolába. „Jó kezdet — fél siker" voltunk elhelyezve. Előbb a Gottwald utcában, aztán a Sztálin utcában. Később Perbenyikben is kaptunk tantermeket, majd a területi átszervezés után a volt jnb egvik épületét is megszereztük. Négy helyen és két faluban is tanítottunk. Bizony, pedagógusaink jelentős része reggel nyolctól este hatig is készültségben volt, mert tanteremhiány miatt az akkori 6—8. évfolyam több osztálya kénytelen volt délután járni iskolába. Ez idő tájt például az egyik matematikaórát a Gottwald utcai, a másikat a háromnégyszáz méterrel távolabbi épületben tartottuk. Igazi lótás-futás volt ez. Loholás közben nemegyszer szólították meg pedagógusunkat a járókelők: „Hová fut, tanító elvtárs?" S futott, szegény — Ady szavaival élve — mint akinek nincs bora. Végül — hét évvel ezelőtt — a felső évfolyamok beköltözhettek egy új iskolaépület egyik szárnyába. De még így is — ma is — három épületet mondhat az iskola magáénak, a napközivel és az iskolai étkezdével ötöt. A szinte évenkénti költözködés felért egy kis népvándorlással. A sok hurcolkodás azonban magával hozott egy nagyrabecsülendő Az indulásról, a kezdetről az iskola krónikájában többek között ez olvasható: „A szocializmusnak köszönheted, hogy anyanyelveden tanulhatsz jelszóval nyilt meg 1950 szeptember elsején a magyar nemzeti iskola. Saját épülete nem volt, a szlovák iskola egyik tantermében nyert elhelyezést. A beiratkozott tanulók száma: 75. Két osztály alakult. Igazgatónő: Bánhegyi Ilma. A tanítást a Munka dalával kezdjük és az Ifjúsági himnusszal fejezzük be. A köszönés módja: Szabadsági Bevezettük az önkormányzatot, a tanulókat versenycsoportokra osztottuk, versenyeznek előmenetelben, iskolalátogatásban és tisztaságban. „Ballag már..." a Bodrogközben is Első érettségijére készült az iskola. Diák. szülő és tanár egyaránt nagy izgalommal várta. Első magyar érettségi a felszabadulás után a Bodrogközben! Nagy eseményszám„Mik vogymuk..." Mai neve: Királyhelmeci Kilencéves Alapiskola. S mi mindennek hívták az elmúlt húsz esztendő alatt! Kezdetben nemzeti iskolának és középiskolának nevezték. Később nyolcéves középiskolának titulálták 1953-tól fokozatosan tizenegy éves s pár évre rá tizenkét éves középiskola lett. Aztán jött az 1960-as új iskolatörvény, s megint új nevet vett fel: általános műveltséget nyújtó középiskola és alapfokú kilencéves iskola, míg aztán a felső tagozatot le nem választották. így most: általános iskola. En iskolám, köszönöm most neked, Hogy az eljött élet-csaták között Volt mindig hozzám víg üzeneted. „Fusson, akinek nincs bora..." Kezdetben csak Királyhelmecen Visszapillantás húsz évre