A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-06-18 / 24. szám

Emberek, képek, események A párizsi nemzetközi repüléstechnikai kiállításon méltó 'feltűnést keltett a TÜ-144-es repülőgép, melynek üzemi sebessége 2500 órakilométer, vagyis a Moszkva —Delhi távolságot 2 óra alatt teszi meg. A repülőgép 121 férőhelyes, 20 000 méter magasan repül és hatótávolsága 6500 kilométer. German Krongaus szovjet szobrászművész Angela Davis amerikai értelmiségit, a bátor békeharcost mintázta meg legutolsó művében. A szobrász így nyilatkozott művéről: „A fasizmus, az imperializmus, az erőszak és a népek elnyomása mérhetetlen haragot keltettek bennem és ezért a figuratív művészet eszközeivel fejezem ki tiltakozásomat ellenük." TyniSte nad Orlicíben az üzemi klub tagjai különös kiállítást rendeztek, melyen több mint 2500 kiállítási tárgy között a legnagyobb érdeklődést 45 kávédaráló keltette fel. Nagyon sok különböző mozsár, korsó, címke stb. ugyancsak magára vonta a kiállítás nagyszámú látogatóinak figyelmét. „C'est l'Algérie, mon ami!. Algéria, barátom!..." - „Ez A A Tantonville kávéház teraszán ülünk, s én ismét élvezem a Földközitenger felől lengedező hűsítő szellőt, most, hogy három hónap után viszszatértem a Szaharából. -*- C'est d'Algérie, mon ami! — ismétli Fatima, egy üde bőrű, tökéletes alakú, tizennyolc éves algériai lány. Mosolyogva vállat von. Fatima a testnevelési főiskola hallgatója, emancipált fiatal lány, mentes ősei előítéleteitől. Igazi képviselője a mai fiatal algériai nőknek, akiknek a kormány olyan lehetőségeket adott, amilyenekről anyáik még nem is álmodtak. — Azt hiszem, nincs még egy ország a világon, amely annyi eltérő vonást, annyi kontrasztot mutatna fel, a modern iparral büszkélkedő tengerparti sávtól a szaharai olaj mezőkön, a festői városokon és a gyilkos sivatagon keresztül egészen a tuaregek lakta Hoggar-hegységig — folytatom a beszélgetést, miközben a pincér újabb narancsszörpöket tesz le az asztalra. — Sehogyan sem tudom például öszszeegyeztetni a miniszoknyában és kivágott ruhában járó fiatal lányokat a fejebúbjuktól a lábuk ujjáig halkba burkolt és mélyen lefátyolozott arcú nőkkel. — Hidd el, hogy ha évek múlva egyszer visszatérsz, újabb meglepetések várnak rád. Amit odalenn láttál a Szaharában, az csak maradványa annak, amit a százötven éves gyarmati uralom hagyott ránk. A tuaregek is rájönnek egyszer, hogy forradalmi kormányunk és az FNL jót akar nekik. Ma még elzárkóznak a reformok elől s úgy élnek, ahogy őseik éltek évszázadokkal ezelőtt. Nem hajlandók a számukra az oázisokban épített iskolákba küldeni a gyerekeiket. Ugyanez volt a helyzet a Szahara északi részén is, s ma ezek a volt nomádok ott dolgoznak az olajmezőkön, közösen művelik az oázisok földjét. Emlékszel, mire figyelmeztettelek, mielőtt elindultál odale délre? Hogy jól nézz körül, mert amit ma látsz, az pár év múlva már nem lesz. A Szahara ezzel talán veszít a varázsából, de a változás igen hasznos lesz az országra nézve — fejezte be Fatima és kivett egy Gauloise cigarettát az oda- • kínált dobozból. • Kocsink lustán kapaszkodott felfelé a Teli-Atlasz nyaktörő szerpentinein. s alattunk megjelent a 7—800 méter magas félsivatagos fennsík. Sós tavak, sottok tünedeztek fel az út két oldalán. De csakhamar újabb szerpentineken kapaszkodtunk felfelé a Szaharai-Atlaszban, mely fokozatosan megy át az ország területének kilenctizedét kitevő Szaharába. Minden különösebb nehézség nélkül tettük meg az Algírból utunk első állomásáig, a Laghouat-oázisig vezető négyszáz kilométeres utat. Laghouat különben az Oasis kerület közigazgatási központja. Reggelre kelve már ott sétálunk az oázis festői sikátoraiban. Vezetőnk nem kisebb személyiség, mint maga a rendőrprefektus, akinél jelentkeznünk kellett, mert ha egy jármű elhagy egy oázist, ezt azonnal jelenteni kell a következő oázis rendőrállomásának. Ha a jármű meghatározott időn belül nem jelentkezik ezen az állomáson, rögtön kutató járőrt küldenek ki terepjáró kocsikon, hogy megállapítsa a késés okát. Megittunk még egy csésze erős feketét a prefektussal az egyik kis kávéház teraszán s útnak indultunk a „sivatag gyöngye" felé, ahogy Gardaíát hívják. Alkonyodott már, amikor az út jobb oldalán feltűntek az első tüzek. A föld mélyéből törtek fel harminc méter magasságba. A Szaharában így égetik el a földgázt. Ezúttal a több kilométer távolságra fekvő Hassi R'Mel olajtelep torkolattüzeit láttuk. / ; A Mzab kerület, ahol Ghardaía is fekszik, a Szahara kevés termékeny