A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-06-18 / 24. szám

Ahol a nercbunda .. terem A nercbunda nagyon szép és nagyon értékes, amit az ára is bizonyít: 60—70 ezer korona. Így aztán nem csoda, ha feltételezzük, hogy hazánkban egyetlen nő sem vásárolja meg. Ha már valaki megtakarít ekkora összeget, inkább szép szövetkezeti lakást vagy gépkocsit vásárol, hiszen nercbunda nélkül meg lehet lenni, végső soron nem a bunda teszi a nőt! Anélkül is lehet valaki csinos, kívánatos és ragyogóan szép, anélkül is lehet örömteli és boldog az élete, de ez fordítva is érvényes: nem biztos, hogy a nercbundában páváskodó aszszony vagy leány élete fenékig tejfel! Miért is drága a nercbunda? 180—200 darab nerc szőrméje kell hozzá. A nerc szőrméjét egycentiméteres szalagokra szabdalják, hogy öszszeválogathassák az egyenlő színárnyalatú szalagokat, aztán abból varrják össze a bundát. (Állítólag 40 ezer méter cérnát haszálnak fel egy-egy bunda elkészítéséhez.) Egyébként 40— 45 darab gerezna is elegendő lenne egy bundára, csakhogy éppen nem egységes színárnyalata miatt veszítene az értékéből. Mindezt Taksonyban (MatúSkovo) tudtam meg Kiaéek mérnöktől, a nerc és kékróka tenyésztő farm üzem gazdászától. Ez a farm egy szövetkezetek közti társulás tulajdona. A taksonyi szövetkezetnek 40, a felsőszeli szövetkezetnek 10, a galántai Járási Mezőgazdasági Társulásnak 30, a Kara szűcsipari vállalatnak pedig 20 százalékos részesedése van benne. Országos viszonylatban mintegy harminc farmot tartanak nyilván, ebből Szlovákiára 6—7 jut. Jelenleg a taksonyi tenyésztelepen 750 darab nercet és 30 kékrókát tartanak. A jövő évben befejezik a telep fejlesztését, amely 2500 nercével és 600 kékrókájával Szlovákiában a legnagyobb lesz. A társulás évi 4 millió koronás tiszta jövedelemre számít. A nerc eredeti hazája Kanada. Ragadozó, húsevő. Nagysága megegyezik a jól fejlett, süldő házinyúléval, talán valamivel karcsúbb és hosszabb. Hazai viszonylatban a Standard-Extra-Dark-Dark fajtának a tenyésztése honosodott meg. A színe fekete, de tudni kell azt is erről a fajtáról, hogy mintegy 250 színárnyalatban fordul elő. A közelmúltban Angliából hozattak 63 darab Royal-Pastell fajtát próbatenyésztésre. Ezeknek a színe sötét, kávébarna. A nercek február végétől március közepéig párzanak. Érdekes módon a tenyészidejűk 36—70 nap, leggyakrabban azonban a párzástól számított 42—50 nap elteltével leellenek, ami május első heteire esik. Az anyák általában négyet—ötöt ellenek, de nem ritkaság a 8—10 sem, természetesen ezekből az egyedekből választják ki a továbbtenyésztésre szánt példányokat. Az ellési csúcs országos viszonylatban 4,7 darab. Érdekes a nercek természete. Ellés idején nagyon idegesek. Ilyenkor idegen nem léphet a telepre, mert könynyen előfordulhat, hogy a szoptató anyák idegességükben felfalják, elpusztítják kicsinyeiket. A kicsik háromhetes korukig csak szopnak, később már enni is kapnak. Hét—nyolc hetes korban választják el őket, hat—hét hónapos korukra pedig már szörmeérettek. Élelmezésük eléggé bonyolult és költséges. Az élelmük 60 százaléka marhahús, 16—20 százaléka belsőrész — friss és hűtött—, ezt húsdarálón leőrlik, majd ebbe a pépbe keverik bele a tejet, tojást, vér-, hal-, lucernalisztet és a különböző biotikumokat. Élelmük elkészítésénél nagyon fontos, egyik leglényegesebb követelmény a tisztaság. A hanyagság és a felelőtlenség könnyen az egész állomány pusztulását eredményezhetné. Szoptatás idején kétszer, egyébként egyszer etetik őket napjában — kora reggel és késő este, illetve csak este. Természetesen minden etetés után marad az állatok előtt úgynevezett „ízelék". Ezt nem szabad otthagyni, mert különösen a nyári hónapokban bomlásnak indul, s veszélyessé válna a fogyasztása. Ezért kiegészítésképpen kékrókákat tenyésztenek ezek felfalják az ízeléket, mert nekik nem árt meg, így aztán kettős a haszon — nem pocsékolódik el az élelem, másrészt pedig igen értékes a kékróka prémje is. A szőrmeérett állatok nyúzására — Kubovics János telepvezető végzi — december 20-tól január 10-ig kerül sor. Ez a legmegfelelőbb időszak. Az időjárás alakulása és az állatok gondozása, élelmezése nagyban befolyásolja a prém minőségét. Egy példa: ha a december napfényes és aránylag meleg, máris csökken a szőrme minősége. Lenyúzás után a gereznát kifordítják és egy lapos lécre húzzák rá, hogy megszáradjon, majd megfordítják és kitisztítják a prémet. Néhány nap múlva akár szállíthatják is. Jelenleg 258 darab vár elszállításra. A darabonkénti ár 280—450 korona között mozog, de a legértékesebbért 650 koronát is kapnak. Mi lesz az eladott prémekkel? A prémeket a Kara nemzeti vállalat vásárolja meg, dolgozza fel és értékesíti. Belföldön csak néhány különösen szép és értékes estélyi ruha díszítésére használják. Egyébként a rendelkezésére álló szőrme nagy részét feldolgozzák és kész áruként szállítják nyugati országokba. A legtöbb nercbundát a Német Szövetségi Köztársaság és az Egyesült Államok vásárolja meg mesés összegért. 30— 35 ezer dollárt is fizetnek darabjáért, ami nemzetgazdasági szempontból igen jelentős. Ki hitte volna, hogy a taksonyi telepen nevelt állatkák szőrméjéből készült bundában jó néhány milliomos felesége, leánykája páváskodik hivalkodva tengeren innen és tengeren túl!? A társulás elnöke Oremus Dezider mérnök, a galántai JMT főagronómusa. Üzemgazdásza, mint már említettem, Kiaéek Vladimír mérnök. A fiatal mérnökember tettrekész, érti a szakmáját és szereti is, amint mondja. A telep vezetője Kubovics János, szintén fiatal ember. A komáromi gépipariban végzett, mégis idekerült. Vajon miért? Csak a vállát vonogatja és mosolyog: — Így jött ki a lépés... Nem bántam meg ... Piroska, a feleségem is itt dolgozik, jól érezzük magunkat, a számításunkat is megtaláljuk, mi kell még, nem igaz? — Szép fiatal felesége is bizonyítón bólogat. Négy asszony eteti és gondozza az állatokat: BoroSová Anna, Králiková Anna, Koneéná Alzbeta és a már említett telepvezető felesége. Havi keresetük 1350 korona, és nem marad el a 100—150 koronás prémium sem. — Nagyon szeretjük az állatokat — mondják az asszonyok. — Igazán örömmel etetjük és gondozzuk őket. Higgye el, ha nem szeretnénk ezt a munkát, már régen itthagytuk volna! — Nem félnek a nercektől? Ügy hallottam, hogy harapnak ... — Hát ami azt illeti, veszélyes kis állatok, ha nem vigyázunk, hamar elkapják az ujjunkat. Pedig jó nagy és vastag kesztyűben dolgozunk, de még így is megtörténik néha, hogy megvérzik az ujjunkat. Kiaéek mérnök szól közbe. — Tény, hogy nagyon kell vigyázni!... Ha az állat véletlenül mégis elkapja valamelyik gondozó ujját, meg kell őt fojtani, különben nem engedi el a „prédáját". — Történt már komolyabb baleset? — Nem ... Reméljük, nem is fog ... A taksonyi farm napról napra fejlődik, bővül. Alig két éve kezdték el a munkát, pontosan 1969. március 19-én, s máris szép és komoly eredményekkel dicsekedhetnek. A farm sorsa, a munka és az irányítás fiatal, lelkes emberek kezében van. A farm jövőjét tekintve pedig az a biztató, hogy ezek a fiatal emberek bátor kezdeményezők, keresik és meg is találják a jobb eredményekhez vezető új utakat, miközben szívvel és odaadással dolgoznak. LOVICSEK BÉLA P. Haiko felvételei Ez a szépen fejlett kékróka nem éppen barátsá- A telep vezetői és dolgozói. Balról jobbra: Kiaéek Ilyen lécre húzzák rá a lenyúzott bőrt gosan villogtatja ránk a szemét Vladimír mérnök, Králiková Anna, BoroSová Anna, Koneéná Alíbeta. Kubovics Jánosné és Kubovics János A telep „legjámborabb" állatkája BoroSová kezében