A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-06-11 / 23. szám

Humor helyett góbéságok Ebédel a család. András gyerek szemben ül az ablakkal, s igy mindent lát, ami kint történik. Egyszer csak megmerevednek a rágóizmai figyel-figyel, s nagyot sóhajtva megszólal: — Alighanem a piros tehenünknek valami baja van. — Azt te honnét gondolod? — érdeklődik az apja. — Én onnét, hogy egy rúdon a pársztor a bőrét hozza. SMSU'DOK, A szerelem dalnoka Utoléri a szekeres székelyt egy fiatalember Szentdomonkos határában. Illedelmesen megkérdezi: — Nem ülhetnék-e fel a szekérre, bácsi? — Hát most éppen nem, mert hegynek indulunk, majd arrébb. Mennek fel a hegyen, s még nyomják is a szekeret. A tetőn újra megkérdi a vándor: — Na, most felülhetünk? — Mosf? — húzza fel a szemöldökét a székely. — Most éppenséggel nem, mert lejtőre megy a szekér, s nekünk tartani kell, nehogy elüsse a lovakat. — Hát akkor hol ülünk fel? — kérdi a fiatalember csüggedten. — Gyergyóban, mig a lovak esznek — volt a válasz. m Egy autóról leszáll egy utas s tájékozatlanul nézelődik, amikor odaér egy szekér. Megszólítja a gazdát: — Bácsi kérem, messze van-e Borsáros? ->• Az nincs — válaszolja a székely. — Felülhetek? — kérdi az idegen. — Nyugodtan. Mennek egy jó órát, de se Borsáros, se más falu nem látszik. Mikor egy dűlő széléhez érnek, újra megkérdi az idegen: — Hát még messze van-e Borsáros? — Most már messze — válaszol a székely —, mert arról felől jövünk. Mácha-tava, háttérben a híres Bezdéz vár romjaival Tusnád községben felszáll egy falábú illető a vonatra. Besántikál az egyik fülkébe, amelyikben egy felcsíki ember ül. Nem beszélgetnek, csak nézi-nézi a felcsíki a tusnádi falábát. Egyszer nem bírja tovább, s megkérdi: — Cserfa? — Nem — felel a másik kurtán. A felcsiki csak vizsgálja tovább, s újra kérdi: — Bükkfa? — Nem. — Kőrisfa? — Nem. — Hát? — Körtefa. — Na, látja, az a jó, az nem zsibbad. • Haldoklik az öregasszony. Az ura 3tt téblábol az ágya mellett. A beteg mindegyre sóhajtozik és egyszer csak kinyögi lelkének utolsó bánatát. — Tudom, hogy megházasodol; ha már én nem leszek. — Ne félj — vigasztalja az ura —, nem kell nekem több asszony. Hallgat egy keveset a beteg, s újra kérdi: — Nem tudok meghalni nyugton. Te egész biztos megházasodol. — Attól nyugodtan meghalhatsz. Megígérem, hogy nem házasodom meg — nyugtatja a férfi. — S ugyanbiza mér nem tennéd — faggatja tovább az asszony, — Azért — magyarázza a férfi — mert jobbat, mint te úgysem kapok, s .olyan, mint te, nem kell. Karel Hynek Mácha emlékmüve a Petfínen, Myslbek nagyhírű alkotása