A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-06-11 / 23. szám

Ha azt mondom: Prága, akkor ez nemcsak a Vencel tér nyüzsgő emberáradata, nemcsak a Lőportorony, az Orloj vagy a Hradzsin. Ha azt mondom: Prága, akkor ez nemcsak a száztornyú Aranyváros, ahol Rudolf császár alchimistái aranyat akartak kotyvasztani. Ha azt mondom: Prága, akkor ez nemcsak a Gólem városa. És ahogy nem tudom elképzelni Prágát a Moldva felett repkedő sirályok, a parton rendületlen kitartással és türelemmel horgászók százai nélkül, ugyanúgy elválaszthatatlan alkotó eleme az ősi városnak a Petfín kilátó-tornya körül elterülő liget. Valóban innen a legszebb a kilátás az Arany városra, különösen tavasszal mikor még a tetők is eltűnnek a virágözönben. Itt, ebben a terjedelmes parkban megértéssel és szeretettel tekint talapzatáról a tekervényes ösvényeken sétáló, szerteszórt padokon egymáshoz simuló fiatal szerelmesekre Karel Hynek Mácha, a szerelem dalnoka. Mácha a múlt század egyik legnagyobb romantikus költője volt. Mindenekfelett szerette a természetet. Gyakran indult a természeti szépségek felkutatására. Csak úgy egyszerűen hátizsákkal, melyből sohasem hiányzott a jegyzetfüzet és az írószerszám. Naponta tíz-húsz kilométert is megtett anélkül, hogy különösebben elfáradt volna. Ha aztán ráesteledett, betért valamelyik útszéli vendégfogadóba és nagy élvezettel hallgatta a söntésben a helybeliek meséit... Mácha 1834-ben Strobach barátjával elindult a messzi Olaszországba. Útközben megcsodálták a Cseh-erdő titokzatos rengetegének csodálatos szépségeit, ellátogattak Tirolba, majd Velencébe. Máchának teljesül régi álma: meglátta a tengert. Hajóra is szállt, ami viszont nem volt hasznára, mert erőt vett rajta a tengeri betegség, s ezért nem beszél elragadtatással a tengerről. Megcsodálja Trieszt vakítóan fehér épületeit, de nem tetszik neki a büszke Bécs, ahol a cseheket nem látják nagyon szívesen, foghegyről beszélnek velük ... Otthon érzi magát a legjobban. Jegyzetfüzetében számtalan vázlat maradt meg ősi várak romjairól, régmúlt dicsőség tanúiról. Különösen megkapó Bezdéz váráról készített kis rajza. Bezdézről állítólag be lehet látni Csehország területének egy negyedét. A természet játékos kedvének egyik bizonyítéka: a múlt geológiai korszakai folyamán tűzhányó tevékenység következtében nem messze Bélá városától két süvegszerű hegy képződött. A magasabbikon, a Nagy-Bezdézen — kihasználva a természeti adottságokat — olyan erős várat építettek, hogy a XIII—XVI. században az akkori hadi technikával bevehetetlen volt. A fiatal költő számtalanszor megjárta a vár legmagasabb fokára vezető meredek ösvényt és a várudvarról madártávlatból hosszasan szemlélte a patakokkal és tengerszemekkel, halastavakkal át meg átszőtt vidéket. Egyszer megtörtént, hogy a dombon töltötte az éjszakát: ott hált a vár romjai között, ahol valamikor az egyik cseh királyt tartották fogságban. Egy kis kődarabot hozott magával onnan emlékbe, s ezt egész életén át nagyon gondosan őrizte. Valószínűleg az itt töltött éjszakának hatása alatt született meg benne a gyermekét idetemető asszonnyal való találkozásának témája. Bezdéz várából aztán leballagott a tóhoz, amely ma az ő nevét viseli. „Itt-ott fehér udvarok nagy körben szegélyezik a tó partját. A tó felett fehér madarak serege, rajta gyorsan tovasikló csónakok, míg a kék távolban a hegyek sötétjében tovatűnik a tó" — így ecseteli a tengerszemmel történt találkozásából fakadó élményeit. És ebbe a környezetbe helyezi halhatatlan költeményét: Itt bűnhődik az apagyilkos rabló, akinek a hóhér bárdja árnyékában elmondott monológja a cseh költészet gyöngye. Kevésbé ismeretes, hogy Mácha egy Mladá Boleslav környékén valóban megtörtént esemény alapján írta meg költeményét. Itt valóban kivégeztek egy apagyilkost. Mikor a vesztőhelyre vezették, megvallotta nagy hazaszeretetét és megbocsátást kért Istentől és az emberektől. Csakhogy ekkor már nem volt segítség: a felkelő nap első sugarában megvillant a hóhér pallosa ... Ifjú élete alkonyán Mácha a Csehközéphegység tövében fekvő Litoméfice városába megy, ahol Duras jegyzőnél vállal munkát: gyakornokoskodik, mert szigorlataira készül. Hosszabb keresés után a Vikárkán talál lakást, a püspöki palotával szomszédos házban. Szobája ablakából kitekint a csöndesen folyó Elbára, a távolban Hazmburk várára, amely egykor egy nagyhatalmú család büszke fészke volt. „Úgy tűnik, mintha valamilyen fecskefészekben lennék — jól érzem magam itt" — írja barátjának Litoméricéből. Mácha gyakran és szívesen járt a közeli Radobyl hegyre, melynek alján hömpölyög az Elba. Valamivel távolabb a Cseh-középhegység vulkanikus eredetű süveg alakú képződményei. Béke és nyugalom honol mindenütt. Egy alkalommal, mikor a hegyen pihent, a távolban tüzet pillantott meg. A Hosszú Kapu mögött néhány szalmakazal égett. Mácha futva igyekezett a tűzhöz és kitartóan segített az oltásánál. Az irodalomtörténészek szerint Mácha ekkor meghűlt és néhány nap múlva, 1836. november 6-án heves tüdőgyulladásban meghalt. Mácháról az utolsó betűig érvényes mindaz, amit ő maga írt Byronról, a nagy angol romantikus költőről: „...olyan emberek legelsőbbjeinek egyike volt, akiknek finom érzésű szívét csak akkor mondhatni boldognak, amikor minden teremtmény elérte az általa kívánt boldogságot, és akiknek szíve vérzik akkor, amikor akár csak egyetlenegy teremtmény is fájdalmas vággyal epekedik az el nem ért cél után. Hogy messze van még századunk az általános megelégedéstől, azt mindenki könnyen megítélheti, mert minden teremtmény hangja egyetlen sóhajtásban látszik egyesülni..." Igen, csakis mi tudjuk megérteni e forradalmár költő fájdalmát, akinek valóban szabad emberről, az igazán szabad és független nemzetről szőtt romantikus álmát éppen a ma embere valósítja meg a költő hazájában. B. A. O • o o o o o o o o o o • o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o • 1 2 3 4 5 6 7 NY 8 9 10 11 12 13 14 ) 15 16 18 19 20 • 21 22 23 24 25 26 27 28 29 I 30 31 • 32 33 34 • 35 36 37 38 39 40 pr 42 43 44 SZ 1 45 46 U7 48 49 -4 50 51 52 53 54 I 55 • 56 57 58 í 59 60 61 1 6

2 • 64 65 V 1 íeMzjf&rm' VÍZSZINTES: 1. Jókai egyik mondása, folytatva a függőleges U, 4, és 17. sorban. 12. Mind németül. 13. Nincs itt. 14. Átrázásban van! 15. Tejtermék. 16 nem illik. 18. A negyedik dimenzió. 19. Gyakori igevégződés. 20. Foghús. 21. Csüng. 23. Titániában van! 24. Szerb magyar író személyneve. 26. Leng. 28. á, á, á, á,. 30. A legmagasabb férfihang. 32. Kolumbia fővárosa. 33. Iratkapocs. 35. Erőben van! 36. Háziállat. 37. A lelátó öröme. 38. Olajszínű. 39. K. R. A. 42. Állóvíz. 43. Szóösszetételek előtagjaként „új"-at jelent. 44. Sportoló. 45. Angol Samu. 47. Széptevés. 48. Latin „és". 52. Igavonó állat. 53. Kronométer. 55. Arborétum része. 56. Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom szlovák nevének rövidítése. 58. Akadémiai titulus röv. 60. Női hangnem. 62. Spanyol úr. 64. Kezébe fog. FÜGGŐLEGES: 1. Szlovák vonat. 2. Szoknya. 3. A föld felé. 5. Ellenségeskedés kezdete. 6. Nivo betűi felcserélve. 7. Testrész. 8. Izomszalag. 9. Ver. 10. Felfordulás. 11. Arab bíró. 16. Idegen belső. 20. Jelt ad. 21. Gyulladás. 22. A revizor írója. 25. Háziállat. 27. Labda a hálóban. 29. Égtáj. 31. Föléje. 34. Enyém olaszul. 40. Európai főváros. 41. Paszuly. 42. Lök. 45. Két téli sportág. 46. Kanalaz. 49. Nagy tó Közép-Ázsiában. 50. Fás terület. 51. Dal. 54. Angol világos sör. 57. A fej dísze. 59. Rag szélei. 61. Hangtalan tag. 63. Nemzeti Bizottság. 65. Részvénytársaság. Beküldendő a vízszintes 1, függőleges 12, 4, és 17. számú sorok megfejtése, lapunk megjelenésétől számított 6 napon belül. Az előző rejtvény helyes megfejtése: „Egységesen a szocializmus építésének lenini útján." Könyvet nyertek: — a zárójelben megjelölt számú rejtvények helyes megfejtéséért — Ferjencsik Eszter, Hurbanovo (16); Boross Jolán, Nővé Zámky (17); Kecskés József, Brno (17); Demeter Katalin, Ver. Kapuäany (18); Hilkó Károly, Handlová (18); Almásy Mária, Trstice (19). Minthogy a május 1. és 9. keresztrejtvényünkre rendkívül sok megfejtés érkezett, ezért ezek helyes meefeitéséért két-két könyvet küldtünk jutalom fejében. ooooöooooooooooooooooooooc S levevé az ő saruját Ezúttal kérek elnézést azoktól a vendégeimtől, akikkel szemben talán túl erélyesen léptem fel, mikor szívélyes tessékelésem ellenére sem akarták átlépni a küszöböt, mielőtt cipőjüket le nem vetették. Percekig tartó türelmes rábeszélésemet a vendégek mintha nem is hallanák, hadakoznak aktatáskával, csomaggal, retiküllel, cipőkifűzéssel, míg végül mezítláb vagy zokniban állnak ott frissen porszívózott szőnyegemen. Hiába mondom, hogy nálunk, miután biztos vagyok benne, hogy a lábtörlőt előzőleg már igénybe vette, nem kell levetni a cipőt, legfeljebb ha a lába fáj benne, s akkor adhatok papucsot. Így gyakran megesik, hogy hiábavaló igyekezetem mellett vendégem szerényen egymásra téve lábfejét ott ül este hatkor nálam a reggel hatkor felvett, hogy úgymondjam egész nap „strapálódott" zoknijában. Nővendégem pedig Sandi Shaw-t túlszárnyaló közvetlenséggel himbálja keresztbe vetett meztelen lábát pár centiméterre az orrom előtt. Tudom, hogy mindez a beidegződött tisztaságszeretet megnyilvánulása, mégis furcsa ellentétben van a szennyel, amelylyel városunk, sajnos, világviszonylatban is „előkeld" helyet foglal el, hiába vannak modern porszívó- és őntözőkocsijaink, s hiába látom reggelenként serénykedni az utcaseprőket is. Ha ezek a lakásokban túl pedáns emberek a köztisztasággal szemben is kényesek lennének, nem lennének ilyenek utcáink, játszótereink, ahol gyakori az olyan jelenet, mikor az elegáns fiatal mama megveri kislányát, ha ruháját bepiszkítja valami étellel, majd kikapja gyermeke kezéből a maradékot — legyen az banán, vajas kenyér vagy tölcséres fagyi — és elhajítja mérgében a pázsitra vagy az útra. A túlzott, szinte vetélkedő jellegű lakáskultúra kétségtelenül magas életszínvonalunk eredménye. Viszont emellett a köztisztaság háttérbe szorul, bárhová is nézünk, legyen az étterem, vagj presszó, a bejáratok előtt elhelyezett lábtörlők ellenére tekintsünk csak a földre tiszta padlót alig találunk. S mindezl ugyanazok okozzák, akiknél a lakás küszöbére sem szabad cipővel lépni, cigarettára csak a balkonon lehet rágyújtani, mert a drága nylon függönyök hamai bepiszkolódnak. Milyen szép is lenne, ba ezek az emberek is úgy értelmeznék a tisztaság fogalmát, ahogy az mindnyájunk érdeke. Így aztán tisztán maradnának a város utcái, közterületei, és a láb-sztriptíz is elmaradhatna. SEBŐ ROZSA 17