A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-06-11 / 23. szám

Ha azt mondom: Prága, akkor ez nemcsak a Vencel tér nyüzsgő em­beráradata, nemcsak a Lőportorony, az Orloj vagy a Hradzsin. Ha azt mondom: Prága, akkor ez nemcsak a száztornyú Aranyváros, ahol Rudolf császár alchimistái ara­nyat akartak kotyvasztani. Ha azt mondom: Prága, akkor ez nemcsak a Gólem városa. És ahogy nem tudom elképzelni Prágát a Moldva felett repkedő sirályok, a parton rendületlen kitartással és türelemmel horgászók százai nélkül, ugyanúgy elválaszthatatlan alkotó eleme az ősi városnak a Petfín ki­látó-tornya körül elterülő liget. Va­lóban innen a legszebb a kilátás az Arany városra, különösen tavasszal mikor még a tetők is eltűnnek a vi­rágözönben. Itt, ebben a terjedelmes parkban megértéssel és szeretettel tekint talapzatáról a tekervényes ösvényeken sétáló, szerteszórt pado­kon egymáshoz simuló fiatal szerel­mesekre Karel Hynek Mácha, a sze­relem dalnoka. Mácha a múlt század egyik leg­nagyobb romantikus költője volt. Mindenekfelett szerette a természe­tet. Gyakran indult a természeti szépségek felkutatására. Csak úgy egyszerűen hátizsákkal, melyből so­hasem hiányzott a jegyzetfüzet és az írószerszám. Naponta tíz-húsz kilo­métert is megtett anélkül, hogy kü­lönösebben elfáradt volna. Ha aztán ráesteledett, betért valamelyik út­széli vendégfogadóba és nagy élve­zettel hallgatta a söntésben a hely­beliek meséit... Mácha 1834-ben Strobach barátjá­val elindult a messzi Olaszországba. Útközben megcsodálták a Cseh-erdő titokzatos rengetegének csodálatos szépségeit, ellátogattak Tirolba, majd Velencébe. Máchának teljesül régi álma: meglátta a tengert. Hajóra is szállt, ami viszont nem volt haszná­ra, mert erőt vett rajta a tengeri be­tegség, s ezért nem beszél elragadta­tással a tengerről. Megcsodálja Tri­eszt vakítóan fehér épületeit, de nem tetszik neki a büszke Bécs, ahol a cseheket nem látják nagyon szí­vesen, foghegyről beszélnek velük ... Otthon érzi magát a legjobban. Jegyzetfüzetében számtalan vázlat maradt meg ősi várak romjairól, régmúlt dicsőség tanúiról. Különö­sen megkapó Bezdéz váráról készí­tett kis rajza. Bezdézről állítólag be lehet látni Csehország területének egy negyedét. A természet játékos kedvének egyik bizonyítéka: a múlt geológiai korszakai folyamán tűz­hányó tevékenység következtében nem messze Bélá városától két sü­vegszerű hegy képződött. A maga­sabbikon, a Nagy-Bezdézen — ki­használva a természeti adottságokat — olyan erős várat építettek, hogy a XIII—XVI. században az akkori hadi technikával bevehetetlen volt. A fia­tal költő számtalanszor megjárta a vár legmagasabb fokára vezető me­redek ösvényt és a várudvarról ma­dártávlatból hosszasan szemlélte a patakokkal és tengerszemekkel, ha­lastavakkal át meg átszőtt vidéket. Egyszer megtörtént, hogy a dom­bon töltötte az éjszakát: ott hált a vár romjai között, ahol valamikor az egyik cseh királyt tartották fog­ságban. Egy kis kődarabot hozott magával onnan emlékbe, s ezt egész életén át nagyon gondosan őrizte. Valószínűleg az itt töltött éjszaká­nak hatása alatt született meg benne a gyermekét idetemető asszonnyal való találkozásának témája. Bezdéz várából aztán leballagott a tóhoz, amely ma az ő nevét viseli. „Itt-ott fehér udvarok nagy kör­ben szegélyezik a tó partját. A tó felett fehér madarak serege, rajta gyorsan tovasikló csónakok, míg a kék távolban a hegyek sötétjében tovatűnik a tó" — így ecseteli a ten­gerszemmel történt találkozásából fakadó élményeit. És ebbe a környe­zetbe helyezi halhatatlan költemé­nyét: Itt bűnhődik az apagyilkos rabló, akinek a hóhér bárdja árnyé­kában elmondott monológja a cseh költészet gyöngye. Kevésbé ismeretes, hogy Mácha egy Mladá Boleslav környékén va­lóban megtörtént esemény alapján írta meg költeményét. Itt valóban kivégeztek egy apagyilkost. Mikor a vesztőhelyre vezették, megvallotta nagy hazaszeretetét és megbocsátást kért Istentől és az emberektől. Csak­hogy ekkor már nem volt segítség: a felkelő nap első sugarában meg­villant a hóhér pallosa ... Ifjú élete alkonyán Mácha a Cseh­középhegység tövében fekvő Lito­méfice városába megy, ahol Duras jegyzőnél vállal munkát: gyakorno­koskodik, mert szigorlataira készül. Hosszabb keresés után a Vikárkán talál lakást, a püspöki palotával szomszédos házban. Szobája ablaká­ból kitekint a csöndesen folyó El­bára, a távolban Hazmburk várára, amely egykor egy nagyhatalmú csa­lád büszke fészke volt. „Úgy tűnik, mintha valamilyen fecskefészekben lennék — jól érzem magam itt" — írja barátjának Lito­méricéből. Mácha gyakran és szívesen járt a közeli Radobyl hegyre, melynek alján hömpölyög az Elba. Valamivel távolabb a Cseh-középhegység vul­kanikus eredetű süveg alakú képződ­ményei. Béke és nyugalom honol mindenütt. Egy alkalommal, mikor a hegyen pihent, a távolban tüzet pillantott meg. A Hosszú Kapu mögött néhány szalmakazal égett. Mácha futva igye­kezett a tűzhöz és kitartóan segített az oltásánál. Az irodalomtörténészek szerint Mácha ekkor meghűlt és né­hány nap múlva, 1836. november 6-án heves tüdőgyulladásban meghalt. Mácháról az utolsó betűig érvé­nyes mindaz, amit ő maga írt By­ronról, a nagy angol romantikus köl­tőről: „...olyan emberek legelsőbb­jeinek egyike volt, akiknek finom érzésű szívét csak akkor mondhatni boldognak, amikor minden teremt­mény elérte az általa kívánt boldog­ságot, és akiknek szíve vérzik akkor, amikor akár csak egyetlenegy te­remtmény is fájdalmas vággyal epe­kedik az el nem ért cél után. Hogy messze van még századunk az álta­lános megelégedéstől, azt mindenki könnyen megítélheti, mert minden teremtmény hangja egyetlen sóhaj­tásban látszik egyesülni..." Igen, csakis mi tudjuk megérteni e forradalmár költő fájdalmát, aki­nek valóban szabad emberről, az igazán szabad és független nemzetről szőtt romantikus álmát éppen a ma embere valósítja meg a költő hazá­jában. B. A. O • o o o o o o o o o o • o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o • 1 2 3 4 5 6 7 NY 8 9 10 11 12 13 14 ) 15 16 18 19 20 • 21 22 23 24 25 26 27 28 29 I 30 31 • 32 33 34 • 35 36 37 38 39 40 pr 42 43 44 SZ 1 45 46 U7 48 49 -4 50 51 52 53 54 I 55 • 56 57 58 í 59 60 61 1 6 2 • 64 65 V 1 íeMzjf&rm' VÍZSZINTES: 1. Jókai egyik mondása, folytatva a függőleges U, 4, és 17. sorban. 12. Mind németül. 13. Nincs itt. 14. Átrázásban van! 15. Tejtermék. 16 nem illik. 18. A negyedik dimenzió. 19. Gyakori igevégződés. 20. Fog­hús. 21. Csüng. 23. Titániában van! 24. Szerb magyar író személyneve. 26. Leng. 28. á, á, á, á,. 30. A legmagasabb férfihang. 32. Kolumbia fővárosa. 33. Irat­kapocs. 35. Erőben van! 36. Háziállat. 37. A lelátó öröme. 38. Olajszínű. 39. K. R. A. 42. Állóvíz. 43. Szóösszetételek előtagjaként „új"-at jelent. 44. Sporto­ló. 45. Angol Samu. 47. Széptevés. 48. Latin „és". 52. Igavonó állat. 53. Krono­méter. 55. Arborétum része. 56. Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom szlovák nevének rövidítése. 58. Akadémiai titulus röv. 60. Női hangnem. 62. Spanyol úr. 64. Kezébe fog. FÜGGŐLEGES: 1. Szlovák vonat. 2. Szoknya. 3. A föld felé. 5. Ellenséges­kedés kezdete. 6. Nivo betűi felcserélve. 7. Testrész. 8. Izomszalag. 9. Ver. 10. Felfordulás. 11. Arab bíró. 16. Idegen belső. 20. Jelt ad. 21. Gyulladás. 22. A re­vizor írója. 25. Háziállat. 27. Labda a hálóban. 29. Égtáj. 31. Föléje. 34. Enyém olaszul. 40. Európai főváros. 41. Paszuly. 42. Lök. 45. Két téli sportág. 46. Ka­nalaz. 49. Nagy tó Közép-Ázsiában. 50. Fás terület. 51. Dal. 54. Angol világos sör. 57. A fej dísze. 59. Rag szélei. 61. Hangtalan tag. 63. Nemzeti Bizottság. 65. Részvénytársaság. Beküldendő a vízszintes 1, függőleges 12, 4, és 17. számú sorok megfejtése, lapunk megjelenésétől számított 6 napon belül. Az előző rejtvény helyes megfejtése: „Egységesen a szocializmus építésének lenini útján." Könyvet nyertek: — a zárójelben megjelölt számú rejtvények helyes meg­fejtéséért — Ferjencsik Eszter, Hurbanovo (16); Boross Jolán, Nővé Zámky (17); Kecskés József, Brno (17); Demeter Katalin, Ver. Kapuäany (18); Hilkó Károly, Handlová (18); Almásy Mária, Trstice (19). Minthogy a május 1. és 9. keresztrejtvényünkre rendkívül sok megfejtés érkezett, ezért ezek helyes meefeitéséért két-két könyvet küldtünk jutalom fejében. ooooöooooooooooooooooooooc S levevé az ő saruját Ezúttal kérek elnézést azoktól a vendé­geimtől, akikkel szemben talán túl eré­lyesen léptem fel, mikor szívélyes tessé­kelésem ellenére sem akarták átlépni a küszöböt, mielőtt cipőjüket le nem ve­tették. Percekig tartó türelmes rábeszélésemet a vendégek mintha nem is hallanák, hadakoznak aktatáskával, csomaggal, re­tiküllel, cipőkifűzéssel, míg végül mezít­láb vagy zokniban állnak ott frissen por­szívózott szőnyegemen. Hiába mondom, hogy nálunk, miután biztos vagyok ben­ne, hogy a lábtörlőt előzőleg már igény­be vette, nem kell levetni a cipőt, leg­feljebb ha a lába fáj benne, s akkor ad­hatok papucsot. Így gyakran megesik, hogy hiábavaló igyekezetem mellett ven­dégem szerényen egymásra téve lábfejét ott ül este hatkor nálam a reggel hatkor felvett, hogy úgymondjam egész nap „strapálódott" zoknijában. Nővendégem pedig Sandi Shaw-t túlszárnyaló közvet­lenséggel himbálja keresztbe vetett mez­telen lábát pár centiméterre az orrom előtt. Tudom, hogy mindez a beidegződött tisztaságszeretet megnyilvánulása, mégis furcsa ellentétben van a szennyel, amely­lyel városunk, sajnos, világviszonylatban is „előkeld" helyet foglal el, hiába van­nak modern porszívó- és őntözőkocsi­jaink, s hiába látom reggelenként se­rénykedni az utcaseprőket is. Ha ezek a lakásokban túl pedáns emberek a köz­tisztasággal szemben is kényesek lenné­nek, nem lennének ilyenek utcáink, ját­szótereink, ahol gyakori az olyan jelenet, mikor az elegáns fiatal mama megveri kislányát, ha ruháját bepiszkítja valami étellel, majd kikapja gyermeke kezéből a maradékot — legyen az banán, vajas kenyér vagy tölcséres fagyi — és elha­jítja mérgében a pázsitra vagy az útra. A túlzott, szinte vetélkedő jellegű lakáskultúra kétségtelenül magas élet­színvonalunk eredménye. Viszont emel­lett a köztisztaság háttérbe szorul, bár­hová is nézünk, legyen az étterem, vagj presszó, a bejáratok előtt elhelyezett láb­törlők ellenére tekintsünk csak a földre tiszta padlót alig találunk. S mindezl ugyanazok okozzák, akiknél a lakás kü­szöbére sem szabad cipővel lépni, ciga­rettára csak a balkonon lehet rágyújtani, mert a drága nylon függönyök hamai bepiszkolódnak. Milyen szép is lenne, ba ezek az embe­rek is úgy értelmeznék a tisztaság fogal­mát, ahogy az mindnyájunk érdeke. Így aztán tisztán maradnának a város utcái, közterületei, és a láb-sztriptíz is elma­radhatna. SEBŐ ROZSA 17

Next

/
Thumbnails
Contents