A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-06-04 / 22. szám

tagban kellett töltenünk. Csak borosüvegemben volt még vagy hat pohárnyi víz, amelyből csak csöppenként mertem inni s így persze nagyon kellett a szomjúságtól szenvednem. Nagy ijedségemre nyelvem a közepén már egy kicsit feketedni kezdett. Rögtön megittam a vizemnek felét s már mentve véltem magam. De másnap reggel felé az égetés erős főfájás kíséretében mind érezhetőbbé vált, s mire délfelé a Khalata-hegységet, mint a szemhatár szélén felemelkedő kéklő felhőt, megpillantottuk, enyészni éreztem erőmet. Mennél közelebb értünk a hegységhez, annál inkább fogyott a homok. Minden szem valami nyájat vagy pásztorkunyhót keresett. Egyszerre a kervánbasit valaki egy közeledő porfellegre figyelmeztette. „Ez a tebbád!" kiáltott a kervánbasi, ijedségtől sápadozva. Kiki nyomban leszállott a tevéről. A közelgő fullasztó szelet elébb megérezték az állatok s hangos ordítás közben letérdeltek, hosszú nyakukat a földre lapították s fejüket a homokba törekedtek elrejteni. Mi az állatokat védőfalként használtuk. Alig térdepeltünk mögéjük, a szél tompa morajjal zúgott el fölöttünk, mintegy két ujjnyi vastag homokréteggel borítva el bennünket. A homokeső első szemei úgy égtek, akár a tűz. Ha csak 5—6 mérfölddel beljebb talál bennünket a sivatagban, mindnyájan menthetetlenül odavesztünk volna. A szélnek lázat és hányást okozó hatását nemigen vettem észre, csak a levegő lett utána nehezebb és nyomasztóbb. Nemsokára feltápászkodtunk és nagy örömünkre vettük észre, hogy a homok is megszűnt. A homoksivatag széléről Bokharába vezető három út közül a legrövidebbet választottuk s estefelé néhány kútra bukkantunk, melyeket ez évben még pásztorok sem látogattak. Vizük emberre nézve élvezhetetlen volt, de állataink jóllaktak belőle. Mi mindnyájan azonban egész odáig voltunk, csak még a remény tartotta bennünk az életet. Mikor az állomásra értünk, már nem bírtam a magam erejéből leszállani a tevéről, úgy fektettek a földre. Pokoli hőség égette a bensőmet s a főfájástól el voltam bódulva. Tollam gyönge azokat a kínokat leírni, amelyekkel a szomjúság gyötört. Azt hiszem, nincs ennél fájdalmasabb halál s ámbár a veszély idején mindig meg tudtam magam emberelni, most megtörve éreztem erőmet s azt hittem, nem érek több hajnalt. Dél felé tovább indultunk. Én elaludtam, s mire Vissza Európába július 10-én felébredtem, egy agyagkunyhóban találtam magam, néhány hosszú szakállú embertől körülvéve, akiket azonnal irániaknak ismertem fel. Ezek először langyos meleg, azután savanyú vízzel és sóval kevert tejet adtak innom, amelyet ajránnak hínak s mely erőmet csakhamar viszszaadta. Ekkor tudtam meg, hogy társaimmal együtt néhány perzsa rabszolga vendégei vagyunk, akik Bokharától tíz mérföldnyire a pusztában tanyáztak birkákat őrizve. Gazdájuk csak szűken látta el őket kenyérrel és vízzel, hogy meg ne szökhessenek. S e szegény rabszolgákban mégis volt annyi emberség, hogy halálos elleneiknek, a szunnita molláknak, vizet adjanak. Különösen szívesek voltak irántam, midőn perzsa nyelven szólítottam meg őket. Leginkább meghatott egy ötéves fiú látása, aki szintén rabszolga volt. Két évvel ezelőtt fogták el atyjával együtt, s midőn erre vonatkozólag kérdést intéztem hozzá, így felelt: „Apám megvette (kiváltotta) magát; én is még csak két esztendeig leszek rabszolga. Addig megszerzi apám a megszabadításomra szükséges pénzt." A szegény gyermeken alig volt néhány rongy s bőrének színe s keménysége olyan volt, mint a cserzett bőr. Nemsokára tovább indultunk. A szerencsétlen perzsák még az útra is adtak egy kis vizet. Mikor július 11-én hajnalodni kezdett, egy édesvízzel telt tó partján találtuk magunkat. Itt vége volt a sivatagnak, vége a szomjhaláltól, széltől, rablóktól s más veszedelmektől való félelemnek. Itt léptük át a tulajdonképpeni Bokhara határát, s midőn két óra múlva a kervánbasinak lakóhelyére, Khakemirbe értünk, már meglehetős mívelt földön jártunk. Itt meg kellett állnunk, hogy az ország törvényei szerint a vámost és a jelentéstevőt jövetelünkről értesítsék. Ezeknek a megvizsgálást és kikérdezést meg kell ejteniök, még mielőtt Bokhara városába érünk. Még aznap küldtek külön egy embert, s másnap korán reggel az emírnek három tisztje jött hozzánk, hogy megvegyék rajtunk a vámot, de kivált azért, hogy híreket kapjanak rólunk és a szomszéd országokról. Mikor elvégezték dolgukat velünk, mi folytattuk utunkat. Vagy egy fél órát mentünk kertek és szántóföldek között, midőn megpillantottuk Bokhara Serifét (a nemes Bokharát, amint a középázsiaiak nevezik), otromba tornyaival,. amelyeknek tetején gólyák fészkelnek. 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 Á V -15 16 17 ; 18 119 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 TT 57 58 59 To • 1 62 63 64 65 66 67 • 68 69 •70 71 \T2 • I'4 1 75 VÍZSZINTES: 1. Jelmondatunk első része, folytatva a függőleges 5. és 22. sorban. 15. Liba és sértetlen. 16. Űrmérték. 17. Padlót tisztít. 18. Skandináv váltópénz. 19. Papírmérték. 21. Szlovák személyes névmás (seml.) 23. Papagálynév. 24. Sír. 25. Nagy edény névelővel. 27. Teherben van! 29. Földünk kétharmadát képezi. 30. Cukrászsütemény. 31. ... Lescaut. 33. Szlovák ész. 34. Város Erdélyben. 37. Jókai regényalak. 39. Idegen női név. 40. Hőemelkedés. 41. Több mint háromszáz van belőle egy évben. 42. Lajos Sándor. 43. Rangjelző szócska. 45. Kettős betű (ford.). 46. Pálca. 47. Francia dallam. 48. Állati hang. 49. Temérdek. 50. Válogatott. 52. Ütőkártya. 53. Spanyol lélek. 55. Kétes! 56. Kettős. 57. É-vel a végén: francia női név (fon.). 59. Becézett szülő. 60. Tól-től szlovákul. 61. Rendben van angolul. 63. A fenekén. 65. Ajándékoz. 66. Irodai szerszám. 68. Latin művészet. 70. Az első emberpárt biogramja. 71. Nem halt meg. 73. Város Németországban. 74. ... France, a Francia Légiforgalmi Társaság neve. 75. Állam a Himalája lábánál. FÜGGŐLEGES: 1. Buzdító szócska. 2. Guritásban van! 3. Y. D. E. 4. Kötőszó (ford.). 6. Igekötő. 7. Folyó Magyarországon. 8. Európai tűzhányó. 9. Újabb több idegen nyelvben. 10. Argon vegyjele. 11. Kettős betű. 12. Angol olaj. 13. CKOV. 14. Diárium közepe. 20. Behozatali illeték. 25. Nemes fém. 26. Több pápa által felvett név. 27. A hajó hátsó része. 28. Tengeri rákfajta. 30. M-betűvel a végén: nagy félsziget a Fekete-tengerben. 32. A vízszintes 75 első három betűje. 35. Kettős betű. 36. Szemével észlel. 40. A Lengyel Légiforgalmi Társaság neve. 42. Világításra szolgál. 44. Idegen sorsjegy. 46. Kiherélt hímnemű juh. 47. Adél tulajdona. 48. Becézett női név. 51. Azonos a függőleges 26-al. 52. Tavasz közepe. 54. Híres Verdi opera. 56. Bálvány. 58. Morse-jel. 60. Érzékszerv. 62. Korszak. 64. Tömeg. 66. Időszámításunk előtt röv. 67. Lám. 69. Igen olaszul. 72. Énekhang. Beküldendő a vízszintes 1, függőleges 5. és 22. számú sorok megfejtése lapunk megjelenésétől számított 6 napon belül szerkesztőségünk címére: Bratislava, Obchodná 7. Az előző rejtvény helyes megfejtése: „Aki olyan férjet keres, kinek nincsenek hibái, vénlány marad." Nevető világ • Hamburg Az Ismert divatos orvos telefonon áthívja fiatal kollégáját, hogy gyógykezelje megfázás ellen. A fiatal orvos a megtiszteltetéstől elfogódottan kérdi a vizsgálat után: — Szívesen Jöttem, higgye el, de nem értem, miért nem kezeli önmagát? A híres orvos közelebb hajol kollégájához: — Arra én túl drága vagyok ... • Sevilla — Mit olvasol olyan nagy érdeklődéssel az újságban? — kérdi a hetven esztendős Juan Francisco Perez Zorrilla huszonöt éves feleségét, akivel egy hónappal ezelőtt kötött házasságot. — Ez a lap megmagyarázza, hogyan lesz a baba — feleli az ifjú menyecske. Senor Zorilla méltatlankodva csóválja a fejét: — Nem neked való olvasmány az, asszony... • Moszkva Közismert dolog, hogy a grúzok rendkívül temperamentumosak a szerelemben. Egy grúz fiatalember Moszkvába utazott, ahol hosszabb idő óta ott lakó barátja kioktatta: • •••••••••• — Tudod, Jusztinovics, Moszkvában a csinos fiatal leányokat nem lehet erőszakkal, durva eszközökkel azonnal magunkévá tenni. Figyelj ide: először ülj le a kislánnyal a padra, beszélgess el vele az időjárásról és csak azután vallj neki szerelmet. Jusztinovics megígérte, hogy így cselekszik. Este, amikor a Szokolniki parkban találkozott Vera Fjodorovnával, kis hallgatás után megszólalt: — Vera Fjodorovna, látod a csillagokat? — Igen. — Olvastál már Puskin-verseket? — Természetesen. — No, galambocskám, akkor most már engedd, hogy magsmhoz öleljelek... • Lisszabon Egy este az utcán letartóztatják Antonio Jósé Adolfo Fernando Vltorio Riberiét. Másnap kihallgatásra viszik: — KI tartóztatta le? - kérdi az ügyeletes rendőrtiszt. — Két rendőr, uram. — Részeg volt? — Igen, uram, mind a kettő ... Révész Tibor gyűjtéséből