A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-06-04 / 22. szám

tagban kellett töltenünk. Csak boros­üvegemben volt még vagy hat pohár­nyi víz, amelyből csak csöppenként mertem inni s így persze nagyon kel­lett a szomjúságtól szenvednem. Nagy ijedségemre nyelvem a közepén már egy kicsit feketedni kezdett. Rögtön megittam a vizemnek felét s már mentve véltem magam. De másnap reggel felé az égetés erős főfájás kí­séretében mind érezhetőbbé vált, s mire délfelé a Khalata-hegységet, mint a szemhatár szélén felemelkedő kéklő felhőt, megpillantottuk, enyészni érez­tem erőmet. Mennél közelebb értünk a hegységhez, annál inkább fogyott a homok. Minden szem valami nyá­jat vagy pásztorkunyhót keresett. Egy­szerre a kervánbasit valaki egy kö­zeledő porfellegre figyelmeztette. „Ez a tebbád!" kiáltott a kervánbasi, ijed­ségtől sápadozva. Kiki nyomban leszál­lott a tevéről. A közelgő fullasztó sze­let elébb megérezték az állatok s hangos ordítás közben letérdeltek, hosszú nyakukat a földre lapították s fejüket a homokba törekedtek elrej­teni. Mi az állatokat védőfalként használtuk. Alig térdepeltünk mögé­jük, a szél tompa morajjal zúgott el fölöttünk, mintegy két ujjnyi vastag homokréteggel borítva el bennünket. A homokeső első szemei úgy égtek, akár a tűz. Ha csak 5—6 mérfölddel beljebb talál bennünket a sivatagban, mindnyájan menthetetlenül odavesz­tünk volna. A szélnek lázat és há­nyást okozó hatását nemigen vettem észre, csak a levegő lett utána nehe­zebb és nyomasztóbb. Nemsokára feltápászkodtunk és nagy örömünkre vettük észre, hogy a ho­mok is megszűnt. A homoksivatag széléről Bokharába vezető három út közül a legrövidebbet választottuk s estefelé néhány kútra bukkantunk, melyeket ez évben még pásztorok sem látogattak. Vizük emberre nézve él­vezhetetlen volt, de állataink jóllak­tak belőle. Mi mindnyájan azonban egész odáig voltunk, csak még a re­mény tartotta bennünk az életet. Mi­kor az állomásra értünk, már nem bírtam a magam erejéből leszállani a tevéről, úgy fektettek a földre. Pokoli hőség égette a bensőmet s a főfájás­tól el voltam bódulva. Tollam gyön­ge azokat a kínokat leírni, amelyek­kel a szomjúság gyötört. Azt hiszem, nincs ennél fájdalmasabb halál s ám­bár a veszély idején mindig meg tud­tam magam emberelni, most meg­törve éreztem erőmet s azt hittem, nem érek több hajnalt. Dél felé to­vább indultunk. Én elaludtam, s mire Vissza Európába július 10-én felébredtem, egy agyag­kunyhóban találtam magam, néhány hosszú szakállú embertől körülvéve, akiket azonnal irániaknak ismertem fel. Ezek először langyos meleg, azu­tán savanyú vízzel és sóval kevert tejet adtak innom, amelyet ajránnak hínak s mely erőmet csakhamar visz­szaadta. Ekkor tudtam meg, hogy tár­saimmal együtt néhány perzsa rab­szolga vendégei vagyunk, akik Bok­harától tíz mérföldnyire a pusztában tanyáztak birkákat őrizve. Gazdájuk csak szűken látta el őket kenyérrel és vízzel, hogy meg ne szökhessenek. S e szegény rabszolgákban mégis volt annyi emberség, hogy halálos ellene­iknek, a szunnita molláknak, vizet adjanak. Különösen szívesek voltak irántam, midőn perzsa nyelven szólí­tottam meg őket. Leginkább megha­tott egy ötéves fiú látása, aki szin­tén rabszolga volt. Két évvel ezelőtt fogták el atyjával együtt, s midőn erre vonatkozólag kérdést intéztem hozzá, így felelt: „Apám megvette (kiváltotta) magát; én is még csak két esztendeig leszek rabszolga. Ad­dig megszerzi apám a megszabadítá­somra szükséges pénzt." A szegény gyermeken alig volt néhány rongy s bőrének színe s keménysége olyan volt, mint a cserzett bőr. Nemsokára tovább indultunk. A sze­rencsétlen perzsák még az útra is ad­tak egy kis vizet. Mikor július 11-én hajnalodni kezdett, egy édesvízzel telt tó partján találtuk magunkat. Itt vége volt a sivatagnak, vége a szomj­haláltól, széltől, rablóktól s más ve­szedelmektől való félelemnek. Itt lép­tük át a tulajdonképpeni Bokhara ha­tárát, s midőn két óra múlva a ker­vánbasinak lakóhelyére, Khakemirbe értünk, már meglehetős mívelt földön jártunk. Itt meg kellett állnunk, hogy az ország törvényei szerint a vámost és a jelentéstevőt jövetelünkről érte­sítsék. Ezeknek a megvizsgálást és kikérdezést meg kell ejteniök, még mielőtt Bokhara városába érünk. Még aznap küldtek külön egy embert, s másnap korán reggel az emírnek há­rom tisztje jött hozzánk, hogy meg­vegyék rajtunk a vámot, de kivált azért, hogy híreket kapjanak rólunk és a szomszéd országokról. Mikor el­végezték dolgukat velünk, mi folytat­tuk utunkat. Vagy egy fél órát men­tünk kertek és szántóföldek között, midőn megpillantottuk Bokhara Seri­fét (a nemes Bokharát, amint a kö­zépázsiaiak nevezik), otromba tornyai­val,. amelyeknek tetején gólyák fész­kelnek. 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 Á V -15 16 17 ; 18 119 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 TT 57 58 59 To • 1 62 63 64 65 66 67 • 68 69 •70 71 \T2 • I'4 1 75 VÍZSZINTES: 1. Jelmondatunk első része, folytatva a függőleges 5. és 22. sor­ban. 15. Liba és sértetlen. 16. Űrmérték. 17. Padlót tisztít. 18. Skandináv váltó­pénz. 19. Papírmérték. 21. Szlovák személyes névmás (seml.) 23. Papagálynév. 24. Sír. 25. Nagy edény névelővel. 27. Teherben van! 29. Földünk kétharmadát képezi. 30. Cukrászsütemény. 31. ... Lescaut. 33. Szlovák ész. 34. Város Erdély­ben. 37. Jókai regényalak. 39. Idegen női név. 40. Hőemelkedés. 41. Több mint háromszáz van belőle egy évben. 42. Lajos Sándor. 43. Rangjelző szócska. 45. Kettős betű (ford.). 46. Pálca. 47. Francia dallam. 48. Állati hang. 49. Temérdek. 50. Válogatott. 52. Ütőkártya. 53. Spanyol lélek. 55. Kétes! 56. Kettős. 57. É-vel a végén: francia női név (fon.). 59. Becézett szülő. 60. Tól-től szlovákul. 61. Rendben van angolul. 63. A fenekén. 65. Ajándékoz. 66. Irodai szerszám. 68. La­tin művészet. 70. Az első emberpárt biogramja. 71. Nem halt meg. 73. Város Németországban. 74. ... France, a Francia Légiforgalmi Társaság neve. 75. Állam a Himalája lábánál. FÜGGŐLEGES: 1. Buzdító szócska. 2. Guritásban van! 3. Y. D. E. 4. Kötőszó (ford.). 6. Igekötő. 7. Folyó Magyarországon. 8. Európai tűzhányó. 9. Újabb több idegen nyelvben. 10. Argon vegyjele. 11. Kettős betű. 12. Angol olaj. 13. CKOV. 14. Diárium közepe. 20. Behozatali illeték. 25. Nemes fém. 26. Több pápa által felvett név. 27. A hajó hátsó része. 28. Tengeri rákfajta. 30. M-betűvel a végén: nagy félsziget a Fekete-tengerben. 32. A vízszintes 75 első három betűje. 35. Ket­tős betű. 36. Szemével észlel. 40. A Lengyel Légiforgalmi Társaság neve. 42. Világításra szolgál. 44. Idegen sorsjegy. 46. Kiherélt hímnemű juh. 47. Adél tu­lajdona. 48. Becézett női név. 51. Azonos a függőleges 26-al. 52. Tavasz közepe. 54. Híres Verdi opera. 56. Bálvány. 58. Morse-jel. 60. Érzékszerv. 62. Korszak. 64. Tömeg. 66. Időszámításunk előtt röv. 67. Lám. 69. Igen olaszul. 72. Énekhang. Beküldendő a vízszintes 1, függőleges 5. és 22. számú sorok megfejtése lapunk megjelenésétől számított 6 napon belül szerkesztőségünk címére: Bratislava, Obchodná 7. Az előző rejtvény helyes megfejtése: „Aki olyan férjet keres, kinek nincsenek hibái, vénlány marad." Nevető világ • Hamburg Az Ismert divatos orvos telefonon át­hívja fiatal kollégáját, hogy gyógyke­zelje megfázás ellen. A fiatal orvos a megtiszteltetéstől el­fogódottan kérdi a vizsgálat után: — Szívesen Jöttem, higgye el, de nem értem, miért nem kezeli önmagát? A híres orvos közelebb hajol kollégá­jához: — Arra én túl drága vagyok ... • Sevilla — Mit olvasol olyan nagy érdeklő­déssel az újságban? — kérdi a hetven esztendős Juan Francisco Perez Zorrilla huszonöt éves feleségét, akivel egy hó­nappal ezelőtt kötött házasságot. — Ez a lap megmagyarázza, hogyan lesz a baba — feleli az ifjú menyecske. Senor Zorilla méltatlankodva csóvál­ja a fejét: — Nem neked való olvasmány az, asszony... • Moszkva Közismert dolog, hogy a grúzok rend­kívül temperamentumosak a szerelem­ben. Egy grúz fiatalember Moszkvába utazott, ahol hosszabb idő óta ott lakó barátja kioktatta: • •••••••••• — Tudod, Jusztinovics, Moszkvában a csinos fiatal leányokat nem lehet erő­szakkal, durva eszközökkel azonnal magunkévá tenni. Figyelj ide: először ülj le a kislánnyal a padra, beszélgess el vele az időjárásról és csak azután vallj neki szerelmet. Jusztinovics megígérte, hogy így cse­lekszik. Este, amikor a Szokolniki parkban találkozott Vera Fjodorovnával, kis hallgatás után megszólalt: — Vera Fjodorovna, látod a csillago­kat? — Igen. — Olvastál már Puskin-verseket? — Természetesen. — No, galambocskám, akkor most már engedd, hogy magsmhoz ölelje­lek... • Lisszabon Egy este az utcán letartóztatják An­tonio Jósé Adolfo Fernando Vltorio Riberiét. Másnap kihallgatásra viszik: — KI tartóztatta le? - kérdi az ügye­letes rendőrtiszt. — Két rendőr, uram. — Részeg volt? — Igen, uram, mind a kettő ... Révész Tibor gyűjtéséből

Next

/
Thumbnails
Contents