A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-06-04 / 22. szám

Hol élnek jobban? Az egész társadalmat érintő szociális rendel­kezések létrejöttének és végrehajtásának adatai érdekes összehasonlítási alapot nyújtanak az NSZK és az NDK szociális helyzetének és tár­sadalmi fejlődésének vizsgálatánál. Az adatokat az ENSZ statisztikai évkönyve is közzétette, és a nemzetközi érdeklődés számos tanulmányban, részletező cikkben nyilvánult meg. Az NDK-ban a nők évtizedek óta követelt egyenjogúsága a társadalmi élet minden szintjén teljes valósággá vált: az NDK Népi Kamarájá­nak 500 képviselője közül 129 nő; — a nyugat­német szövetségi gyűlés 518 képviselője között csupán 34 nő akad. Az NDK-ban az asszonyok és lányok már régóta azonos munkáért a fér­fiakéval azonos bért kapnak, a Szövetségi Köz­társaságban a munkásnők és női alkalmazottak azonos munkáért a férfiak keresetének csak 60 százalékát kapják. Negyedik és 22. hely Az NDK a fiatalok szakképzésében is messze elhagyta Nyugat-Németországot. Az NDK-ban egy szakiskolai tanerő átlag 31 tanulóval foglal­kozik — Nyugat-Németországban 85 fő az átlag. A tudományos-technikai forradalom követelmé­nyeivel számolva, az NDK-ban a következőképpen oszlik meg az általános iskola 10. osztályát el­végzett ipari tanulók tananyaga: 43—62 százalék szakmai gyakorlat, 31—50 százalék szakelmélet és 7 százalék általános műveltség. A Szövetségi Köztársaság szakiskoláiban a szakmai gyakorlat 84,6 és a szakelmélet 15,6 százalékkal szerepel a tananyagban, az általános műveltség számára egyetlen órát sem tartottak fenn. Mint a nyugat­német szakszervezeti ifjúság tagjai mondják: még a nagyüzemekben is kizárólag „szakidiótá­kat" nevelnek. A művelődési, tudományos és nevelési célokra fordított összegek tekintetében az NDK világ­viszonylatban a 4., a Szövetségi Köztársaság a 22. helyen áll. Az UNESCO egyik jelentése kimutat­ja, hogy az NDK-ban évente és lakosonként 79 dollárt fordítanak művelési és tudományos cé­lokra, a Szövetségi Köztársaságban csak 27 dol­lárt. Az NDK-ban az általánosan képző politechnikai oktatás mind a 2,6 millió iskolaköteles gyermek számára kötelező. A középiskolák túlnyomó ré­sze 1950 után épült, és 1975-ig további ezer kö­zépiskola építését tervezik. 1969-ben egy tanerő­re 18,7 tanuló jutott, az osztálylétszám 26,8 ta­nuló volt. Társadalombiztosítás és egészségügy A társadalombiztosítás és egészségügy tekinte­tében az NDK világviszonylatban ugyancsak az elsők között van, Nyugat-Németország viszont az utolsók közt foglal helyet. Az NDK-ban nin­csenek — mint Nyugat-Németországban — 2., sőt 3. osztályba sorolt biztosítottak, hanem az összes dolgozók a társadalombiztosítás egységes rendszerébe tartoznak és egyenlő kezelésben ré­szesülnek. A biztosítási díj 1945 óta változatla­nul 600 márka bruttó pövedelemig 10 százalék. Ha például egy szakmunkás havonta 900 márkát keres, 60 márka társadalombiztosítási járulékot fizet. Ez a biztosítás a nem dolgozó családtagok­ra is kiterjed. Nyugat-Németországban a hason­ló jövedelmű szakmunkás társadalombiztosítási dija 117,37 márkára emelkedett. Az NDK-ban ingyen kapják a biztosítottak a gyógyszert, Nyu­gat-Németországban teljes egészében vagy rész­ben ki kell fizetniük az árát. Átfogó előzetes rendszabályokkal sikerült az NDK-ban olyan fertőző betegségeket, mint a dif­téria, a gyermekbénulás vagy a kanyaró, gya­korlatilag felszámolni vagy erősen hátraszorítani. Nyugat-Németországban erre nincs példa. Ott még ma is 46,4 tbc-megbetegedés esik 10 000 la­kosra. Az NDK-ban a tbc-betegek száma 1950 óta 10 000 lakosonként 56,8-ról 9-re csökkent. Az NDK-ban a csecsemőhalandóság az élve születések 2 százaléka alatt van, Nyugat-Német­országban, nemcsak hogy a csecsemőhalandóság magasabb, hanem a munkásgyerekek számaránya is meghaladja ebben a viszonylatban 40 száza­lékkal az átlagot. Az NDK-ban évente és lako­sonkint 299 márkát fordítanak egészségügyi cé­lokra — Nyugat-Németországban 94 márkát. o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o ftiltMtást jiirík Otthonunk a harmadik évezred küszöbén o o Ügy véljük: sokan kíváncsiak a harmadik évezred kezdeti alakulásának menetrendjére. A legtöbb em­ber szeretné tudni, mennyi érdekeset, újat, sőt meg­lepőt tartogat számára az elkövetkező harminc esz­tendő. Melyek azok a mélyreható technikai válto­zások, amelyek az ezredforduló távlatából már a jelenre vetítik fényüket? Akik egyet s mást tudni szeretnének az otthon, a lakás és a háztartás gépe­sítésének várható alakulásáról, tartsanak velünk. Lebbentsük fel az idő ablakainak függönyét és kukkantsunk a jövőbe. Abba a sokak által fantasz­tikusnak vélt világba, amelynek gyors átformálá­sához egyre több eszközt ad a tudomány és a tech­nika az ember kezébe. Atom a háztartásban A távolról vezérelhető automaták az elektronikus számítógépek és a fémet, fát, üveget egyaránt kitű­nően helyettesítő műanyagok korszakában élünk. Ugyanakkor az atomenergia termelése és felhaszná­lása olyan távlatokat nyitott, amelyeket tulajdon­képpen fel sem tudunk mérni. A harmadik évezred hajnalán ebből az energiaforrásból mór nemcsak az iparnak, a közlekedésnek, hanem a háztartások­nak is korlátlan mennyiségben jut olcsó, kiszolgáló­erő. Sőt, az sem kizárt, hogy erre az időszakra si­kerül csapra ütni a Föld szilárd kérge alatt feszülő hatalmas hőenergiát, s minden városnak, minden településnek, külön mélyfúrású hőkútja lész. Olyan hőkútja, amelyből nemcsak a lakások, hanem az utcák és terek téli fűtését is megoldhatják. Ez azt jelenti, hogy 2000-ben mór nem lesz gondunk a hó eltakarításával. A jeget és a havat percek alatt el­párologtatják a talajba süllyesztett hőszállító be­rendezések. Házak - föld alatt Japánban a jövő hírnökeiként már elkészültek a talaj szintje alá dugott házak első prototípusai. Ezek a 15—20 méter mélyre nyúló, 30—40 emeletes lakóépületek védelmet jelentenek földrengések és a tornádók pusztításai ellen. A föld alá dugott, modern lakóépületekben lég­szűrő berendezések adagolják a vegyileg elemzett, tiszta levegőt és minden lakásban beépített kvarc­lámpák sugározzák a napfényt pótló anyagrészecs­kéket, amelyekre szervezetünknek szüksége van. A tervezők a gyorsforgalmú földalatti vasutakra külön utcákat nyitnak a „vakondházak" alsó szintjein, amelyeket mór nem hideg-rideg márvánnyal és mű­kővel, hanem a föld alatti viszonyokra külön kine­mesített növényekkel díszítenek. Persze a Föld lakosságónak csak egy kis része költözik „vakondházakba", amelyek minden kényel­mük és biztonságuk mellett sem vonzzák a termé­szetes környezetet kedvelő és a városok lármájától menekülő embereket. A mintegy hétmilliárdra sza­porodó emberiség zöme a munkahelyéhez legköze­lebb eső zöldövezetbe, folyók, tavak és természeti szépségekben gazdag ligetes tájak térségeire köl­tözik. Nem lesz gond a lakás és nem lesz nehéz az építkezés. Előre gyártott elemekből, a háztulajdonos igényei szerint felépített családi otthonokról közöl­nek már napjainkban is rajzokat, leírásokat az ezred­fordulót idéző folyóiratok. A harmadik évezred la­kóházai külsejükben, de belső elrendezésükben sem hasonlítanak a napjainkban épülő villaszerű csalá­di otthonokra. Programozott „harmadik műszak" A harmadik évezredre jellemző módon az épüle­tek külső burkolata is lemosható lesz, s az tapéta­szerűen ragasztható műanyagból készül. A szobákat O részben a praktikusság kedvéért nem négy, hanem hatszögletűekre épitik, olyanformán, mint ahogyan O a méhek építkeznek. Minden helyiségnek lesz alap­fala és külön takarófala. Az alapfal és a szoba belső terét leszűkítő, redőnyszerűen mozgatható takarófal közé kerülnek a lakberendezési tárgyak, amelyeket tetszés szerint gombnyomásra varázsolhat elő, hasz­nálat után pedig ugyanúgy tüntethet el a házi­asszony. A lakás automata berendezéséhez takarító robot­gépet is szerkesztenek, amely a házimunkát progra­mozó készülékkel beállítva órára, sőt, percre végzi el a portalanítást, majd pedig minden felületet át­töröl, felfrissít. Ha pedig a szőnyegen, vagy a falon olyan foltot észlel, amelynek tisztítására a robot­gép nem talál megoldást, a programozó táblán jelzi, hogy hol és mekkora felületen van szükség külön folttisztításra. A fűtést, hűtést, levegőcserét és az ajtónyitást is automaták végzik. Sőt, odáig jutunk az automati­zálásban, hogy ezek az automaták meghibásodás esetén alkatrészek cserélésére is képesek lesznek. A lakás világítására, a robotgépek üzemelésére min­den háznak lesz külön energia-tartaléka, amelyet napelemek táplálnak. A sütéssel-főzéssel és szervírozással sem lesz gondjuk a háziasszonyoknak. Azért nem, mert előre beprogramozható reggeli, ebéd, uzsonna és vacsora­készítő berendezéssel szerelik fel a konyhákat. Ezek az okos masinák a tálalásra kerülő ételek, italok hőfokát is jelezve odják meg a mesebeli „terülj asztalkám" évezredek óta vágyálomnak vélt problé­máját. A konyha jó kiszolgálásáért felelős családtagnak (ilyen körülmények között nyilván a férjek is szí­vesen vállalkoznak majd a sütés-főzés szerepére) csak az ételek alapanyagáról kell gondoskodnia. A mosogatás teljesen kimegy a divatból, ha ugyan ezt a nem éppen kellemes munkát divatnak lehet nevezni. A konyha fölszerelés szerves tartozékaként az automata mosogatógépeket is beépítik. A tányé­rok és csészék különben sem igényelnek mosogatást, mert azok, akárcsak napjainkban a papírszalvéta, egyszeri használatra készülnek és étkezés után sze­métbe dobhatók. Persze lesznek „maradi" háziasz­szonyok, akik továbbra is ragaszkodnak a tartós és ízléses porcelán, illetve üveg étkészletekhez, ök, ha máskor nem is, de ünnepnapokon a dédnagymamák ízlése szerint, régi módon terítenek. Mi lesz a lakásokban összegyűlt hulladékkal, azzal a töméntelen sok műanyag göngyöleggel, amelyet már napjainkban is nehéz higiénikusán és gyorsan eltüntetni? A szemétőrlő gép — amelyet ugyancsak a konyha tartozékaként szerelnek fel minden háztartásban — porrá őrli és az öblítő víz­zel szennycsatornába továbbítja a szemetet. A szennycsatornák pedig hatalmas, föld alatti emésztő üregbe torkollanak s talán éppen a mélyből kiter­melt szén, illetve vasérc helyére szállítják a ház­tartási szemetet. Családi helikopter Milyen lesz a családi házak kertje, udvara? A gyerekeknek külön játszóterük lesz, amelyet nemcsak homokozóval és hintával szerelnek fel, ha­nem olyan építőjátékokkal is, amelyek fokozatosan megtanítják a legifjabb nemzedéket arra, hogy mi­ként kell bánni a szerszámokkal és hogyan kell összeilleszteni az építőelemeket. Az udvari garázs­ban az elektromos árammal üzemelő gépkocsi mel­lett ott lesz a családi helikopter is. A kert növény­zete viszont nem sokat változik. A virágok és a gyümölcsfák alakját ugyan tetszés szerint formál­hatják a kertészkedésben örömöt lelő házigazdák, de a virág, a gyümölcs, a pázsitos kert a jövő év­ezredben sem megy ki a divatból. Mi valósul meg ezekből a tervekből és elgondo­lásokból? Még nem lehet aprólékosan felmérni, de a mai tizenévesek bizonyára tapasztalhatják majd, hogy nem túlzottak ezek a jövendölések. D. J. o 6 hot O

Next

/
Thumbnails
Contents