A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-06-04 / 22. szám

Egy sokáig emlékeze­tes áprilisvégi éjszakán kigördül a bratislavai főpályaudvarról a me­netrend szerinti prágai gyors, három utolsó ko­csijában a Csehszlová­kiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának ötven tagjával, akik a kórus eddigi történeté­ben legnagyobb felada­tuk előtt állnak: állami kiküldetésben hazánk énekkari kultúráját hi­vatottak képviselni az egyik legjelentősebb nemzetközi kórusfeszti­válon, az írországi Cork­­ban. Szállt a dal... Énekkarunk ragyogó sikere Írországban Prágától Londonig alig valamivel több, mint másfél óra az út. Estefelé kéllemes repülőút után érkezünk meg Corkba. Éjfélre jár az idő, mire min­den tagot elszállásolnak: magánlaká­sokban, kettesével-hármasával, többen a városon kívül néhány kilométernyi­re kapnak szállást. Mi öten egy ma­gánpenzióba kerülünk a külvárosban, elég messze a központtól. Cork a világ egyik legnagyobb ki­kötője. Dánok alapították a tizedik században, ma százhúszezer lakosú város, egyetemmel, gyárakkal, rádió-és tévé-stúdióval. Bár a városban sok a zöld, a gondozott park, mégis elég­gé szemetes, piszkos, tipikus kikötő­város. A nagyobb tengeri hajók szá­mára is járható előkikötője, Cobh kb. huszonöt mérföldnyire van a belvá­rostól (ezt is megtekintettük egy autó­busz-kirándulás alkalmával), a corki öböl egyik partja végig kikötő, egyik részén egy nagy olajfinomító, majd to­vább a gazdag polgárok nyaralói sora­koznak. Megtudjuk, hogy Corkból származik a milliomos Ford család, innen került Amerikába, de még ma is van itt gyáruk. Az ír ipar különben — a kisipar és a feldolgozó ipar ki­vételével — túlnyomó részben angol kézben van. Érdekes az ír-angol vi­szony a magunkfajta tájékozatlan ember számára: az írek 1921-ben vív­ták ki függetlenségüket (a nagyobb részt protestáns Észak-Írország azon­ban ma is az Egyesült Királyság része, tehát megmaradt angol fennhatóság alatt), de az egész szigeten főleg az angol nyelvet beszélik. Ahogy mond­ják, a kelta eredetű ír nyelv már csaknem kihalófélben volt, az időseb­bek nemzedéke állítólag nem is tud rendesen írül. Az írországi újságok egy kivételével szintén angol nyelven jelennek meg. A fiatal generáció az iskolában tanul írül, de a tantárgyak nagyobb részét itt is angolul tanítják. A városi tanács is angol nyelven ta­nácskozik, az énekkar vezetőségének tiszteletére rendezett fogadáson a lord major szintén angolul kívánt sikeres Az énekkar egy csoportja a corki városháza előtt szereplést az énekkarnak. (Nem is eredménytelenül.) Az írek különben kényelmes, későn kelő emberek. Az üzemekben, iskolák­ban, hivatalokban mindenütt kilenc­kor kezdődik a munka. Igaz, este ki­lenckor még világos van. Az emberek általában szívélyesek, közvetlenek, el­lentétben a hűvösségükről szóló hírek­kel. Az angolokra jellemző konzerva­tivizmus persze őket sem kerülte el. Csak most tértek át a tizes pénzrend­szerre, s bizony saját maguknak sem könnyű kiszámolni, hogy a régi font­nak vagy shillingnek új pennyben mennyi az értéke: az üzletekben, ital­boltokban a pult felett függ az ár­jegyzék, hogy eladó és vevő könnyen A győztes trófea: a női kar 1. díja hot 3

Next

/
Thumbnails
Contents