A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-06-04 / 22. szám

tájékozódjék. A járművek baloldalon közlekednek — ez is meglehetősen szokatlan dolog a számunkra. A még ma is elsősorban mezőgazdasági jellegű ország lakosai érthetően szeretik a tejet, a vajat, a tejük majdnem olyan jó, akár a finneké, de a sajtkészítéshez, úgy látszik, különösképpen nem értenek. Az ír ételek meglehetősen idegenek a szalonnán, kolbászon nevelkedett magyar gyomornak: itt nem nagyon ismerik a fűszert, általában mindent cukroznak, még a kenyeret meg a húst is. Nem mondhatnánk, hogy változatos az étlapjuk: ottlétünk alatt reggelire minden áldott nap pontosan ugyanazt tálalta fel a háziasszony: két deci juice, műsorára. Érdekes és szokatlan a verseny szervezése. A bizottság a műsort úgy állítja össze, hogy minden kórus mindennap szerepel, de ez egyes kategóriák kötelező számai nem egy napon, egymás után hangzanak el, hanem arányosan elosztva a verseny egész időtartamára. A háromtagú zsűri, amelynek az idén sir Thomas Armstrong, a belga Vic Nees és az ír Peter Killian neves szakemberek a tagjai, a hatalmas erkély első sorából hallgatja a kórusokat. A közönség, amely a futballmérkőzések, vagy a beat-hangversenyek publikumához hasonlóan hangos üdvrivalgásokban tör ki egy-egy sikeres műsorszám utón, sőt elragadtatásában ütemes lábdobo-A corki egyetem épülete kerül sor eszményi időben a már említett autóbuszkirándulásra a corki öbölhöz. Utána délben a Fitzgeraldparkban szabadtéri hangversenyen lépünk fel, majd este, az eredményhirdetés előtt mi vagyunk az utolsó színpadra lépő énekkar. Zárószámunk, Szíjjártó Esti hangulat Zsérén című műve osztatlan sikert arat. Az eredményhirdetés meglehetősen hosszú, kimerítő folyamat: a serlegek, díjak előkészítése, polgármesteri díszbeszéd, az egyes kategóriák külön-külön való értékelése, amit a zsűri három tagja igazságosan eloszt egymás között stb. Amikor a női karok értékelésére kerül a sor, tetőpontra hág a feszültség, hiszen a délután folyamán a legnagyobb rivális, a dublini kórus kiválóan szerepelt. S aztán végre a zsűri belga tagja kihirdeti az eredményt: a CSMTKÉ női kara minimális előnnyel, két ponttal bizonyult jobbnak nagy ellenfelénél, amely a korábbi években kétszer is megnyerte ezt a kategóriát! A vegyeskarok versenyében ha lehet, még nagyobb az izgalom: hajlik-e a zsűri a közönség véleményére, befolyásolja-e majd a lengyelek nagy közönségsikere? S az történik, amire senki sem számít, a húsz tagból álló kölni Pro musica kórus lesz az első, a másik, sokkal esélyesebb nyugatnémet együttes, Willy Träder kórusa a második, a lengyelek csak a harmadik helyet kapják, s utánuk, nagyon kis pontkülönbséggel lemaradva ismét mi következünk. S ezután már filmkocka-szerűen peregnek az események: leírhatatlan öröm a mieinknél; másoknál, például a lengyeleknél, a csalódás könnyei. Egy boldog, rövid, utolsó corki éjszaka, búcsú a repülőtéren a kedves várostól, amely immár kitörülhetetlenül beírta nevét a CSMTKÉ történetébe. Aztán egy nap Londonban — egy-egy futó pillantás az óriási város nevezetességeire: a Buckingham palotára, a Westminsterre, a Szent Pál bazilikára, a Trafalgar térre s a Nemzeti Képtárra, az esti London tündöklő neonfényeire. Mire délután Prágába érkezünk, londoni köd fogad minket a repülőtéren: amiben odakinn nem volt részünk, legalább pótoljuk idehaza. Az ivánkai repülőtéren egész kis ünnepség zajlik le: hozzátartozók, családtagok, ünneplőbe öltözött úttörők virágcsokorral fogadják az énekkar tagjait. S amikor felhangzik Suchoft: Aká si mi krásna (Szülőföldem) és Kodály: A szép énekszó múzsájához című dala, a szemekben megcsillannak az öröm, a boldogság könnyei. A Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara méltón képviselte hazáját, a debreceni Nemzetközi Kórusfesztiválon néhány évvel ezelőtt szerzett ezüstdiplomájához egy első díjat is szerzett. Legyen ez a jelentős nemzetközi trófea a további sikerek záloga! KULCSÁR TIBOR 4 hcU laltak a női kar pszichológiai felkészítésében is.) Aki valaha is szerepelt már közönség előtt, tudja, hogy a siker milyen fontos tényezője a hallgatóság rokonszenve, atmoszféra-teremtő ereje. Ezen az esten női karunknak ez megadatott s ez is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ilyen sikeresen tudta előadni az igényes angol nyelvű Weelkes-művet, s olyan átérzéssel a másik kötelező számot, Kodály Isten kovácsát, hogy az ír közönség, úgy érzem, egy számára távoli és idegen nép lelkivilágából s a Magos a rútafa eredeti szlovákiai magyar dallamaiban a szülőföld szeretetéből is megérzett valamit. De a valódi izgalom tulajdonképpen csak ezután kezdődött: mire képesek a többiek? Egyesek jóslásokba bocsátkoznak, s nem hiányoznak a legderűlátóbb tippek sem. Másnap délután kerül sor a vegyeskar versenyfellépésére. Itt a két kötelező számon kívül (Gabrielli: Lieto godea sedendo és Brahms: Letztes Glück) Oto Ferenczy Verbunk c. hatásos kompozícióját énekli a kórus. A közönségnél ismét nagy a sikerünk, de ki tudja, mit szól majd a zsűri? De nemsokára az is elválik. Az énekkar tagjai közül többen is végignézték a délutánok folyamán az iskolai kórusok versenyét. Sok szempontból érdekes és tanulságos volt. Ebben a kategóriában a pálmát a kanadai Toronto város Szent Mihály kórusa vitte el, csupa tíz-tizennégy éves fiú, a szopránt is fiúk éneklik. A verseny műsorát néhány tánccsoport fellépése tarkítja, a hazaiakon kívül skótok, franciák, angolok, spanyolok s egy háromtagú néger csoport, amely minden este ugyanazt a hastánc-szerű mutatványt produkálja, amely úgy végződik, hogy mind a hárman átbújnak egy égő nyárs alatt. Bevallom, a tánccsoportokban egy kissé csalódtam, semmi újat, eredetit nem láttam tőlük. Számaik meglehetősen egyszerű lépésvariációkra felépített, állandóan ismétlődő motívumok, ráadásul mindennap ugyanazt adták elő — kivéve a spanyolokat. Vasárnap, az utolsó versenynapon Egy családi ház Corkban, előtte Hritz Istvánná és szállásadója A CSMTKÉ tagjai a corki hídon zabpehely vagy tejbekása, vaj, két darab túl sózott sült sonkaszelet tojással és egy édeskés ízű virsli-darabkával, kiváló narancsíz, s olyan erős tea, amelyhez hasonlót még nem ittam. Az írek a teát kizárólag tejjel isszák. (Nem rossz, de jómagam inkább a citromosnál maradok.) Az ebédek sem sokkal változatosabbak: csaknem mindennap halon táplált csirkét vagy rostbeaf-szerű sovány marhahúst kaptunk, vacsorára rendszerint hideg ételt, a legtöbbször halsalátát. A fesztivál hangversenyeit a városháza nagytermében tartották meg, a mintegy ezerkétszáz embert befogadó terem csaknem minden előadáson teljesen megtelt. Hiába, itt az énekkari kultúra gazdag hagyományokkal rendelkezik: a fesztivált az idén immár tizennyolcadszor rendezték meg, s az angliai Llangolen és Midlesbrough, az olaszországi Arezzo, a lengyelországi Sopot, az ausztriai Spital am Drau mellett Cork a legjelentősebb énekkari fesztivált rendező városok közé tartozik. Érdekes és sok tapasztalatszerzésre nyújt lehetőséget a verseny szervezése, lebonyolítási rendszere, öt napon át minden este, sőt délután is rendeznek hangversenyt. A rendező bizottság, amelynek Aloys Fleischmann, a helybeli zeneművészeti főiskola tanára az elnöke, a résztvevő kórusokat hat kategóriába sorolta (vegyeskarok, ír kórusok, női karok, férfikarok, legfeljebb 15 000 lakost számláló kisvárosok, falvak kórusai gyermekkarok), s minden kategóriában két kötelező és egy szabadon választott kórusművet írt elő. A magyar énekkari kultúra jó hírét és nemzetközi rangját bizonyítja, hogy a kötelező számok között két magyar szerző műve is szerepelt (Kodály: Isten kovácsa, Bárdos: Dana, dana). De a szabadon választott műsorban is sok magyar kórusmű hangzott el, elsősorban Kodály szerzeményei, az Esti dalt például legalább négy kórus tűzte De a közönség rokonszenvére mi sem panaszkodhatunk. Nem tévedek, ha azt állítom, hogy a lengyelek után minket fogadott legjobban a kegyeibe. S ez annál értékesebb, hogy kórusunk ezt kizárólagosan szereplésével, magatartásával, művészi produkciójával érte el. A műsor szervezése, összeállítása, mint már említettem, nemcsak a közönséget, de a versenyző kórusokat is állandó izgalomban tartja. Női karunk pénteken este szerepelt. Nem túlzás ha azt mondom, hogy várakozáson felül. A precizitás, a tiszta, tökéletes intonáció és a kultivált előadásmód s vele együtt az átélés lenyűgöző hatást gyakorolt nemcsak a közönségre, de a kar férfitagjaira is, akik ezalatt lelkes szurkolókká váltak. (Sőt, hogy egy kulisszatitkot is eláruljak, Vass Lajos karnagy önzetlen segítőtársaiként jelentős szerepet válgással fokozza a taps erejét, a műsor közben nemcsak eszik, iszik, fagylaltozik, de dohányzik, pipázik is a nézőtéren. A taps és az üdvrivalgás mindenekelőtt akkor tör ki, ha a lengyel kórus lép a színpadra. A szczecini műszaki egyetem közel nyolcvantagú kórusának főiskolás diákjai' — különösen a majdnem minden fellépésen más-más ruhában megjelenő lányok — kedves, rokonszenves emberek, mint általában a lengyelek. Teljes hangerejű, a szakemberek szerint nem túl kultivált éneklésük már az első alkalommal lázba hozta a közönséget, bár meg kell jegyeznem, ezt elsősorban feltűnően egyoldalú műsorválasztásukkal érték el. Az erősen vallásos érzelmű hallgatóságnak szinte kivétel nélkül egyházi kórusműveket énekeltek, még a műsorfüzetben feltüntetett lengyel népdalok helyett is. Sohasem hittem volna, hogy a szelíd lelkű apácák milyen elragadtatott ovációban képesek kitörni egyegy műsorszám után, mint itt ezeken a hangversenyeken.