A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-05-28 / 21. szám

Praktikus háztartási tanácsok Kisebb szőnyeg a lakozott, vagy kefélt parketton könnyen csúszik. Elkerülhetjük ezt, ha a szőnyeg négy sarkára kis darabka habgumit ragasztunk • Ha céklát főzünk, néhány csepp ecetet tegyünk a vízbe. Így a cékla megtartja szép lila színét, és a főzés közben keletkező kellemetlen szagot is enyhítjük. • Zárt edényből, amikor tele van, könnyen kiforr az étel. Elkerülhetjük ezt, ha a fedő alá erősebb tűt helyezünk. Így épp akkora nyílást kapunk, hogy a felesleges gőz eltávozhasson. • Ha nincs a háztartásban mérleg, alkalmazzuk az alábbi mérési módszert. Egy evőkanál liszt — 2 dkg, cukor — 3 dkg, vaj — 4 dkg, zsír — 5 dkg, rizs — 2 dkg és gríz — 1,5 dkg. • Ha otthon mosunk ruhát, pulóvert stb. és félünk, hogy mosás közben a gomb befestené az anyagot, vonjuk be a gombokat alumínium fóliával. Így megtakarítjuk az időt, amelyet a gomb levágása és felvarrása igényel. Csirke, fűszeres páccal: 3

/4

csésze olajat, 1

2 csésze citromlével, 1 kanál ecettel, '/< csésze paradicsomlével, 1 teáskanál sóval, 1. elmorzsolt tyúkleves-kockával, 1 mogyorónyi préselt fokhagymával, 1 kiskanál majorannával üveg- vagy porcelánedényben jól összerázunk. A csirkét feldaraboljuk, és lapos tálba fektetve, a páccal leöntve, hűtőszekrénybe tesszük. Egy-kétszer megforgatjuk, míg sor kerül a sütésre másnap. A darabokat sütés közben többször megkenegetjük a fennmaradt páccal, míg pirosra nem sül. Orosz vagdalt hús: 1 kg lehetőleg vegyes darált húst (sertés és marha) eldolgozunk 2 egész tojással. Fűszerezzük: bors, csipet szerecsendió, Vz kiskanál só, 2 kanál reszelt hagyma, parányi fokhagyma hozzáadásával. A masszából 8—10 lapos pogácsát formálunk, a nyársra húzzuk és olajjal beecsetelve sütjük. Mártást készítünk hozzá, míg a hús sül: kanál vajban megpárolunk 1 kisebt^i apróra vágott hagymát; 1 pohár tejfölt elkeverünk egy csokor friss kaporral. A megsült húspogácsa tetejére helyezünk egy kis halom párolt hagymát és egy kanál kapros tejfölt. * Nem szeretjük a gyermekeket? Miért kevés a gyerek ? Sokan és gyakran teszik fel a kérdést, miért nem akarnak gyermeket szülni a mai nők? Hiszen a nő legtermészetesebb hivatása, hogy gyermekeket szüljön és neveljen. Lehetséges, hogy a mai nő más, önzőbb, mint a régebbi korok asszonya volt? Nem szereti a gyerekeket? Mit mond a statisztika? Csehszlovákiában az élveszületések száma évről évre csökken. Míg 1945-49-ben ezer lakosra 22,4, 1960—64-ben 16,3 és 1968-ban már csak 14,9 élveszületés esett. 1969 óta a születések száma mérsékelten növekedik. 1970-ben ezer lakosra 16,1 élveszületés esett. Ebből a — valóban nagyon mérsékelt — növekedésből nem vonhatunk le túlzottan derűlátó következtetéseket. A születések száma növekedésének fő oka az volt, hogy ezekben az években érték el a maximális termékenység éveit a háború után született erős női korosztályok. Ebből következik a lakosság átlagos életkorának struktúrája. 1950-ben Csehszlovákia lakosságának 25,4 százaléka 14 éven aluli, 11,8 százaléka pedig 60 éven felüli személy volt. 1969-ben viszont a 14 éven aluliak százalékaránya már csak 22,9, a 60 éven felülieké pedig 16,4. Egyszóval: öregszünk. Ugyanakkor valamennyien tudjuk, hogy a gyermekes családoknak nyújtott állami támogatás nem csekély. S ami még lényegesebb, állandóan növekszik. 1968-ban például 16 milliárd koronát, 1969-ben 18,6 milliárd koronát, tavaly már 19,5 milliárd koronát tett ki. Ebben az összegben természetesen nemcsak a gyermekes családoknak nyújtott közvetlen pénzsegély foglaltatik benne, hanem például az árváknak nyújtott járadék, az anyasági segély (900 millió korona) is, idetartozik továbbá a közvetett támogatás: a bölcsődék, óvodák, napközi otthonok, kollégiumok és menzák fenntartására fordított összeg (0,8—1,2 milliárd korona), az adó- és bérkedvezmények (4 milliárd korona), az utazási- és lakbérkedvezmény stb. Fontos segitséget jelent gyermekes családok részére a magasabb családi pótlék, az anyasági szabadságnak 22 hétről 26 hétre történt meghoszszabbftása. Az anyasági szabadság biztosítása szempontjából legjobban állunk a szocialista országok között. Megemlíthetjük még a fizetetlen anyasági szabadságnak egy évről két évre való meghosszabbítását. Emelkedett a gyermek születésekor nyújtott egyszeri pénzjuttatás (szülési segély) összege, azonkívül egy 1970. július elsejével hatályba lépett törvény szerint az az anya, aki második gyermekét egyéves koráig saját maga ápolja, havonta 500 korona járadékot kap erre az időre. Társadalmunknak nem ez a végső szava a gyermekes családoknak nyújtott segítség ügyében. Am a fentiekből is láthatjuk, hogy e támogatás nem jelentéktelen. A születések száma ennek ellenére alacsony. Miért? Miért van az, hogy hazánkban jelenleg a kétgyermekes család a tipikus? Az anya dolgozik. Ha azt akarjuk, hogy a népesség ne csökkenjen, a jelenlegi 1,9 családonkénti gyermekátlag helyett 2,5 átlagot kellene elérnünk. Az ifjú házasok között végzett véleménykutatás viszont azt bizonyítja, hogy a legtöbben a házasságkötéskor 2, sokan csak egy gyermeket terveznek. Egy 1956-ban végzett véleménykutatáskor még a fiatal házaspárok 22 százaléka három gyermeket tervezett. Általános vélemény, hogy a gyermekek számát a családban elsősorban anyagi tényezők határozzák meg, s hogy a családok életszínvonalát nem is annyira a szülők képesítése és szorgalma, hanem a gyermek száma dönti el. Nem lényegtelen azonban az sem, milyen a társadalom tagjainak a viszonya a többgyermekes családokhoz. Egy apa elmondotta: négy gyermekük van. Szeretik őket, gondoskodnak róluk. Gyermekeik természetesen másképp élnek, mint a kislétszámú családok gyermekei. Ebbe viszont lassanként belenyugodtak. A feleségét legjobban azok a megjegyzések háborítják fel, melyeket egyegy családi sétájuk alkalmával hallanak. Az ilyen megjegyzéseket egyszerkétszer figyelmen kívül lehet hagyni. Am ha gyakrabban ismétlődnek, az már valami egészségtelen tünet, arról nem is beszélve, hogy a gyermekeknek jó fülük van az ilyesmire. S később, az „okosok" véleménye szerint igyekeznek élni. Megcsodáljuk az egykék lehetőségeit, s nem tudjuk, hogyan viselkedjünk, ha valaki az ismerőseink közül bejelenti, hogy harmadik gyermekét várja. Ez a probléma nem máról holnaora jött létre. Már évek óta fennáll. Megcsodáljuk a női mérnököket, gépkocsi- és villamosvezetőket, traktorosokat stb. — épp csak az anyákról feledkeztünk meg. Ez most megbosszulja magát. A nő két fontos — anyasági és gazdasági funkciót tölt be társadalmunkban. Az elsőt nem értékeltük eléggé. Szeretnénk-e egyáltalán több gyermeket? A kérdés naivul hangzik. Ám több gyakorlati tapasztalat ösztönöz arra, hogy feltegyük. Nincs elég lakás, főleg a fiatal házasok részére. Ezzel nem mondunk semmi újat. Mégis hangsúlyoznunk kell, hogy a népszaporulat egyik legfőbb fékezője a lakáshiány. Az 1961-es népszámlálás adatai szerint Csehszlovákiában 360 000 három, illetve háromnál több gyermekes család van; ezeknek 15 százaléka nem rendelkezik saját lakással. S az említett családoknak csupán 30 százaléka lakott három, illetve négyszobás, 42 százaléka kétszobás lakásban. 25 százalékuk egyszobás lakással, 3 százalékuk csupán egyetlen helyiséggel rendelkezett. További problémák: egy kétgyermekes családapa üzemi beutalót kér szakszervezeti üdülésre. „Négyen vannak?" — csodálkozik az előadó, és nem tud dönteni, vajon egy családnak kiutalhat-e ennyi helyet. Egy négygyermekes apa vagy anya talán már meg sem próbál beutalót kérni. Üzemi kirándulást szerveznek. Gyermekek nélkül természetesen. Hiszen, mondjuk, egy öttagú család a fél autóbuszt elfoglalja, aztán meg a gyerekek rosszalkodnak stb. Egy járási székhelyen 48 férőhelyes bölcsőde áll a lakosok rendelkezésére. 70 kérvényező jelentkezik. „Két gyermekünk van — írja a levélben J. P. — Az egyik kettő, a másik hároméves. Az egyiket szerettük volna bölcsődében elhelyezni. Nem adtak neki helyet, mivel a fizetésem meghaladja a 2000 koronát. Azt senki sem veszi tekintetbe, hogy a feleségem már három éve otthon van." Mit válaszoljunk hát arra a kérdésre, szeretnénk-e egyáltalán több gyermeket? Elvégra is a kormányzat nem törődhet a helybeli bölcsődékkel, az a helyi funkcionáriusok és üzemek dolga. Az építészek és az építészet területén dolgozó felelős funkcionáriusok is több figyelmet fordíthatnának arra a kérdésre, hogy vajon a tervezett lakások megfelelnek-e majd minden családnak. Mi a helyzet a kedvezményekkel? A múltban az iparicikkek kiskereskedelmi árának csökkentése mindenekelőtt a gyermektelen vagy kis létszámú családok életszínvonalát emelte, vagyis még növelte a köztük és a többgyermekes családok közötti különbséget. Ám még ma is érvényben van néhány rosszul átgondolt kedvezmény. Például kedvezményesen állapították meg a gyermekruhák árát: ez mintegy 800—1200 millió koronát tesz ki. Valóban mindig a gyermekek érdekét szolgálják? Korántsem. Gyakran a kisebb, apróbb termetű emberek érdekét, korukra való tekintet nélkül. Ezzel szemben a fejlettebb nagyobb gyerekek számára a felnőtteknek készített ruhát kell vásárolni. Tovább sorolhatnánk a gondokat és problémákat. Viszont a népesedés problémáját mindenképpen meg kell oldanunk, már csak azon egyszerű oknál fogva is, mert ettől függ a munkaerő reprodukálása. Átgondolt intézkedéseket kell hoznunk mind gazdasági, mind politikai téren. Főleg az alacsony népszaporulat iránti közönynek kell megszűnnie. —zs.—