A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-05-28 / 21. szám

nek következtében 200 munkás vesztette el meg­élhetését. Ezeket az eseményeket nem nézhették tétlenül a kommunisták: 1931. április 24-én, Lenin elvtárs 61. születési évfordulója alkalmából Weisz Sámuel szakszervezeti titkár vezetésével 50-en megjelentek a városi tanács ülésén, és munkanélküli segély fi­zetését követelték. Ez az év mozgalmas volt. 1931. november 9-én a városban és környékén dolgozó útfenntartó mun­kások Újvárba vonultak, hogy béremelést kérjenek. Bánovról és Palárikovóról több mint 650 munkás csatlakozott hozzájuk ásókkal, kapákkal felszerelve. A kommunisták vezette munkásoknak a csendőr­kordonon keresztül sikerült bejutniok a városba, s a küldöttek-a járási hivatalban átnyújtották köve­teléseiket. Ezek voltak: az órabér felemelése 2,20 koronára, a bérek hetenkénti kifizetése, valamint a betegség biztosítási járulék fizetése a munkaadó részéről. A munkásság határozott fellépése ered­ményes volt: az órabért 2 koronára emelték, s a munkások bérét azontúl hetenként fizették ki. Az érsekújvári 3. lovasezred 2 szakasza készenlétben állt, de nem került sor a katonaság beavatkozására. Ugyanez év december 15-én a kommunista párt éhségfelvonulást szervezett; ezt Prochászka József, Dusek Lajos és Banéth Jenő vezette. A munkásság sorsa a gazdasági válság végefelé még rosszabb lett. Kommunisták mintegy 150 tagú csoportja 1932. január 14-én a városháza elé vonult, ahol Weisz Sámuel és Prohászka József írásban át­adták a munkásság követeléseit. Február 23-án is­mételten sürgették követeléseik teljesítését, de ek­kor a karhatalom brutálisan szétkergette a munkás­ság követeit. 1933. február 25-én 5 napos sztrájkkal kényszerí­tették ki a villanyáram díjának leszállítását és a közvilágítás 50 %-kal való csökkentését. A Munkás Testedző Egyesület is aktív tevékeny­séget fejtett ki. 1933. július 8—9-én nagy sportün­nepélyt rendezett, melyen Dérer Iván akkori okta­tásügyi miniszter is megjelent. A következő év szeptemberében a Proletár Test­edző Egyesület nagyszabású akadémiát és sportün­nepélyt rendezett. Ekkor már megindult a fasiz­mus elleni küzdelem. 1935. április 25-én a Hlinka­párt járási értekezletet tartott Horváth Ferenc Fő utcai vendéglőjében. Itt több kommunista — Fabó János, Hentek Pál, Jóba István, Jóba Mihály és Prochászka József — is megjelent és „Le a fasiz­mussal!" felkiáltásokkal zavarta az értekezletet. A kivonult karhatalom a további rendzavarást meg­akadályozta. A munkásság öntudatának elmélyítésében jelen­tős szerepet játszott a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség helyi szervezete, amely 1935. július 15-én alakult meg. Szeptember 16-án újabb sztrájkot kezdtek az építőmunkások. Impozáns volt az 1936. május 1-i felvonulás, amelyen a Bata bőrgyár alkalmazottai egyenruhá­ban vonultak fel. A következő évben 1937-ben Ér­sekújvárból öten: Balogh József kőműves, Hóbor László üveges, Kovács Róbert festő, Tököly János asztalos és Simunek Pál munkás Bánkesziről — mentek Spanyolországba, hogy mint a nemzetközi brigád tagjai a fasizmus ellen harcoljanak. Érsekújvárott és környékén a kommunista párt vezetésével együtt harcoltak a magyar és a szlovák munkások, szegényparasztok. Gyakoriak voltak a harmincas évek elején a sztrájkok, tüntetések és a munkanélküliek felvonulásai. A város és a vidék dolgozói gyakran megütköztek a csendőrökkel és a rendőrökkel. A kommunista párt a Komintern VII. kongresz­szusának határozata alapján szervezni kezdte az egységfrontot, Érsekújvárott és vidékén elsősorban a szociáldemokrata pártszervezetekkel és szakszer­vezetekkel együtt. Ennek alapján 1938. május 1-én a kommunista, a szociáldemokrata és a cseh nem­zeti szocialista párt tagjai mintegy 3000-en egysé­gesen vonultak fel. Májusban részleges mozgósítást rendelt el a kormány. Szímőről lovaskocsikkal, ki­bontott vörös zászlók alatt jöttek a bevonulók, for­radalmi dalokat énekelve. 1938. szeptember 4-én Tornócon (Trnovce nad Vá­hom) tüntető nagygyűlés volt a köztársaság védel­mére. Mintegy 15 000 munkás, kisparaszt és hala­dó értelmiségi tüntetett a fasizmus ellen. Ezt az akciót szintén Csehszlovákia Kommunista Pártja irányította. Érsekújvárott a helyi pártszervezet 1938. október 8-án befejezte legális működését, miután a cseh­szlovák kormány betiltotta a kommunista pártot, Magyarországon pedig a Tanácsköztársaság leveré­se óta a Kommunisták Magyarországi Pártja ille­gális tevékenységet folytatott. Dózsa unokái.. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a ma­gyarországi forradalmak hatására az érsekújvári járásban is radikalizálódtak a dolgozó tömegek, köz­tük a mezőgazdasági munkások is. Jászfalun 1921. április 15-én Bednárik Imre és társai megszervezték a mezőgazdasági munkások sztrájkját, melynek ve­zetői ellen törvényszéki eljárást indítottak. Csúzon ugyancsak e napon sztrájkoltak, itt Udvaros András, a szociáldemokrata párt helyi szervezetének bal­oldali elnöke, továbbá Illik János, Kürtről Matus Lajos és Holtáról Galgóczy Mihály ugyancsak bal­oldali szociáldemokrata vezetők vettek részt a sztrájk szervezésében. Hasonló sztrájk volt Dögösön (Rastislavice), az akkori komjáti (komjaticei) kör­zetben. Ezt Drenina János és társai szervezték, aki­ket akkor el is ítéltek. A Csúzhoz tartozó Lapáspusztán 1921. április 25-én ugyancsak a munkabeszüntetés eszközéhez nyúltak a mezőgazdasági munkások. Ezt a sztrájkot Stumpla István és Obhlidala József szemerei mun­kások irányították. 1921. július 22-én Libádon, vala­mint a Béla községhez tartozó majorban is volt mezőgazdasági sztrájk, Solti János és társai vezeté­sével. Letartóztatták őket és bűnvádi eljárást indí­tottak ellenük. Az 1922. július 27-én a palárikovői Károlyi Lajos bábpusztai birtokán volt mezőgazdasági sztrájk. Ezt követően jelentősebb mezőgazdasági sztrájk járásunkban csak 1928. április 28-tól május 4-ig volt Nagykéren (Milánovce). Ez a sztrájk eredményes megegyezéssel fejeződött be május 5-én. A következő jelentősebb mezőgazdasági sztrájk a Tardoskeddhez (Tvrdoäovce) tartozó Alsójatón (Dol­ny Jatov) volt 1929. május 15-én. Ekkor László Jó­zsef és László Sándor nagybirtokán mintegy 150 munkás sztrájkolt. Ugyanezen a napon a tardos­keddi Méhespusztán szintén sztrájkoltak a munká­sok. Igen jelentős és jól előkészített sztrájkot tartottak az aratók 1931. július 13-án Nagy- és Kiskéren. A munkabeszüntetésre azért került sor, mert a munkaadó nem akarta kiadni a bért és a természet­beni járandóságokat a szerződés szerint. Nagy- és Kiskéren együttvéve 49 aratópár sztrájkolt. Mindkét községben tilos volt a gyülekezés, a tüntetés és este 10 után az utcán való tartózkodás, s a rendelkezés betartására a kivezényelt 20 csendőr ügyelt fel. A hivatalok ezt a intézkedést azzal indokolták meg, hogy ez nem a sztrájkolok ellen irányul, hanem a kommunista ifjúság állítólag július 13-ára tervezett illegális felvonulása miatt volt rá szükség. E napon nem volt semmiféle felvonulás, de a csendőri ké­szültség mégis a községben maradt a sztrájk befe­jezéséig. Mivel nem sikerült sztrájktörőket találni, másnap Érsekújvárott megindultak a tárgyalások s ezek a mezőgazdasági munkások győzelmével vég­ződtek. Kéren rögtön kiadták a borsót, mint termé­szetbeni járandóságot, a ki nem adott szalmáért 100 koronát fizettek, gabonából tizedrészt, szalmából tizenegyed részt kaptak az aratók; azonkívül 300 • -öl földet, 140 kg gabonát és a betegség biztosítási díj felének fizetését is vállalták a földbirtokosok. A munkanélküli mezőgazdasági és cukorgyári munkások, akik a jegyzői hivataltól heti 20 koronás segélyt, cipőt és gyermekeiknek 14 éves korig ruhá­zatot kértek. 1933. február 9-én tüntető felvonulást tartottak Nagysurányban. Ekkor is biztonsági intéz­kedéseket vezettek be a hatóságok, a csendőrállo­mást Érsekújvárból 14 csendőrrel és a 3. lovasezred egy 8 tagú rajával erősítették meg. Hasonló tüntető felvonulás volt 1933. február 10-én Érsekújvárott és Nagykéren is. 1935. május 21 és 29 között Nagykér mellett, Kó­lisch Ferenc birtokán, a Rózsamajorban háromszáz mezőgazdasági munkás sztrájkolt béremelést köve­telve. A csendőrőrsöt itt is megerősítették, s a sztrájkolok követeléseit nem teljesítették, összecsa­pásra nem került sor. A sztrájkot König Géza a CSKP helyi szervezetének titkára szervezte, aki ellen büntető eljárás indult: 3 hónapi elzárásra és 100 korona pénzbírságra ítélték. A nagysurányi Albert-majorban 1935. május 29. és június 6-a között mintegy 80 mezőgazdasági munkás sztrájkolt. A férfiaknak 11, a nőknek 9 korona nap­számot követeltek. A sztrájk részleges sikerrel zá­rult: a dolgozók megegyeztek a munkaadóval, hogy a férfiak 8 korona, a nők pedig 7 korona napszámot kapnak. 1936. május 6-án a Kopec-majorban sztrájkoltak a mezőgazdasági munkások. Innen a sztrájk Nagy­cslkére és a felsőkeresztúrt majorba ts átterjedt, összesen 345-en sztrájkoltak. Május 12-én vették fel újra a munkát, amikor elérték az órabérek feleme­lését. A sztrájkot Sztankovlé János és társai irányí­tották Nagysurányból. Ugyancsak bérjavttásért sztrájkolt 1936. május 6-án 150 munkás a nagysurányi Újvilág-pusztán. A sztrájk előtt a férfiaknak 9 koronát, a nőknek 7,5 koronát fizettek napi 10 és '/a órai munkáért. A sztrájkolók a férfiaknak 16 korona, a nőknek 13 korona napszámot követeltek. Május 8-án szolidari­tásból az Albert-major dolgozói is hozzájuk csatla­koztak, mintegy 60-an. Május 11-én Érsekújvárott, a járási hivatalban megegyeztek a munkaadók és a sztrájkolók. Az egyezség alapján a férfiak napszámát 11 koronára, a nőkét 9,50 koronára, a fiatalokét pedig 7,5 koro­nára emelték. 1936. május 6-tól május 11-ig mintegy 700 mező­gazdasági munkás sztrájkolt Tornócon, Jánosházán, Méhespusztán, a Schrank-majorban, Alsó- és Kisja­tón és Kenderespusztán, béremelést követelve. Ak­koriban a napszám átlag 8 korona volt. A sztrájk eredményesen végződött, a napszámot 10 koronára emelték. Ezt a sztrájkot Weisz Sámuel, az érsek­újvári kommunista pártszervezet titkára és Rud­kovszky Rudolf, az érsekújvári szociáldemokrata pártszervezet titkára szervezte. Szímőn szintén nagy befolyása volt a kommunista pártnak. Az 1925. évi országos választások alkalmá­ból, annak ellenére, hogy Szímőn még nem volt helyi szervezete a pártnak, mégis 150 szavazatot ka­pott a CSKP. Szímőn 1927. szeptemberében 38 taggal alakult meg a helyi pártszervezet, amelynek Nagy Béla lelt az elnöke. Az 1927-es községi választáso­kon a kommunista párt már 7 mandátumhoz jutott. A helyi pártszervezet kapcsolatot tart elvtársakkal, Chmelár Alajos, Ozsvald Ferdinánd és Pálenyik Fe­renc érsekújvári, Steiner Gábor és Mező István ko­máromi (Komárno) és Kürthi József gútai (Kolá­rovo) elvtársakkal. 1929-ben a nagy csatornánál dolgozó sztmöi kubi­kosok sztrájkba léptek; ennek eredménye 10 %-os béremelés vott. A kamocsalak 1933-ban a Vág menti szivattyútelep építésénél szintén 8 napos győzelem­mel végződő sztrájkot tartottak. Ettől az időtől kezdve a kommunista pártnak igen nagy volt a be­folyása a munkásságra és a kisparasztokra. Ebben az időszakban különösen aktív tevékenységet fejtet­tek ki. Bombicz Ede, Boros István, Farkas Ferenc, Kutrucz Gizella, ifj. Kutrucz Béla, Kutrucz Ilona, Kutrucz Rudolf, Nagy Béla, Nagy Gyula és Varga Béla elvtársak. Muzslán is fellendült a munkásmozgalom 1933. jú­nius végén, amikor a muzslai aratómunkások mint­egy harmada munka nélkül maradt, így mintegy 20 szegény földmunkás családnak nem volt biztosítva a téli kenyere. Ekkor Nagy János, Róringer Gyula és Zsitva elvtársak kommunista községi tanácstagok vezetésével aratósztrájkol Indítottak. A sztrájk si­kerrel végződött, a 20 földmunkás kapott kollektív munkaszerződési, a kaszások és a maroksaedök pe­dig egyenként 8 mázsa, ebből már másnap előleg­ként 5 mázsa gabonát, amit azonnal megőröltethet­tek. A megmozdulás annyira sikeres volt, hogy a mezőgazdasági munkások nemcsak az aratás idejére biztosították maguknak a munkát, hanem egészen késő őszig dolgozhattak. A muzslai földmunkások e bátor kiállásukkal nagy erkölcsi és politikai sikert arattak, példát mu­tatva a környék többi földmunkásának is. 4 héb

Next

/
Thumbnails
Contents