A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-05-28 / 21. szám

MOTTO: Testet öltöttek benne mind a dolgok — tengerek, folyók és emberi sorsok, s a napsütötte végtelen mezők ALEKSZEJ SZURKOV Az anyagot gyűjtötte és feldolgozta: Badin Győző, Hofer Lajos, Kelmét László, Pálenyík Ferenc és Pék Vendel Szakbírálók: Róják Dezső, az SZLKP Párttörténeti Intézetének dolgozója, Hamar Kálmán, a bratislavai Közgazdasági Főiskola Marx-Lenin Intézetének tanára és Kiss József, az SZLKP Párttörténeti Intézetének dolgozója. Rk*tt*i«Ttc«; T*rdo«k«dd rdMoTi • n.Zlt. Nkj/lít • _ A Lovc« • fStSurín äKk " ^"Surany / U • \ ' Kolta^l PaUrUovo Szín! Z*mnd írjíJáj: >ocsa ^JLZtoty. ^BelaBov Jaaovi' Od^TW)—C>Ú0, Djory n \^Dubníi P7r ft, RubafTaa Ttxlin / S?fhídi>S Ifalu ont )• KSbOlkát lUa.MoiT ^balea Párkány rkáiua HuzalaStdjtty°' nultak fel a Főtéren, forradalmi hangulatú népgyűlést tartottak, ilyen jelszavakkal: „Le a háborúval!" „Éljen a béke!" „Üdvözöljük az orosz forradalmat!" Nagy történelmi jelentősége volt a Magyar Tanácsköztársaság 1919. március 21-én történt kikiáltásának. Államosították az üzemeket, bankokat, bányákat és a nagykereskedelmet. szaemlékezések szerint — mint küldöttek Csóka Jakab, Grosz Mihály, Szuchy Gusztáv és Pekarcsík József vettek részt. Érsekújvárott a Janisch-féle vendéglőben volt 1920-tól a szociáldemokrata baloldal és 1921-től a kommunista párt helyisége egészen 1938. október 8-ig. Érsekújvár új negyede Csehszlovákia Kommunista Pártjának megalakulása után Érsekújvár a dél-szlovákiai kommunista mozgalom központjává lett. A munkások, a szegényparasztság és a haladó értelmiség soraiból sokan beléptek a kommunista pártba. Érsekújvárott általában 2—4 kommunista tagja volt a városi képviselőtestületnek. Abszolút többsége volt a kommunista pártnak a járás több községében, Andódon, Csúzon, Nagykéren, Szemerén, Szímőn és Muzslán. Évekig vagy kommunista bírák vagy helyettes bírák álltak e községek élén. A kender- és lengyár munkásai 1922. július 12. és 17. között egy kedvezőbb kollektív szerződés megkötése érdekében sztrájkoltak. A bőrgyár Vörös Szakszervezete 1922-ben pénzügyi segítséget nyújtott a fúvószenekar megalakítására. A bőrgyári munkások 1923 februárban nyiltalálkozója vános gyűlésen tiltakoztak a tömeges munkáselbocsátások miatt. A gyárak munkásai 1923. május 1-én a Janischféle vendéglő előtt gyülekeztek és innen ünnepélyesen vonultak fel. Kerékpáros csoportjuk élén vörös zászlót vittek. Az érsekújvári nyomdászok figyelmeztető sztrájkot tartottak 1923 szeptemberében a Vadász—Winter-féle nyomda előtt. A bőrgyári munkások 1924. január 22-én a délelőtti órákban megszólaltatták a gyári szirénát és 10 percnyi néma munkaszünettel áldoztak az akkor elhunyt Vlagyimir Iljics Lenin emlékének. Ebben az évben megalakult a Proletár Testedző Egyesület is, vezetője Tököly János lett. Az egyesület alig 1—2 évi működése után már szép eredményeket mutatott fel, és több szakosztályra tagozódott. Érsekújvár és környéke munkásaira nagy csapás volt, amikor 1928. január 29-én a bőrgyár 355 munkást elbocsátott, miután csökkentette a termelést. Az 1929-ben kezdődő gazdasági válságot városunk és járásunk munkássága is megérezte. Megkezdődtek az elbocsátások, s akiket a munkaadók megtartottak, azoknak is leszállították a fizetését, ami ellen 1930. november 11-én és ismételten december 30-án bőrgyári munkások sztrájkkal tiltakoztak. De hiába volt minden, a válság egyre terjedt: 1931. január 2-án újra csökkentették a bőrgyári dolgozók létszámát, majd március végén bezárták az üzemet, ami további 300 munkás elbocsátását jelentette. Egyre növekedett a munkanélküliek száma. Január 12-én a kender- és lengyár munkásai sztrájkoltak a bérleszállítások miatt. Még nehezebb lett a helyzet azzal, hogy január 13-án leégett a gyár, és en-1919. május 1-ét a város munkássága teljes munkaszünettel és tüntető, békés felvonulással ünnepelte meg. Ezen az ünnepélyen a helyőrség tisztikara teljes létszámban részt vett. (Egy belügyminiszteri rendelet május 1-ét országos ünneppé nyilvánította.) \ A magyar Vörös Hadsereg 1919 tavaszán az intervenciós csapatok ellen megindította északi hadjáratát. Az I. brigád június 3-án érte el Érsekújvárat. A parancsnokság az Arany Oroszlán Szállóban működött. Elrendelték a hadkötelesek sorozását. Sok fiatal munkás és paraszt jelentkezett. Egy vegyes század alakult, amelynek parancsnoka Lovász elvtárs volt. Másnap cseh legionáriusok bombát dobtak az újvári fűtőházra, és ezután nagyobb erővel támadást indítottak Üjvár ellen. A Vörös Hadsereg alakulatai visszavonultak a Kisújfalú-Köbölkút vonalig. Itt tüzérséggel és egy páncélvonattal is megerősödtek. A Nyitra folyónál súlyos harcok alakultak ki. Elég komoly harcok voltak a városban is a Vágóhíd, a Szedreskert, a Naszvadi és a volt Szt. Anna utcában, illetve a kaszárnyánál. E harcokban mintegy 80 újvári vörös katona is részt vett, s közülük többen hősi halált haltak: Gremen Aladár, Forgách János, Hidas József, Kangyura Sándor, Lévai Nándor, Liszi Ferenc, Prochászka Lajos és Prochászka Sándor; sebesülésébe később belehalt Cagán Ferenc. A szociáldemokrata párt érsekújvári helyi szervezete 1920. július 21-én nyilvános gyűlést hívott egybe, ahol mintegy 4000 személy jelent meg. A gyűlésen előterjesztette memorandumát, mely követelte az élelmezési helyzet megjavítását és a munkanélküliség felszámolását. Az 1920-as csehszlovákiai általános sztrájkba is bekapcsolódott a város munkássága; a bőrgyári, az építőipari és a vasúti munkások több napon át sztrájkoltak, üzemi bizottságokat választottak. Érsekújvárott alelnök Csóka Jakab lett. A prágai parlamentben Smeral elvtárs nagy forradalmi beszédet tartott, melynek hatására városunk munkásságának is az volt a véleménye, hogy a munkásosztály maga vegye kezébe a hatalmat. 1921. január 16—17-én tartotta meg a szlovákiai szociáldemokrata mozgalom balszárnya emlékezetes lubochftai konferenciáját. Ezen a városból — visz-A Lengyár régi kommunistáinak és dolgozóinak