A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-05-21 / 20. szám

Napalm-bombától származó égési se bek ezer ember él mintegy harminchétezer négyzetkilométernyi területen. A har­cok sújtotta területekről sokan mene­külnek a Guineai Köztársaságba, amely gondoskodik egészségügyi el­látásukról, élelmezésükről, a sebesült harcosok ápolásáról és lehetővé teszi a menekültek gyermekei számára az általános Iskola látogatását. Portugál-Guineában a Guinea és a Zöldfoki-szigetek Függetlenségéért Küzdő Afrikaiak Pártja vezeti a har­cot. Ennek titkára, Amilcar Cabral tavaly, amikor VI. Pál pápa fogadta az Afrikai Nemzeti Felszabadítást Mozgalom vezetőit, Rómában újság­írók előtt kijelentette: elképzelhetet­len, hogy az ellenállási mozgalom be­hódoljon a portugál gyarmattartók­nak éppen akkor, amikor az ország területének nagy részét ellenőrzése alatt tartja és egészen reálisak a vég­ső győzelem Iránti reményei. A nyugat-afrikai portugál gyarma­tok — vagy ahogy Lisszabonban hi­vatalosan nevezik őket: Portugália tengeren túli területeinek — helyzeté­vel nemegyszer foglalkoztak az ENSZ szervei: a Biztonsági Tanács, a gyar­matosítás elleni deklarációban foglalt határozatok végrehajtását szorgalmazó ENSZ-különblzottság és maga a Köz­gyűlés ls. Az ENSZ Közgyűlése 23. ülésszakán, 1968 novemberében felszó­lította Portugáliát, hogy sürgősen ad­ja meg a függetlenséget Angolának, Portugál-Guineának és Mogambique­nak. Egy évvel később az ENSZ Köz­gyűlése határozatot hozott, amely fel­hívja a tagországokat, hogy nyújtsa­nak segítséget a portugál gyarmato­kon lakó népeknek függetlenségi har­cukban. A portugál zsoldosok elleni felsza­badító harcok megindulásának tizedik évfordulója új ösztönzést Jelent az egész haladó világ számára, hogy fo­kozza a függetlenségükért harcoló af­rikai népeknek nyújtott segítséget. Képek: CTK külföldi képszolgálata Világszerte nagy szenzációt keltett — éspedig elsősor­ban politikai és nem sportkörökben —, amikor a kínai­ak a nagoyai Asztalitenisz VB után meghívták az amerikai csapatot, látogasson el a Kinai Népköztársa­ságba. Ezt a gesztust további meghivások követték, s a világ meglepetéssel vette tudomásul, milyen erő­feszítéseket tesz a népi Kína, hogy kilépjen abból a nemzetközi elszigeteltségből, amibe a „kulturális for­radalom" megindítása óta került. — Art Buchwald Ismert amerikai publicista az alábbiakban közölt sza­tirikus írásában a hírhedt amerikai titkos szolgálat, a CIA klkarikirozására használja fel az amerikai asztali­tenisz-csapat meghívását Kínába. íme a cikk, amely az International Herald Tribune-ban jelent meg. Kit küldjünk Pekingbe? Nagyon ritkán fordul elő, hogy a CIA fennakad valamin, de amikor a vörös Kína amerikai asztalite­nisz-csapatot hívott meg Pekingbe, a központi hírszer­ző ügynökség felfedezte, hogy nincs elsőosztályú ping­pong-játékosa, akit elküldhetne az útra. A CIA tiszt­viselői lázasan próbáltak keresni valakit, mielőtt az amerikai csapat elindult volna Pekingbe. Kétségbeesé­sükben a CIA-tisztviselők elhatározták, hogy gyorstal­paló pingpong-tanfolyamot tartanak. Langleyben, ahol az ügynökség szigorúan titkos központja található, a környék lakói teherautókat láttak, amelyek pingpong­asztalokat szállítottak. Panaszkodtak, hogy éjszakán­ként nem tudnak aludni, mert több ezer pingpong­labda csattogása hallatszik ki a CIA-tól. Minden ügynököt, akiről kitudódott, hogy valaha is pingpongozott, Langleybe hoztak abban a reményben, hogy elsőosztályú játékossá képezhetik, mielőtt az ame­rikai csapat elindul Pekingbe. A CIA megtartotta a házi pingpong-bajnokságot is, ebédidő alatt, 10 000 dollárig terjedő tiszteletdíjakkal. Ám az ügynökség vezetői az elszánt intézkedések ellenére is kételkednek abban, hogy képesek lesznek valakit is felhozni annyira, hogy elküldhessék Kínába. — Mi a különbség, ha nem bajnokot küldnek — kérdeztem egy CIA-tisztviselőt. — Nagy gondban vagyunk — válaszolta. — Első ízben veszünk részt a vörös Kínával sportmérkőzésen. S az asztalitenisz a legfontosabb sportág Kínában. Az Egyesült Államok Tájékoztató Ügynöksége és a külügy­minisztérium azt akarják, hogy a lehető legjobb csa­patot küldjük, mivel úgy vélik, ha megverjük a kí­naiakat pingpongban, ez a hidegháború legnagyobb propaganda-sikere lenne. Másrészt, a Vezérkari Főnö­kök Egyesített Bizottsága és a CIA úgy vélik, jobb lenne egy közepes csapatot küldeni és a vereséget koc­káztatni, annak fejében, hogy kifürkésszük, mit gondol valójában Mao Ce-tung. Az ideális természetesen az lenne, ha küldhetnénk egy kitűnő játékost, aki egyben azt is ki tudná ókumlálni, hogy mi történik Pekingben. Ám eddig még nem találtunk senkit. — Hogy lehet ez? — kérdeztem. — Egy olyan ha­talmas szervezetben, mint az önöké, kell lennie néhány kitűnő asztalitenisz-játékosnak. — Sajnos, ügynökeink többsége golfozik — válaszol­ta lehangoltan. — Van néhány teniszezőnk, s egypár emberünk, akik krikettet játszanak. De senki nem gondolt még eddig arra, hogy pingpongozókat toboroz­zon. — Nem tudnának kölcsönözni egy pingpong-bajnokot más ügynökségtől? — Az egyetlen ember, aki számba jöhetett volna, az FBI-nak dolgozott és 1956-ban főiskolai pingpong-baj­nokságot nyert. De sajnos, egy hónappal ezelőtt kirúg­ták, mert azt mondta: nem szereti Edgar Hoover bor­bélyát. — Ügy néz ki a helyzet, hogy az Egyesült Államok asztalitenisz-csapata CIA-képviselet nélkül utazik Pe­kingbe? — Legalábbis, ha nem találunk egy újoncot. Tobor­zóink éppen most kutatnak az egyetemeken. — Megfenyítenek valakit, amiért a CIA-t felkészü­letlenül érte a pingpong-túra? — Személyi igazgatónkat leváltották és kinevezték Izlandra, de Nixon elnök az utolsó pillanatban meg­változtatta a büntetést. Emeletnyi lépcsőzet egy darabból Morvaország legdélibb csücskében, nem messze az osztrák határtól van Lednlce község és a gyönyörű Liech­tenstein-kastély. A lednicel park bo­tanikai, növénytani nevezetesség, és hazánk határain túl is jól ismerik. A kastély berendezése stílusos. A könyvtérteremben az emeletre veze­tő lépcső fából van faragva. Külön érdekessége, hogy egy darabból fa­ragták. % Háziasszonyoknak Lengyelország háztartási cikkeket készítő ipara ez évben 20 000 kéz szárítót, 18 000 padlófényesítőt és számos egyéb háztartási gépet bo­csát piacra. A ratiborl üzemben nem­rég készült el egy univerzális szárí­tó prototípus, mely edényszárításra, ventillátorként, illetve hősugárzóként egyaránt használható. Színes tetoválás Japánban a tetoválás, ellentétben a nyugati világ átmeneti hangulatá­val, valóságos művészet és hagyo­mány. Ez a Kínából átvett művészet eredetileg a harcosok és lovászok Je­lölésére szolgált. Színes tetoválással, sárga és zöld festékkel dolgozva első ízben a XVII. században díszítettek emberi testeket: ebben a korban emancipálódott a polgárság — s ve­le együtt erősödött a „félvilág", melynek tagjai mind a mai napig különösen vonzódnak a fájdalmas módszerekkel végrehajtott testi de­koráció iránt. KOrlakóház Magyarországon, Vasváron épül az első kör alakú lakóház. Az elgondo­lás: minden lakónak jusson elegen­dő napfény. Htirt; 7

Next

/
Thumbnails
Contents