A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-05-21 / 20. szám

Vége a komédiának! Az erkölcsrendészeti osztály dolgozói nagyon jól tudták, hogy Prága óvárosának tőszomszédságában van az a bizonyos szálloda, azaz annak az éjjeli mulatónak a közelében ... Ebben az éjszakai mulatóban éjfél körül mindig felállt néhány lány a velük szórakozó férfiakkal együtt, azután egy-két óra múlva jöttek csak vissza. Néhány perc múlva ez megismétlődött más „felállításban". Néhány lány és pár új férfipartner — s ezek azután vagy visszajöttek vagy nem. Ezt ugyan megállapították az illetékesek, de ez még nem bizonyíték. Azt ugyanis nem tudták még, hogy hová mennek a cserélődő párocskák. Kiinduló pontnak viszont az Is elég volt, amit már tudtak. A bárban régi „jó ismerősök" ís ültek. A lányok ritkán változtak, a férfiak annál gyakrabban. Néha-néha ugyan jöttek új lányok, de a „befutottak" nem szívesen fogadták a konkurrenciát. Egyik-másik lány időnként hosszabb-rövidebb időre eltűnt a „vadászterületről", de nem önként. Bizony, nem önként mentek el „szabadságra" és azt is inkább pechnek tekintették, mint szerencsétlenségnek, ha a hátuk mögött becsukódott valamelyik börtön ajtaja. Viszont a kockázat a foglalkozásukkal járt... Néhány hét alatt sikerült kinyomozni, hová is járnak el a lányok a partnereikkel, s a rendőrautók titokban követték őket egészen a szállodáig. Megkezdődhetett a nyomozás hosszú és kellemetlen második szakasza. Álldogálni a járdán, órák hosszat fel-alá járkálni az utcán és megfigyelni egy-két olyan lányt, akiknek már régen a megfelelő helyen van a nyilvántartási lapjuk. Voltak napok, amikor elő sem jöttek a „madárkák", de voltak igazán viharos éjszakák is, amikor a Kolumbus szálló ajtaja nagyon sokszor kinyílt és bezárult a késő éjszakai órákban. A nyomozás fárasztó munka, de végre már tudják azt is, hogy az utolsó lány a partnerével mindig pontosan fél hétkor hagyja el a szállodát, hogy ilyenkor éjszaka mindig Viktor úr van szolgálatban, hogy a második műszakot szívesen vállalja magára, hogy ügyesen „keveri a kártyát" és még csak nem is gyanúsítják őt az alkalmazottak, hogy éppen ő az, akinek nemsokára elmennek a lakására, azután magukkal viszik, hosszú jegyzőkönyveket írnak róla, majd átadják az egész anyagot az ügyészségnek. Viktor úr személyleírása eléggé egyszerű. Nemrégen múlt negyvenéves, s a fényképei alapján csinos, szimpatikus, sötéthajú férfi. Hízásra hajlamos. Alig hinné el az ember róla, hogy operett-táncos. Talán azért, mert azelőtt kereskedősegéd volt egy üzletben. Ki tudja? Olyan ember, aki a jég hátán ís megélne. Különösen mióta másodszor is megnősült. Istenem, hiszen az ilyen fiatal asszonyoknak olyan sok kívánságuk van, s ezeknek a kívánságoknak a teljesítése olyan sok pénzbe kerül. És honnét vegye a pénzt? Művészi ambícióit egy időre sutba vágta, a fizetése meg kevésnek bizonyult az új asszony igényeihez képest. Valaki azt ajánlotta neki, hogy vállaljon másodállást a szállodában. Végre azután ezt a másodállást időben is sikerült összeegyeztetnie a színházi próbák és előadások időpontjával. Ügyes és tanulékony ember. A kollégája már jónéhány éve dolgozott ennek a szállodának az irodájában, egy igazán szolid külsejű, idősebb úriember. Először csak azt mondta Viktornak, hogy ne legyen bolond. Viktor kezdetben nem is tudta, hogy miről van szó. Azután megértette, hogy azokból a tízkoronásokból, amiket a hivatalos kiküldetésben érkező könyvelőktől és tervezőktől kap, aligha gazdagodik meg, s azt is, hogy még nagyon sokat kell tanulnia. Követnie kell az idősebb kollégájának a példáját! Ebből megértette azt is, hogy mit kell csinálnia: lehetőséget adni a lányoknak (a kollégája pontosan tudta, kiknek), hogy legyen hol „lehajtani a fejüket" egy éjszakára vagy néhány órára. S ezt pedig úgy kell csinálni. ahogyan nekik legjobban megfelel. Tehát nem szabad őket beírni a szálloda vendégkönyvébe, mivel a rendőrök átkozottul kíváncsi emberek, s ha egyszer aztán kitudódna valami, még baj lehetne belőle!... Ezt pedig, Viktor úr, sem én nem akarom, sem maga. Dehogy akarja, hiszen őt sem ejtették a feje lágyára. — Drága kisasszony, nagyon jól tudja, hogy mit kockáztatok. Legalább két darab zöldhasút szurkoljon le! Az üzlet fellendült. Viktor azután kissé megdöbbent, amikor „bölcs" tanítómesterét és kollégáját elbocsátották. A formula törvényes volt, de az elbocsátás hátterét a szálloda minden alkalmazottja ismeri. Viktornak nem szállt inába a bátorsága. Csak tanult a más kárából — a színházban vállalt másodállást és a szállóban elintézte, hogy mindig éjszaka legyen szolgálatban. Az az asszonyka, aki vele váltakozott a szállóban, már amúgy is megunta az éjszakai szolgálatokat és nagyon örült, hogy Viktor megoldotta az ő problémáját ls. Viktor azután tökéletesítette a módszerét: már nem érte be két százassal, a „jutalékot" három-négy- vagy ötszáz koronóra emelte. A lányok előre megbeszélték „klienseikkel", hogy mennyit ell adniuk Viktor úrnak és menynyibe kerül az ő „szerelmük", és ráadásul a szoba ára is, aminek fejében a kalandvágyó férfiak neve nem kerül be a szálló vendégkönyvébe. Az előre megrendelt és kifizetett szobákat is. kikölcsönözte a lányoknak, s velük ís megfizettette az árukat. Külön nyilvántartást készített a lányokról, s ebbe beleírta az álnevüket, személyi adataikat és igazolványuk számát is. A szoba használatának idejét két órára rövidítette le, s ezzel lehetővé tette, hogy egyazon szoba egy éjszaka többször gazdákat cserélhessen. A lányok mindenbe beleegyeztek. Hiszen akkor történt ez, amikor pár lányt elcsíptek, és lapulniuk kellett a többieknek is. Ilyenkor kényszerszünetet tartottak, és igazán rászorultak Viktor barátunkra, hiszen a „kenyerükről" volt szó. Viktor igazán a jótevőjük volt. Hát akkor miért irigyelték volna tőle a pénzt? Hadd fizessen a pali! — lett a jelszó. Viktor úr egyetlen feltételének teljesítése ütközött csak nehézségbe, hogy fél hatkor el kellett hagynia a szobát az utolsó „vendégnek" is. Felkelni a meleg ágyból és kimenni a zimankós téli utcára, amikor még minden zárva van. Brrr! Még rágondolni is rossz. Még a helybeli lányok csak hazamehettek, de a többiek... De ezen a bajon nem lehetett segíteni, Viktor úr szigorúan megkövetelte, hogy az első alkalmazott érkezése előtt el kell hagyniuk a szállodát. A pénzsóvárság növekszik, az óvatosság csökken. Viktor úr étvágya rohamosan növekedett, egyre több pénzt akart zsebrevágni és egyre vakmerőbb lett. Z. Mináéová felvétele. „Dicső pályája" kezdetén öt-hat közismert lánnyal indult, s amikor befejeződött az „arany-kor" már megnyolcszorozta a számukat. Aggályai lassan eltűntek, már nem félt, hogy valamelyik új lány nyomra vezeti a rendőrséget. De tudta, hogy ez sem tarthat örökké. — Tudtam, hogy egyszer beletörik ebbe a bicskám! — mondta a lakása küszöbén, amikor letartóztatták. — Kezdettől fogva tudtam, hogy így lesz, de nem hátrálhattam meg, mert nem volt más választásom. A letartóztatás utón gyorsan visszanyerte hidegvérét. Kihallgatás közben először semmiről sem akart tudni. Amíg lehetett, tagadott. A régebbi eseteket egyáltalán nem ismerte be először, csak fokozatosan ismerte be azután, hogy az utóbbi hetekben a rendőrök által feljegyzett nevek és dátumok egyeznek az ő feljegyzéseivel. Azután a bizonyítékok súlya alatt összeroppant és mindent bevallott. Viktor úrnak köszönhető, hogy tizenkét lány a rácsok mögé került. Ekkor abbahagyták a nyomozást. Annyi bizonyíték volt az illetékesek kezében, hogy még nagyon sok lány póruljárhatott volna ... Még azt is el kell árulnom, hogy Viktor úrnak szerencséje van. Egy bizonyos Magda ugyanis már többször kereste és alaposan helybenhagyta volna. így a rácsok mögött biztonságban van a „lányok" jótevője. Magda ugyanis megtudta a nyomozótól, hogy a neve ötször szerepel a szálloda vendégkönyvében. — Ez a piszkos gazember így bánik velünk?! Amikor mindent nekünk köszönhet?! Nehogy kiengedjék a börtönből 1 DANA SPACKOVA és KAROL BUCEK Rablóhadjárat és a sport Hogyan lehetett húszmillió dollárt keresni a Frazier-Clay meccsen? Véget ért már régen a Frazier-Muhammed Ali nehézsúlyú ökölvívó mérkőzés, de a kapzsi sportszervezőkkel kapcsolatos küzdelem csak most kezdődik. A Frazier-Ali küzdelemben a szervezők megkövetelték és meg is kapták annak jogát, hogy eladják produkciójukat a Madison Square Gardenban ülőhelyként 150 dollárért a zárt körű televíziós közvetítéseken. így azután az összbevétel, nem számítva a film- és televízió-ismétléseket, elérte a 20 millió dollárt. Tizenhétmillió dollárt szedtek be a zárt körű tv-adásokért. A szervezők azon túlmenően, hogy megragadták a küzdelem közvetítésének jogát az Egyesült Államok és Kanada televízió- és rádióhálózataitól, korlátozni próbálták a hírügynökségeknek azt a jogát is, hogy a mérkőzés lefolyása közben a részletekről tudósítsák lapjaikat, a rádió- és televízióállomásokat. Lehetséges, hogy a jövőben megvalósul majd a „fizess, amikor nézed" televíziós elv, és egyes kritikusok úgy vélik, hogy ez végső soron változatosabbá tenné és minőségileg javítaná az amerikai tv-programokat. Ázzál érvelnek, hogy ha a programok költségei áttevődnek a nézőre, elegendő néző akad majd, aki hajlandó fizetni azért, hogy megtekintsen egy jó színdarabot vagy meghallgasson egy jó koncertot, és ez országos szinten kifizetődővé válik. A profisport mellett szóló egyik érv így hangzott Amerikában: időnként elvonja a nemzet figyelmét mindennapi gondjaitól, és legalább néhány órára fölkelti közös érdeklődését. A zárt körű közvetítések rendszere mind ezt veszélyezteti: ez a sport a gazdagok számára virágzik, mint a póló- és a jacht-versenyek, a szegények viszont kívül rekednek. 8