A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-05-21 / 20. szám

megjelöli az útirányt Prága felé A fővárosban még barikádokat épí­tenek ... Az ágyúk és a tankok az övárosi teret vették célba... És mert minden jó, ha a vége jó, hirtelen boldog arcokat, integető tömegeket látunk, örömteljes kiáltásokat hal­lunk ... Megérkeztek a szovjet tankok! Majd a béke első napjai következnek. Romtakarítás és búcsú azoktól, akik szabadságukért életükkel fizettek ... Ismét örömrivalgás! Az út szélét öve­ző kordonok között Ludvík Svoboda tábornok és Konyev marsall vonul el... Lassan a kétéves terv első épü­letei is megjelennek előttünk ... Má­jus elsejei felvonulás a nép ujjonsága közepette ... A dokumentumfilm a né­zőket ismét az Övárosi térre viszi. 1948. február 25 — mutatja a naptár. Klement Gottwald beszél a téren ösz­szegyűlt néphez... Negyed század múlt el a dicső na­pok óta, melyeket a fiatalok csak a történelemkönyvből ismernek. Am a film és az egész kiállítás azokra a megszokott helyekre vezeti el őket, amelyeket most más megvilágításban is megismerhetnek. Akik pedig átél­ték, gondolatban felújítják a nehéz időket, visszaemlékeznek a gondterhes napokra, a vidám jóleső megkönnyeb­bülést hozó órákra ... Az izgalmas filmet, melynek vetíté­se mindössze tíz percig tart, állandó­an újra és újra pergetik. Sokan nem mozdulnak helyükről, többször Is ta­núi akarnak lenni ezeknek a ma már történelmi eseményeknek... Ezek után érthető, hogy a lenyűgöző kiállítás híre futótűzként terjedt el az egész országban. Nincs is talán, aki fel ne figyelt volna erre a nagy hord­erejű, látványos bemutatóra. De bármilyen kifogástalan is a ren­dezés, a Hybernium korlátolt befo­gadóképessége folytán többnyire még­sem akadályozható meg a tolongás. Különösen abban a teremben vannak mindig sokan, ahol érdekes kulturális műsorokat láthat a közönség: itt lép­nek fel az egyes kerületek népi tánc­csoportjai. A szlovákiai színészek és a hivatásos Szlovák Népművészeti Együttes művészi teljesítményéről pe­dig még sokáig a legnagyobb elra­gadtatás hangján fognak beszélni a prágaiak, akik — emberi tulajdonság — szívesen felújítják kellemes élmé­nyeiket. Ilyen kellemes élmény marad a kö­zönség számára ez az egész kiállítás, még ha van is mit tennie annak, aki egyszeri megtekintésre kívánja az em­lékezetébe vésni mindazt, amit ez a tanulságos kiállítás nyújt. Ezért kere­sik fel sokan többször is mostanában a nagyszerű bemutatót, mely művészi elrendezésével és magas színvonalú kultúránkat tükröző külsőjével is mély benyomásokat vált ki mindenkiben. De ezen sincs okunk csodálkozni, hi­szen a csehszlovák képzőművészek nem hiába keltenek oly nagy feltűnést minden egyes külföldi bemutatón öt­leteikkel, ízlésükkel és mértéktartá­sukkal. A párt jubileumi kiállításának rend­kívüli a sikere. Ezt bizonyítják a ki­állítás emlékkönyveiben olvasható há­lálkodó, megható szavak, az őszinte elismerés és a dicséret is, aminek mindannyiszor fültanúi lehettünk, va­lahányszor megszólítottunk valakit a Hyberniumban. Tekintettel arra, hogy rövid két hónap során több mint ne­gyed millió látogató fordult meg a kiállítási termekben, június közepéig — addig marad tárva kapuja a kö­zönség előtt — minden bizonnyal leg­alább további kétszázezren fogják felkeresni. És ez a cél, mert — amint már mondottuk — azért kell a múlt­ba tekintenünk, hogy tapasztalataink alapján megbirkózzunk problémáink­kal és bizalommal, biztonságérzettel felfegyverkezve tekintsünk a jövőbe. Ennek az elvnek a szem előtt tartásá­val fogja megítélni a párt XIV. kong­resszusa eddigi eredményeinket és tűzi majd ki az új ötéves terv felelősség­teljes feladatait is. Kardos Márta Ormondík Mária A galántai SETA nemzeti vállalat dolgozója, munkásnő. 1961 óta párt­tag, jelenleg az üzemi pártszervezet elnöke és a járási bizottság plénu­mának tagja. A galántai járás egyet­len női küldötte a CSKP XIV. kong­resszusán. Kilenc éve özvegy, van egy 14 éves fia. — Nem ismerem az üzemet, ahol dolgozik. — Kis üzem, félkészárut készít kefegyárak részére. Száztíz női al­kalmazottja van. Exportra is dolgo-. zunk. — Nehéz a munka? — Nem mondhatnám, én legalább­is nem érzem nehéznek a munká­mat. Egyébként az alkalmazottak jelentős része csökkent munkaképes­ségű nő. Épp abban látom üzemünk egyik fő jelentőségét, lehetővé tette, hogy az emiitett asszonyok társadal­milag hasznos munkát végezhesse­nek ... Épp ezért bosszant bennün­ket — s ezt a párt járási bizottsága plénumának legutóbbi ülésén is el­mondtam —, hogy nem kapunk rendszeresen nyersanyagot, a bratis­lavai vágóhídon inkább a kifolyóba öntik az értékes disznószőrt, s így sokszor kell állnunk nyersanyaghi­ány miatt A járási vezetők megígér­ték, hogy segítenek. — Milyen érzéssel készül a XIV. kongresszusra? — Nagyon meglepődtem, hogy en­gem jelöltek az elvtársak. Boldog vagyok, hogy részt vehetek a párt legfelsőbb fórumának tanácskozásán. Bízom abban, hogy a kongresszus a még meglevő problémák megoldá­sát fogja szolgálni.4 —zs— L. Svoboda köztársasági elnökünk a kiállításon Részlet a kiállításról A Hybernium udvarán is van mit megtekinteni «»ocr JOcuusriCKíCH zt A vcichhv UTLACOVAHt RARO " "OítCNtU ÍOJI PROTI I Az ország népe nagy várakozással tekint a CSKP XIV. kongresszusá­nak tanácskozása elé. Már több al­kalommal is foglalkoztunk a kong­resszusi előkészületekkel, a kibonta­kozó szocialista munkaversennyel, az­zal a spontán lelkesedéssel, amellyel hazánk dolgozói a kongresszust kö­szöntötték. Mai számunkban olyano­kat szólaltatunk meg, akik küldöttei lesznek a CSKP XIV. kongresszusá­nak. Bemutatjuk őket munkahelyü­kön, röviden és vázlatosan foglalko­zunk közéleti szereplésükkel s azzal, hogy miben látják ők a kongresszus jelentőségét...

Next

/
Thumbnails
Contents