A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-05-21 / 20. szám

Streba József Negyvenkét éves, őszülő hajú, de fiatalos mozgású. 1951 óta tagja, 1958 óta pedig alelnöke a szelőcei (Selice) egységes földművesszövetkezetnek. — Milyen a szövetkezet? — kérdezem. , — Nagy. 2750 hektáron gazdálkodunk. Ami pedig a termelési eredményeket illeti, a galántai járás élenjáró mezőgazdasági üzemei közé tartozunk. — Tervek, problémák? — ötvenhatmillió korona értékű mezőgazdasági terméket kell előállítanunk ebben az évben. Ennek a biztosítása elég gondot okoz. — Sikerülni fog? — Meg vagyok róla győződve. Jó a munkaerkölcs a szövetkezetünkben. Streba elvtárs 1948 óta párttag, 1960-tól a köségi pártszervezet elnöke, tagja a galántai járási pártbizottság plénumának és elnökségének. Jelölték őt az SZLKP és a CSKP kongresszusára. — örül, hogy küldöttként részt vehet a két kongresszuson? — Nagy megtiszteltetésnek tartom. — Mit vár a XIV. kongresszustól? — Azt, hogy továbbsegíti társadalmunk konszolidálását, mind politikai, mind gazdasági téren, hogy lefekteti további szocialista fejlődésünk szilárd alapjait, meghatározza a fejlődés irányvonalát. —zs— Écsi Ilona A dunaszerdahelyi (Dun. Streda) járás küldötte. Alistálon (Hroboiíovo) tanítónő. Kicsit meglepődik, amikor váratlanul becsengetünk, de aztán barátságosan beljebb invitál a szépen berendezett szobába. Ecsi Ilona 1953-tól párttag. Szegénysorsú munkásszülők gyermeke. Nyolcan voltak testvérek. — Ennek a társadalmi rendszernek köszönhetem, hogy tanítónő lettem. A múltban erre anyagi lehetőségek hiánya miatt nem is gondolhattam volna. S éppen ezért léptem önként, meggyőződésből a párt soraiba, hogy munkámmal is segítsem szocialista életünk kibontakozását. Écsi Ilona eddig is fáradhatatlanul kivette részét a társadalmi munkából. Az ifjúsági szervezetben kulturális téren tevékenykedett, az amatőr színjátszás egyik aktivistája volt, majd a CSISZ politikai felelőse. Most a járási nemzeti bizottság képviselője, a párt járási elnökséginek tagja. Kétgyermekes családanya. Férje a helybeli szövetkezet ökonómusa. Szereti a hivatását. — Nagy megtiszteltetés számomra hogy tészt vehetek a XIV. kongreszszusbn. Ezt a bizalmat csak további jó munkával hálálhatom meg. A kongresszustól azt várom, hogy az ideológiai nevelés területén rendet teremt. Megszabja az előttünk álló feladatokat és egységes eszmei szempontból iránytű lesz a további munkánkhoz. -d-Csicsai Ilona A pedagógusnak van hite. Hisz abban, hogy különb s tanultabb emberfajtát tud kialakítani, hisz az emberek nevelhetőségében. Bízik, hogy munkáját nem mérik a letanitott órák számával, hanem az életbe lépő emberek igazolják igazát. Osztálykönyvbe jegyzi, mikor mit tanított, ezt ellenőrizni lehet, de vajon ki tartja számon egy több éve működő pedagógus aggódását azokért, akiket igyekezett megismertetni a tudományokkal. Mert egy ember, ha sikereket ér el az életben, vissza-visszagondol a jó öreg iskolára, ahol magába szívta mindazt, ami az érvényesülés záloga. Be kell vallanunk, hogy ami szép és jó van bennünk, azt tanítóinknak is köszönhetjük. Valahányszor régi tanítóimmal vagy mostani pedagógus ismerőseimmel találkozom, a fenti gondolatok jutnak az eszembe. így voltam akkor is, amikor a XIV. pártkongresszus küldöttei közül kerestem fel néhányat. Meg se próbálom, hogy kerek képet fessek egy tanítónőről, mert lehetetlen mindazt elmondani, mi mindent tett Csicsai Ilona több mint egy évtizede a gyerekekért, a faluért, vagy ha úgy tetszik, a társadalomért. Nem is akart magáról vallani, mert nem szereti a nagy szavakat. Inkább a tettek embere. Nem volt hely, ahol ne kapcsolódott volna be az iskolán kívüli munkába. A pedagógiai gimnázium elvégzése után tizenkét évig Perbetén (Pribeta) tanított, közben távúton elvégezte a Nyitrai Pedagógiai Fakultáson a biológia-földrajz szakot. Azok közé a tanítók közé tartozik, akik mindig többet vállalnak magukra, mint amit a tanterv előír. A faluban színdarabokat tanított be, tánccsoportot vezetett, ott segített, ahol a legnagyobb szükség volt rá. Jelenleg nevelő a Komáromi Gépipari Technikum internátusában, ahol negyven vidéki fiút bíztak rá. Mint elmondta, a tanulmányi előmenetelre fordítja a legnagyobb gondot, és megtudtam azt is, hogy nem kevés sikerrel végzi a munkáját. Jó kapcsolatot tart fenn az osztályfőnökkel, Beck Tibor mérnökkel, akivel részletesen megbeszéli az egyes tanulókkal való foglalkozás módját. Amíg Perbetén tanított, mint párttag résztvett a helyi szervezet munkájában. Évekig vezetőségi tag volt. Mint járási aktivista, Komáromban (Komárno) is tovább végzi a politikai munkát. A gadóci mezőgazdasági iskola pártszervezetéhez jár ki vezetőségi és tagsági ülésekre, ahol a nevelési problémák mellett gyakran merülnek fel gazdasági kérdések is, mert az iskola tanítói egy pártszervezetben vannak a helyi állami gazdaságban dolgozó kommunistákkal. Csicsai Ilona ahol csak tud, segít, tanácsot ad. Ott lesz a CSKP XIV. kongresszusán, ahol megvitatják, mit kell tenni azért, hogy az emberek békében és megelégedetten éljenek. Ott lesz, ahol a jövőnkről döntenek. Ma olyan társadalomban élünk, ahol az embernef^ valódi tiszteletet csak a teljesítmény szerezhet. Ügy érzem, Csicsai Ilona munkájával érdemelte ki, hogy a XIV. pártkongresszus küldötte legyen. -csikétszer kap, aki sokat kér? Halálán volt az őreg szerkesztő, s beszólította a feleségét: — Azonnal hfvd ide a fiaimat, mert maghalok. Jó feleség volt, szófogadó, hát tudta, hogy a férje bizony nem tréfál. A három fiút — alma nem esik messze fájától — a szerkesztőségekben érte, és megmondta nekik, mit ls üzen az apjuk. Haza is mentek azonnal. £s az Oreg elkezdte: — Ide figyeljetek, taknyosok. Főleg ne feleseljetek, mert minden hiábavaló — meghalok. Punktum. Neked, legidősebb fiam, hagyom Írógépem és asztalom. Ha nagyon megszorulsz, kapsz a kettőért egy ezrest és továbbjutsz. Neked, kőzépső fiam, hagyom a nagy lexikont, benne van a világ minden tudománya. De ha megszorulsz, egy ezrest mindenkor kapsz érte és ez segít. Neked, legkisebb és legkedvesebb fiam, hagyom ezt a kurzívát a bratislavai közlekedésről. — De apám — szólalt meg a legkisebb, — bátyáimnak ezerkoronás értékeket hagysz, nekem pedig egy kurzívát, amelyért az újság nem ad többet ötven koronánál. — Ez Így igaz fiam, ahogy mondod. De azt a kurzívát minden hónapban felhasználhatod életed végéig, mert nincsen olyan isten, amelyik rendbebozná városunk közlekedését. Ez a történet jutott az eszembe, amikor elkészült és rendeltetésének átadták Bratislavában a PoStová és Obchodná utcák sarkán, az ún. Gödörben létesített parkoló helyet. A parkoló autók száma azonban a várakozással ellentétben rendkívül csekély. Kerestem az okát. Azt gondolom, megtaláltam. Este 8-tól hajnali 6 óráig átalányban 10 koronát fizet az autós a parkolásért. Reggel 6-tól este 8-lg viszont 2 korona a parkolás dija óránként. Vagyis tíz óra parkolás 20 korona. Ezért az ősszegért, ha a benzin árát vesszük, elutazhatok akár 100 kilométer távolságra. Húsz koronáért... nem, nem untatom önöket további számolással, hiszen már úgyis tudják, hová akarok kilyukadni. Sok ám ez a két korona parkolási díj. Nagyon sok. Tudora, a parkolóhely létesítése, rendezése, kövezése, nagyon sok pénzbe került. De kérdem én: olyan gyorsan be akarják hozni ezt a pénzt? Miért kell megváltoztatni a közmondást: kétszer ad, ki gyorsan ad? Miért akarnak sokat kapni? Hogy kétszer kapjanak? Először és utoljára? Mert én bizony másodszór már nem parkolok. B. A.