A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-05-16 / 19. szám

) Emberi sorsok > Mit tennének az én helyzetemben? Az a nagy érdeklődés, a levelek áradata, amely a csallóközi fiatalasszony lapunkban közölt levelét kísérte és követte, felbátorít bennünket, hogy a szerkesztőségbe érkező, tanácsért folyamodó, súlyos emberi problémákat tartalmazó leveleket fokozatosan nyilvánosságra hozzuk. Az Emberi sorsok rovatát azért indítottuk, hogy ezen a téren is segíthessünk olvasóinknak, tanácsra szoruló embertársainknak. Ezért szeretettel várunk minden tanácsért folyamodó és jótanácsot nyújtó levelet. Mai számunkban egy kétségbeesett asszony igen tanulságos levelét ismertetjük kivonatosan. Végső kétségbeesésemben fordulok önökhöz tanácsért, hogy mit tegyek, mert úgy érzem, hogy nem bírom tovább az életet. Ahhoz, hogy megértsenek, ismertetem az életemet. A háború végén születtem. Édesanyám pár hónappal a születésem után meghalt, édesapám kinn harcolt a fronton, én négyéves voltam, amikor hazajött a fogságból. Ismét megnősült, de a házassága kudarccal végződött. Elvált, aztán megint megnősült és odavett magához. Sajnos az új feleség szemében csak mostohagyerek voltam. RosszuJ bántak velem, s ezért tizenhárom éves koromban a nagynéném vett magához. De nála sem voltak sokkal jobbak a családi körülmények, sokat veszekedtek. Tizennyolc éves voltam, amikor megismerkedtem a jelenlegi férjemmel, ö akkor már huszonnégy éves volt. Azt hittem, hogy komoly fiú. A családomnak nem tetszett, de én ragaszkodtam hozzá. Nyolchónapi udvarlásának kezdtek mutatkozni a következményei, ezért egybekeltünk. Csak két héttel az esküvő előtt döbbentem rá, hogy nem hozzám való, de akkor már késő volt. Részegeskedett, garázdálkodott. Én azonban reménykedtem, hogy majd csak megváltozik és boldogok lehetünk. De sajnos nem így történt. Még fiatalasszony voltam, de a férjem nemegyszer éjfél után jött haza a kocsmából. Sokat sírtam, de eleinte nem mertem szólni, panaszkodni senkinek. Az első nagy csalódás akkor ért, amikor megszületett az első kisfiunk. Amikor hazameptem a kórházból, a férjem is nemsokára hazaérkezett, megnézte a kicsit, aztán lement egy sörre és egész éjszaka nem jött haza. Másnap a sógorkám és az édesapám ment megkeresni, s így délután elő is került. De a nagyobb bajok csak ezután jöttek. A férjem ugyanis nem tartozik a gyengéd, hízelgő típusok közé, pedig én nagyon szerettem volna, ha néha szól egy-két kedves szót. Sajnos nemcsak kedveskedni nem tud, de durva is. Négyhónapos volt a kisfiam, amikor először megütött, mert részegen jött haza késő éjszaka és ismét el akart menni, de én nem engedtem, s így összevesztünk. Amikor dühében verni kezdett, odajött az anyósom, de őt is megverte. Ezután már gyakrabban kijárt a verés. Mégsem mertem semmit tenni, mert azt mondta, hogy ha bíróság elé merem vinni az ügyet, hát agyonver. Pedig semmi rosszat nem tettem, dolgoztam, a családról, az ezután született gyerekekről rendesen gondoskodtam. Először szövetkezeti lakásban éltünk, de aztán építettünk egy családi házat és oda költöztünk. Itt teljesen pokollá vált az életünk. Elzavarta tőlünk az anyósomat, és így teljesen védelem nélkül maradtam. Előfordult, hogy kést fogott rám, s én csak az ablakon keresztül tudtam menekülni, máskor bezárkóztam a gyerekeimmel a szobába, de ő ránk törte az ajtót és a visítozó gyerekek szeme láttára vert össze. Egy alkalommal pizsamában és hálóingben menekültünk a rokonainkhoz. Ekkor elhatároztam, hogy nem térek többé vissza. A rokonok közbenjárására azonban mégis visszatértem. Közben a sok italozástól a férjem megbetegedett és fürdőbe ment. Ott megismerkedett egy negyvenéves asszonnyal, akivel együtt élt. Amikor hazajött, ezt nem is tagadta, sőt idegenek előtt, a jelenlétemben dicsekedett vele. Én ekkor követtem el a legnagyobb hibát, mert heccből kikezdtem egy fiatalemberrel, aki már régebben szimpatizált velem. Együtt jártunk, de semmi komolyabb dolog nem történt köztünk. A férjem azonban kihasználta ezt a helyzetet és elzavart otthonról. Több éjszaka gyerekestől a munkahelyemen aludtam, majd az egyik rokonunkhoz költöztem. Jelenleg így élünk külön, mert nem enged be a házba, amely pedig közös szerzeményünk. En már nem akarok kibékülni vele, de úgy gondolom, hogy a gyermekeimhez és a lakáshoz jogom van. Kérem, adjanak tanácsot, hogy mit tegyek. Kihez forduljak, hogy ne üldözzön és hogy a gyerekeimmel ott maradhassak a lakásunkban. Kitől kapok jogvédelmet? Béküljek ki vele, vagy próbáljak új életet kezdeni nélküle? Fiatal vagyok s a három gyermekkel is képes lennék új életet kezdeni. Nagyon tanácstalan vagyok, mert falun élek és senki sem segít, még a rokonaim se. Ezért fordulok önökhöz. Egy kisiklott élet A szerkesztőség megjegyzése: Az eset jogi vonatkozású kérdéseit szerkesztőségünk jogi tanácsadója fogja kivizsgálni és levélben megválaszolni. A tökéletes férfi — Csak a nőknek köszönhetem, hogy olyan sokra tarthatom magam, ők hitették el velem, hogy a mezőny egyik legtökéletesebb férfiúja vagyok — jelentette ki Karcsi, aki nagy nőcsábász hírében áll. — Pedig tulajdonképpen én monogám vagyok. Elég lenne nekem egy nő. Sőt, néha még egy is sok. Annak, hogy állandóan más nőkkel láthattok, pszichikai okai vannak — folytatta, és ez utóbbi kijelentésére még a társaságban lévő nők is abbahagyták a csivitelést. — Ifjúkoromban tömérdek gátlást okozott nekem, hogy azt hittem, szürke, jelentéktelen kis figura vagyok. Nincs bennem semmi, ami kiemelne a tucatemberek nyájából. És ekkor robbant be életembe a felejthetetlen, a meg nem ismételhető első szerelem. Ha jól emlékszem, Jucinak hívták, de lehet, hogy Sarolta volt a drága. Nem hittem, hogy e tünemény engem szeret. Ugyan, mit is imádna rajtam? A legváratlanabb helyzetekben megkérdeztem tőle: mi vonzót talál rajtam. Azt mondta, hogy a szép hullámos hajam ejtette rabul. Ekkor rájöttem, hogy ámbátor szürke és jelentéktelen vagyok, de szép hajam van. — A következő Klári volt, aki állította, hogy senkinek sincs olyan gyönyörű, férfias baritonja, mint nekem. Szép haj, gyönyörű hang... ez is valami. De őrjítő gátlásokat okozott, hogy vézna voltam, idétlenül sovány. Kati esküdött rá, hogy éppen aszkétikus szikárságom volt rá a legnagyobb hatással. Éva az orromba, Piri a fülcimpámba, Aranka az eszembe, Margit a kezembe, Franciska a szemembe szeretett bele. — Így emelkedett szerelemről szerelemre az értékem. Ha maradok az első szerelemnél, akkor ma is abban a hitben élnék, hogy egy szép hajú, jelentéktelen ügyefogyott vagyok. Így azonban szerelmeim meggyőztek, hogy szép, jó, okos, jellemes vagyok. Sőt! A legszebb, legjobb, legokosabb, leg jellemesebb, jelenleg éppen halálosan szerelmes vagyok Zsuzsába, aki bevallotta, hogy elegáns tartásomba figyelt fel, és azért rajong értem, mert én vagyok a legszebb járású férfi a városban. És ha még találnék valakit, aki megállapítaná, hogy a fülem a legszebb, azt hiszem, én lennék a világon a legtökéletesebb férfi. — Naiv gyerek maga, Karcsika. Azt hiszem, a legnaivabb a városban — szólt közbe Pötyi, akinek halálos szerelmeit tizenötig számoltuk, aztán abbahagytuk. — Ezek a leg-ek nem magának szólnak. Ez a nők önbecsüléséhez kell, hogy azt hihessék: nem egy szürke átlagembert ajándékoznak meg értékes szerelmükkel. Látja, nekem is elég lenne egy férfi, ha abban az egyben meg lehetne találni mindazt, amire egy nőnek szüksége van. Lajost azért szerettem, mert a leggyengédebb volt. Pista a legudvariasabb, Zoltán a legférfiasabb. Géza a legcsinosabb, Tamás a legokosabb, Jenő a leghűségesebb, és Feri a legnagyobb csirkefogó. Lám, magának egy tucat nő kellett, hogy valamire becsülhesse magát. Nekünk legalább ennyi kell, hogy belőlük összejöjjön egy igazi férfi, amilyenről egy nő, hosszú lánysága alatt álmodozott. — Maga a legokosabb nő, akivel eddig találkoztam — mondta elragadtatással. — Magának viszont az ítélőképessége a legkitűnőbb — bókolt vissza Pötyi, aztán egy ideig elgondolkozva nézegette Karcsit, majd halkan megjegyezte: — Csodálatosan szép fülei vannak. Karcsi boldogan elpirult. Láttuk, hogy még tökéletesebbnek érzi magát, és senki előtt nem volt kétséges, hogy Pötyi férfieszményének mozaikokból összerakott, eddig még befejezetlen portréja ismét gazdagodik egy kövecskével. K. G. Nyíri Magda, Chvalová 2. okr. Rim. Sobota. 16 éves, kedveli a tánczenét, szeret táncolni. Hasonló korú fiatalokkal szeretne levelezni magyarul vagy szlovákul. Fényképes levelek előnyben. Lukács Klára. VeTké Kosihy 100. okr. Komárno. 16 éves, kedveli a tánczenét, szeret táncolni. Kedvence az Express együttes és Karel Gott. Levelezés útján szeretne megismerkedni hasonló ko-Práger Alica, Váhovce 217. okr. Galanta. 16 éves, szereti a tánczenét. Hasonló korú fiatalokkal szeretne megismerkedni levelezés útján. Fényképes levelek előnyben. Forró Éva, Váhovce 45. okr. Galanta. 16 éves, szereti a tánczenét. Hasonló korú és érdeklődésű fiatalok leveleit várja. Minden levélre válaszol, de a fényképeseket előnyben részesíti. Kovács Erzsébet, Veiké Kosihy 44. okr. Komárno. 16 éves, levelezés útján szeretne megismerkedni hasonló korú fiúkkal és lányokkal. Kedveli a tánczenét, szeret táncolni. Kedvence az Omega együttes. Minden levélre válaszol. rú és érdeklődésű fiatalokkal. Fényképes levelek előnyben. Richter Lajos, VÜ-4555/D, Chotusice, okr. Kutná Hora. 20 éves, jelenleg katona, de ez év őszén leszerel. Szereti a tánczenét, kedvenc énekese Harangozó Teri. Hasonló korú lányokkal szeretne megismerkedni levelezés útján. Minden levélre válaszol. A fényképes leveleket szívesen fogadja. Bíró Izabella és Bíró Imre, Trnávka 117. okr. Dun. Streda. Levelezés útján szeretnének megismerkedni olyan fiatalokkal, akik szeretik a beat zenét és gyűjtik a táncdalénekesek képeit. Minden levélre válaszolnak. 20 l-i^t;