A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1971-05-16 / 19. szám
a bratislavai főposta igazgatója? Minden ember meglepődik, ha váratlanul táviratot kap. Szorongó szívvel bontja (el a gondosan összehajtott papírlapot, hogy megtudja, mi az a sürgős és igen fontos hír, amit a rokonai vagy közvetlen hozzátartozói akarnak véle közölni. Én is így jártam, amikor nagypénteken hazaérkeztem a munkából és a postaládámban nem kevesebb, mint öt táviratot találtam. Szorongva vizsgáltam őket és csakhamar megállapítottam, hogy az öt távirat közül egy sem szól nekem, hanem a közvetlen környék számomra ismeretlen lakóinak. Először azt hittem, hogy valami tévedés történt, de csakhamar megtudtam, hogy a szomszédom postaládájában is jónéhány nem neki címzett távirat lapult. Mosolyogtunk és arra gondoltunk, hogy a húsvét előtti sok munkában úgylátszik a posta a segítségünket kéri és arra vár, hogy majd mi továbbítjuk a címzetteknek a táviratokat. Biztonság kedvéért azonban fölhívtuk a főposta távíróosztályának ügyeletes vezetőjét, hogy megtudjuk, mi a teendőnk. Az ügyeletes megkért, hogy maradjunk nyugodtan, nemsokára jelentkezik nálunk majd egy másik postás, aki a hibát kiküszöböli és a táviratokat kikézbesíti. Sajnos az új kézbesítő csak késő este érkezett és amikor megnézte a táviratokat, nagy többségükről megállapította, hogy már elkéstek. így I. A. bolgár állampolgár nem kapta meg a születésnapjára szóló gratulációt valahonnan Bulgáriából a kedves feleségétől. Továbbá P. E. nem kapta meg az értesítést, hogy átveheti az utalványára érkezett személygépkocsit, és bizonyára bosszankodott, hogy a szép húsvéti napokon továbbra is gyalogolnia kellett. Bizonyára meglepődött az a perbetérői (Pribeta) érkező nagymama is, akit senki sem várt az állomáson és nem kapta meg a húsvéti sonkát az a címzett sem, akit maga a posta értesített, hogy vegye át a főpályaudvarra érkezett csomagját, és úgylehet K. Pista is összeveszett Z. Katival, amiért nem várta a megbeszélt helyen. Ez csak néhány azok közül a táviratok közül, amelyek nem érkeztek meg a címzetteknek vagy legalábbis nem érkeztek meg időben, mert az én postaládámba kerültek valami „furcsa" véletlen folytán. Ügy gondoljuk, hogy az eset némi magyarázatra szorul, hiszen az emberek nem azért küldenek táviratot, hogy azt a posta ne továbítsa a címzetteknek. Csakis fontos és igen sürgős közölnivalót bíznak a távíróra és elvárják, hogy gyorsan, pontosan a címzetthez továbbítsák azt. Tekintettel arra, hogy több ilyen és ehhez hasonló panaszt hallottunk a posta munkájára vonatkozólag, lapunk hasábjain kérdezzük a bratislavai főposta igazgatóját, hogy mindez hogy eshetik meg? (szj) irodalmi kávéházban: a jövő hónapban. Végigtelefonálom a Rokokót, a Pod branou-t, a Karlíni Zenés Színházat. Ez utóbbiban a West side sloryt játsszák. Legnagyobb meglepetésemre kapok jegyet. A híres amerikai musicalnek nagy közönségsikere van. A tömegverekedés-jelenet láttán (kiváló koreográfiára táncolják kitűnő táncosok) ütemesen tapsol a közönség. Jómagam még másnap is a musical egyik dallamát fütyülöm. Harminc koronámba került ez a dallam, akárcsak egy művészlemez. A kiállításon A „CSKP 50 éve" című kiállítást majdnem a kétszázezredikként néztem meg. Ritkán megtekinthető, fontos dokumentumokkal mutatja be a párt harcát megalakulásától napjainkig. Az elrendezés, miként azt a látogatási könyvbe többen bejegyezték, világszínvonalú. A munkásmozgalmi, majd a kommunista sajtó megsárgult lapjaitól az illegális ellenállási harc emlékeit őrző, a Szlovák Nemzeti Felkelést, és a Prágai Felkelést, majd a felszabadulás utáni évek harcait, küzdelmeit bemutató képes anyagig számtalan dokumentum bizonyítja, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja, minden tévedés ellenére, lényegében mindig következetesen harcolt népeink szabadságáért, jobb életéért, a szocializmusért. A kiállítást — s mintegy a párt harcát, küzdelmeit — szinte zenei zárótételként, a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal kötött baráti s együttműködési szerződések foglalják össze: mint a párt internacionalista politikájának legszebb bizonyítékai. Zs. Nagy Lajos tok vannak. Az egyik kétablakos pici házon emléktábla: „Itt lakott Franz Kafka". Ezen jobban meglepődöm, mint magán az Aranycsinálók utcáján. S ha már itt vagyok, megnézem a Daliborkát is, az egykori várbörtönt. Egy automata beszélőgép egy koronáért elmondja, hogy a kozojedi Dalibor lovagról nevezték el, aki itt raboskodott. Rajta kívül még egy sereg híres fogolyról tudunk, például Frantiäek Antonín Sporkról a liberális helytartóról. öt adóhátralék miatt zárták ide, továbbá egy hölgyről is, bizonyos Alíbeta Zahrádkováról, aki férje meggyilkolása miatt került börtönbe. A börtön, amely sziklakútra emlékeztet, (a foglyoknak egy nyíláson át juttattak ételt, italt), szintén nagyon rideg. Borsózó. háttal indulok vissza a szabadba. Mozik, színházak Végignézem a mozik műsorát. Izgalmas című filmeket vetítenek, ilyesmit, hogy „Szerelem kettesben", íves Montand-nal főszerepben. Sorbaállok jegyért, jegy nincs, se mára, se holnapra, se azutánra. Így járok a „Hello Dolly"-val, „Bűn és bűnhődés"-sei és a „Majmok bolygójá"-val. Minden jegy elkelt. Színházzal próbálkozom. A Nemzetiben az Álarcosbált adják. Jegy legfeljebb a jövő héten lesz. A Viola