A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-05-16 / 19. szám

Római fürdő maradványai a II, századból KARTHAGO feltámad Kétezeregyszáz évvel ezelőttről ismeretes az idősebb Marcus Porcius Cato fanatikus púngyűlölete, aki beszédeit, akár vonatkoztak a púnokra, akár nem, városuk lerombolásának ajánlásával fejezte be: „Ceterum censeo Carthaginem esse delendam!" — „Végül azt mondom, Karthagót le kell rombolni!" Nem sokkal később a rómaiak, a harmadik pún háború győztes befejezése után i. e. 146-ban a várost földig rombolták, lakóit pedig — akik túlélték a 17 napos tűzvészt — rabszolgaként elhurcolták. Az, ami megmaradt, Ismét veszélyben van: Karthagónak az ókorban 24 km volt a kerülete. Délkeleten két kikötőjét csatorna kötötte össze; a külső volt a kereskedelmi, a belső pedig a hadi kikötő, középütt a szertárakkal zsúfolt Kothon nevű kis szigettel, mely körül 220 hadihajó horgonyozhatott. A hadikikötő helye még ma is jól látszik a sziget körül. az ókori Karthago romjai, a festői Medina óvárossal együtt útjában állnak a gyorsan fejlődő Tunisznak. Az Egyesült Nemzetek kulturális szervezete, az UNESCO a tunéziai kormánynyal együtt most egy nagyszabású terv megvalósítására készül, melynek célja, hogy egész Tunisz-Karthago körzetét megmentse az utókor számára. A hagyomány szerint a várost Dido tiroszi királylány alapította valószínűleg az i. e. XI. században. Lakói a föníciaiakkal rokon púnok voltak. Kereskedelmük révén hatalmukat gyarmattelepítésekkel növelték: Hispánia nyugati partjain is voltak városaik és csakhamar Szicíliára és Szardíniára is szemet vetettek. Szicília birtokáért tört ki az a három küzdelem, melyet pún háborúk néven ismer a történelem. Legismertebb a második pún háború, ennek vezére, Hannibal i. e. 219-ben Hispániából a Pireneusokon át Galliába, majd az Alpokon (valószínűleg a Kis Szent Bernát hágón) átkelve és sorozatos győzelmeket aratva Itáliába vonult, ahol magát Rómát fenyegette. De a púnok nem küldtek neki segítséget, sőt 203-ban hazarendelték, hogy védje meg Karthágót Scipio Africanus ellenében, aki Hispániából átkelt Afrikába s itt szorongatta a púnokat. Sikertelen alkudozások után Hannibal 201-ben az északafrikai Zama városa közelében ütközött meg Publins Cornelius Scipióval, s a csata a rómaiak javára dőlt el, Karthago meghódolt. Az utolsó küzdelem (149—146) végén Publins Cornelius Scipio ismét elfoglalta a várost; 19 napig pusztított benne a tűz, a lakosság nagy része odaveszett, a többieket a rómaiak rabszolgaként elhurcolták, a várost földig lerombolták s a földet sóval szórták be, hogy hosszú ideig ne teremjen, a púnok országát pedig Africa néven provinciává tették. Karthagót már Gaius Gracchus újra fel akarta építeni, Caesar is gondolt a dologra, a tervet azonban csak Augustus valósította meg s a városba a környékbelieken kívül 3000 római gyarmatost telepített. Az új város a császárság alatt annyira felvirágzott, hogy Alexandriával is felvette a versenyt. 697-ben Abd-al-Malik kalifa hadvezére, a szaracén Hasszan felperzselte; ezután 200 évig nem lakott benne senki, köveit széthordozták. Azon a helyen, ahol valamikor Karthago terült el, ma csak szétszórt romokat látni, de lassan ezek is eltűnnek; ha ez így menne tovább, a jövő nemzedékek talán nyomát sem találnák a pún és a római korszaknak. Tunisz egyre tovább épül s a végén a történelmi emlékeket is beolvasztaná területébe. Ezért született meg egy olyan terv kidolgozásának gondolata, amely megmentené az emberi kultúra értékes történelmi emlékeit, de úgy, hogy ne vessen gátat a fejlődésnek. A terv elsősorban az ókori Karthago jelenlegi állapotát veszi figyelembe — ez a kiindulási pont a restaurálási és konzerválási munkáknál. Ezenkívül alapos archeológiai feltárást kívánnak végezni, ehhez kidolgozzák az ásatások pontos tervét. A pún-római korszakból származó, Tuniszban az ásatások alkalmával talált számos tárgynak ismeretes a sorsa. Biztonságban vannak, bár szétszórva európai és amerikai múzeumokban. Számos tárgy régiségkereskedőkhöz került, de még több nyerészkedő kupecek kezébe, akik emléktárgyakként árulják pénzes turistáknak ezeket. A harmincas évek elején Tunisz kezdte kinőni régi határait, s így a város a tengerpart felé kezdett terjeszkedni: csakhamar Karthago területén is megjelentek a gazdagok villái. Becslések szerint Tunisz 1985-ben teljesen elnyelné az ókori Karthago területét, ami helyrehozhatatlan károkat okozna. Ez pedig mementó a várostervezők, történészek és archeológusok számára: a modern városépítés ellenére meg kell menteni és harmonikus egységgé olvasztani a történelmi emlékekben gazdag területet. Végül is a terv megvalósítása rendkívüli jelentőséggel bír magára az országra nézve is, mert Tunézia devizabevételének nagy része éppen az idegenforgalommal kapcsolatos: a történelmi emlékekre kíváncsi turisták rengeteg pénzt hoznak az országba. Karthago feltámadása tehát egészen reális. S ha nem is állítják vissza eredeti formájában, de igyekeznek megmenteni mindazt ami megmarad! ebből, a harmadik pún háború idején Rómánál nagyobb és pompásabb, 700 000 lakosú városból, megmenteni az emberi civilizációnak ezt a csodálatos emlékét, áz utókor számára. -ta-Miniatür maszk (2,5X3 cm); ilyen maszkot tettek a karthagóiak halottaik sírjába, mert hitték, hogy ez megóvja őket a gonosz szellemektől