A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-05-16 / 19. szám

1971. V. 16. MÁJUS V 16 Mózes H 17 Paskál K 18 Erik Sz 19 Ivó Cs 20 Bernát P 21 Konstantin Sz 22 Júlia 50 év munkásmozgalmi krónikájából 1921. május 14-e és 16-ika között a Csehszlovákiai Szociáldemokrata Munkáspárt (baloldal) XIV. kongresszusán megalakult Csehszlovákia Kommunista Pártja. 1937. május 16-án és 17-én zajlott le a CSKP Banská Bystrica-i országos konferenciája, mely elfogadta a párt első pontosan kidolgozott, részletes nemzetiségpolitikai akcióprogramját, Szlovákia gazdasági, kulturális és szociális felvirágoztatásának tervét. A dokumentum komplex módon foglalkozott a nemzetiségi kérdéssel s mint a köztársaság védelmét célzó irányvonal egy része a nemzetiségi kérdés demokratikus, a polgári demokratikus rendszer adta lehetőségek kihasználására épülő megoldását tűzte ki célul. A terv nem feledkezett meg a nemzeti kisebbségek helyzetéről és sérelmeiről sem. Követelte a legégetőbb közoktatásügyi, nyelvi és szociális problémák megoldását, a nemzetiségek tagjainak állami alkalmazását. A magyar kommunisták e terv alapján memorandumot terjesztettek a kormány elé. A népi hatalom forradalmi szervei Az első világháború befejezése után az orosz proletariátus tapasztalataiból kiindulva nálunk is megkezdődött a falvakon és a városokban a népképviseleti szerveik megteremtése. Az Októberi Forradalomból okuló, hazatérő hadifoglyok, főleg volt vöröskatonák a falvakban és városokban igyekeztek problémáikat saját maguk megoldani. Elkergették a gyűlölt jegyzőket, megválasztották a nép forradalmi szerveit. A legforradalmibb egyéneket, legöntudatosabb munkásokat, kisparasztokat, cselédeket választották ezekbe, akik közül sokan már a szociáldemokrata párt tagjai voltak. Mindezt nem kis mértékben segítette a magyar Vörös Hadsereg gyors előretörése és a Szlovák Tanácsköztársaság megalakulása. Azokban a városokban és falvakban, melyeket a Vörös Hadsereg az északi hadjárat során felszabadított, megalakultak a községi tanácsok s ezek minden hatalmat a saját kezükbe vettek. A Vörös Hadsereg visszavonulása után a fennálló hatalom sem merte már ezeket a tanácsokat teljesen megszüntetni, csak saját céljaikhoz idomította őket. Ebben az időben gyorsan alakultak és szaporodtak a politikai pártok, méghozzá nemzetiség, vallás, foglalkozás szerint. E pártok célja a dolgozók egységének felbomlasztása volt a „divide et impera" jelszó alapján. Törvénybe iktatták a helyi hatalmi szervekben való népképviselet „demokratikus" formáit. így jöttek létre a községi és városi képviseleti szervek, mint a „nép szervei", mint „demokratikus hatalmi rendszer". Mindez azonban csak áidemokrácia volt, amely fő célját a dolgozók forradalmiságának tompításában látta. Fokozatosan megszüntette azokat a forradalmi eredményeket, amelyeket a proletariátus az első világháború után a forradalmi hullám kezdetén elért. A községi, városi képviseleti szervekbe „demokrata" urak kerültek, akik saját osztályérdekeiket védték. Gyermekkoromból emlékszem "arra, hogy szülőfalumban, sőt a járási székhelyen Rozsnyón (Rozfiava), miként háborogtak: például a grófi nagybirtok intéző ura, az ispán úr, a plébános úr és a nagygazdák azon, hogy a járásban a községi ügyekről a béresek — a Mankovok, Fábryk Ambrúzsok, Bótok — egyszóval a „kódusok" — kezdtek dönteni. No hisz meg is bünteti őket az Űristen, hirdette Erm József plébános. Valóban. Az első „isteni büntetés" bekövetkezett, amikor a csendőrök kezdték bebörtönözni a volt vöröskatonákat és a községi tanácsok tagjait. E forradalmi képviseleti szervek likvidálásából jelentős mértékben kivették részüket a szociáldemokrata párt vezetői is, akik azzal vigasztalták a dolgozókat, legyenek türelmesek, ha majd ők többségbe kerülnek a parlamentben, megszavazzák a községi tanácsokról, a földreformról szóló törvényt. A községi, városi, sőt megyei képviseleti szervekbe való választásokat csakugyan törvénybe iktatták, csakhogy ugyanazzal a törvénnyel megszüntették a dolgozók minden jogát, saját ügyeik intézésére. Jómagam a későbbi évek folyamán a rozsnyói városi képviselőtestület tagja voltam s emlékszem, hogy amikor a munkanélküliségről tárgyaltunk, Urban jegyző úr állandóan figyelmeztetgetett, hogy erre nincs jogunk, hogy ezt a törvény nem engedélyezi. Amikor a képviselőtestületi tagok többsége ragaszkodott hozzá, hogy a rimamurányi bányából ne bocsássanak el több bányászt, hogy-ne szereljék le a gyárakat, például a gömörhorkai cellulózgyárat, a jegyző úr megvétózta döntésünket és néhány nap múlva értesítettek bennünket, hogy ennek és ennek a törvénynek az értelmében feloszlatják a képviselőtestületet és a város élére komisszárként Janovsky mérnököt nevezte ki a körzeti rendőrparancsnok (szerencsére Janovsky mérnök nem volt rossz ember). A községi és városi képviseleti szervekben éles harc dúlt a kommunista párt tagjai és más politikai pártok képviselői között. (Hét-nyolc párt volt a kommunista párton kívül). Például az adókkivetésről. Mi kommunisták igyekeztünk keresztülvinni, hogy az adó nagy részét a gazdagok fizessék, akik még a gazdasági válság idején is egyre jobban megszedték magukat. Teljes érvényt akartunk szerezni Gottwald jelszavának: „A gazdasági válság nehézségeit viseljék a gazdagok, fizessenek adót abból, amit az ún. demokrácia néhány éve alatt, a kizsákmányolás révén szereztek." Nagy felelősség terheli a volt szociáldemokrata vezetőket azért, hogy szinte az Osztrák-Magyar Monarch!« teljes állami apparátusa a helyén maradt, hogy sok régi törvény volt továbbra is érvényben, hogy újrs intézményesítették a jegyzők korlátlan és a nép által gyűlölt hatalmát, amely a városi és falusi szegények nyakára hágott. Hála Csehszlovákia Kommunista Pártjának, a proletariátus és a falusi szegény nép a községi képviseleti szervekben is harcolt jogaiért, e rendszer megváltoztatásáért, amely nem akarta a népnek megadni azt, ami jár neki. Később is, a községi és városi képviseleti testületekben épp a kommunisták voltak azok, akik a legaktívabban ösztönözték a népet s harcra szólították fel, amikor a köztársaságot a német fasizmus és hazai szekértolói veszélyeztették. A községi és városi képviselőtestületek kommunisták által választott tagjai leleplezték a fasizmus hazai szekértolóit, a német imperializmus ügynökeit és határozottan követelték, hogy a községi képviselőtestületeket tisztítsák meg ezektől az ügynököktől. A kommunisták itt is bebizonyították, hogy a legbecsületesebb és legodaadóbb hazafiak. Am nem hallgattak ránk, vagy nem akartak meghallgatni bennünket, kommunistákat, és a képviseleti szervekben továbbra is egy asztalnál kellett ülnünk és harcolnunk a Hlinka-gárdistákkal, Henlein és Horthy híveivel. Nem csoda hát, ha tárgyalásaink ezekkel az álhazafiakkal élesek voltak, hiszen minden esetben lelepleztük politikai céljaikat. Nem meglepő tehát, hogy a kommunista párt épp azon tagjai, akik gazdag tapasztalatokra tettek szert a községi képviseleti szervekben, az ellenállás idején a forradalmi nemzeti bizottságok szervezői lettek, és mint tudjuk, ezek a szervek az ellenállásban fontos szerepet játszottak. Mindenekelőtt megszervezték a hírszerzőszolgálatot, a partizán-törzsparancsnokságok és egységek elhelyezését, gondoskodtak élelmezésükről stb. Minden veszélyt vállalva, személyazonossági igazolványt. adtak ki az illegális dolgozóknak, az ellenállási harc szervezőit figyelmeztették a letartóztatási parancs kiadására stb. Falvainknak és városainknak a dicső szovjet hadsereg által való felszabadítása után megragadták a hatalmat és drágán megszerzett szabadságunkat nem engedték át azoknak, akik elárultak bennünket. A nemzeti bizottságok a felszabadulás után népeink történelmében először a nép, a forradalmi proletariátus valódi képviselőivé váltak, a teljesen új célokat kitűző államhatalom képviselőivé. A CSKP vezetése alatt a nemzeti bizottságok minden szinten nagy szerepet játszottak 1948-ban a februári események előtt és után a háborúban meggazdagodottak megadóztatásában, az árulók és kollaboránsok vagyonának elkobzásában, a földreform megvalósításában az ipar, a banktőke, a közlekedés és a nagykereskedelem államosításában. Talán sohasem leszünk képesek értékelni azt a hatalmas munkát, amelyet a nemzeti bizottságok tagjainak százai és ezrei végeztek az egykor elmaradt mezőgazdaság kollektivizálása folyamán. A nemzeti bizottságok tagjai tekintet nélkül az időjárásra, saját egészségükre, éjt nappallá téve igyekeztek meggyőzni kis- és középparasztjainkat, a közös, szocialista gazdálkodás előnyeiről. Ezért a tisztességes munkáért sokszor kellett elviselniük a különféle reformátorok és demokratizálók szitkozódásait és kritikáját. Nem véletlen tehát, hogy nemzeti bizottságaink túlnyomó többsége, főképp falvainkon, hű maradt kommunista pártunk marxista-leninista forradalmi hagyományaihoz. Nem dőltek be a demagóg, soviniszta és antiszocialista hangulatnak az ún. „megújulási folyamat" legnehezebb időszakában sem. Ugyancsak a nemzeti bizottságok voltak azok, amelyek a konszolidáció időszakában az üzemekben, iskolákban és üzletekben újraszervezték a munkát. Ismét letették hát a forradalmi nagykorúság vizsgáját. A CSKP megalakulásának 50. évfordulója alkalmából joggal állapíthatjuk hát meg, hogy a nemzeti bizottságok, a népi hatalom szervei, e forradalmi párt politikájának és harcának eredményeként léteznek és forradalmi hagyományaihoz kapcsolódnak. FABRY ISTVÁN hOtr A Csehszlovákiai Magyarok Társadalmi és Kulturális Szövetségének hetilapja. — Főszerkesztő Major Ágoston. — Szerkesztőség: Bratislava, Obchodná u. 7. — Postafiók C 398. — Telefon: főszerkesztő 341-34, főszerkesztő-helyettes: 328-64, szerkesztőség: 328-65. - Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. - Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS - Üstredná expedícia tlaée, Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. — Nyomja a Vychodoslovenské tlaéiarne, n. p., Koäice. - Előfizetési díj negyed évre 39,- Kés, fél évre 78,- Kés, egész évre 156,- Kés. - Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Címlapunkon és a 24. oldalon P. Hasko felvételei