A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-05-07 / 18. szám

Ogy bámultam rá, mintha most pottyant volna le az égből: — Micsoda, kérem? — dadogtam. — Rupicapra tragus... Néhány másodpercig egymásra bá­multunk. Egy pillanatra arra gon­doltam, hogy szeretett főnököm agyában meghibbant valami, 6 vi­szont sajnálkozóan meresztette rám két jóságos szemét, nem tudván el­képzelni, hogy akadhat valaki, aki nem tudja, mi az a rupicapra tra­gus. De hát férfiasan bevallom, fogal­mam sem volt róla, mi lehet ez a csodabogár. Bohúft ezt alighanem leolvasta az arcomról, mert folytatta a vallatást: — Járt már a Tátrában? — Igen. — És mégsem tudja, mi az a ru­picapra tragus? — Nem. — Hát idefigyeljen. Aki ezt nem tudja, az még nem is járt a Tátrá­ban. Ezt jól jegyezze meg magá­nak ... Ezután pedig mint valami sértett istenség méltóságteljesen átvonult a szobájába. Csakhogy Bohúfi nem tudott so­káig haragudni, a sértődöttség is csak látszat volt. Már éppen gondol­kozni akartam, mi a csoda lehet az a ..., amikor kinyitotta szobájának az ajtaját, és beszólított egy kis te­referére. Aznap sokáig maradtunk a szerkesztőségben mi ketten, de nem meséltünk egymásnak vicceket. Bo­húft egész egyszerűen előadást tar­tott nekem a Magas-Tátráról. Végte­len szeretettel és fájdalomérzéssel beszélte, hogy fogalmunk sincsen ró­la, micsoda nagy kincs számunkra a Tátra, és milyen tehetetlen népség vagyunk, hogy ezt a kincset nem tudjuk kellőképpen kamatoztatni. Beszélt a Tátra növényvilágáról, be­szélt az ottani állatvilágról meg ar­ról, hogy a Magas-Tátra minden tíz-húsz lépés után más és más ar­cát mutatja a látogatónak, aki el­ragadtatását egyetlen szóval tudja csak kifejezésre juttatni: isteni! Vé­gül elárulta, hogy ml is az a sokat emlegetett csodabogár. — A rupicapra tragus az a zerge. A Magas-Tátra, a tátrai állatvilág jelképe. A tátrai zerge valószínűleg távoli rokonságban van az antilop­pal, azért olyan változatos és érde­kes az élete. Mint ahogy a tátrai zerge maga is változatos és érdekes. Nyáron rőtesbarna, télen meg majd­nem fekete. Nyáron rövidebb a sző­re, télen hosszabb, háta és a nyak­szirtje sörényszerű. A vadászok ka­lapszalagjába tűzött sörte a „zerge­toll" néha a húsz centiméter hosz­szúságot is eléri. Látott már ilyen zírge tollat? — Nem láttam ... — Hát egyszer majd mutatok ilyet. No és zergét... zergét már látott? — Még azt sem ... — Mondja kérem, mi a csodának ment akkor a Tátrába? Mit látott tulajdonképpen a Tátra szépségei­ből? Bizony az ótétrafüredi Grand Szál­ló és a Csorbató körüli sétányokon kívül vajmi keveset. Hát így történt, hogy egy kora estébe nyúló késő délutánon mint­egy két óra leforgása alatt többet tudtam meg a Magas-Tátráról, mint összes eddigi utazásaim alatt. És va­lóban éreztem, milyen szegény va­gyok, hogy a szépségnek ebből a kimeríthetetlen forrásából még nem merítettem. Néhány nap múlva azzal lepett meg Emo Bohúft, hogy felajánlotta, elkísérhetem a Tátrába egy hétvégi kirándulásra, ha akarom. Hát miért ne akartam volna. Felhívta a Grand Szállót és az igazgatónak így jelen­tette be látogatásunkat: — Direktorkám, szombat-vasárnap­ra két egyágyas szobát szeretnék. — Meglesz. — De déli fekvésűt. — Természetes. — Azonkívül langyos szellőt, leg­jobb lenne, ha meleg déli szél fúj­dogálna. — Feljegyeztem. Már csak azt vártam, hogy meg­rendeli a zergéket is, hogy ott kor­zózzanak a legszebb sétányon és tartsanak divatbemutatót. Szombaton reggel beültünk a Tátra Expresszbe és délben már a poprádi vasútállomásról a tátrai vil­lamossal indultunk Ótátrafüredre. Poprádon ért az első meglepetés. Míg reggel enyhe tavaszias időben indultunk Bratislavából, itt igazi tél­be csöppentünk bele. A hőmérő hi­ganyoszlopa vagy mínusz húsz fok hideget mutatott, a sziklabércek kö­zött vadul süvített a hideg északi szél. A hotel halljában azonban kel­lemes meleg fogadott. A Grand Szálló igazgatója mosolyogva köze­ledett felénk. Emo Bohúft minden bevezetés nélkül megszólalt: — A szobák? — Ahogy óhajtotta, két egyágyas szoba. — Fekvésük? — Déli, mindkét szoba erkélyes. — Rendben. És a szél? Mert ha azt akarja nekem bebeszélni, hogy ez a künn süvítő velőkig ható szél igazi déli szellő, akkor nagyon té­ved, mert azt már nem hiszem el. — Márpedig ez kimondottan déli szél, kedves főszerkesztő úr, éppen most tér vissza északról. Mindhárman jót nevettünk a szel­lemes megállapításon, a feszültség feloldódott. Pihentünk egy keveset, aztán kimentünk, hogy egy kissé ki­szellőztessük a tüdőnket. Mire meg­uzsonnáztunk, már be is esteledett, így hát a zergéket vasárnapra hagy­tuk. Vasárnap azonban még mostohább időre ébredtünk. Nem lehetett hosz­szabb kirándulást tenni, le kellett mondanunk eredeti tervünkről. Zer­gét nem is láttunk. De mégis gyö­nyörködtünk a Magas-Tátra fensé­ges szépségében, a szabálytalanul egymásra súlyosodó sziklatömbök­ben, a firnes hómezőkben, az égbe­törő hófedte sziklacsipkék és" tor­nyok sokaságában, melyek fölé fen­ségesen emelkedett a Nap korongja, hogy néhány óra elteltével a színek utánozhatatlan ragyogásában lebuk­jék a látóhatáron. Zergét persze csak néhány év múl­va láttam, mikor ott időztem a Zöld­tavi menedékházban, közvetlenül a Karbunkulus-torony tövében. A tó ugyan egy helyen nagyon szép vi­lágoszöld színben pompázik, de a karbunkulus ragyogását még az éj­féli hold fényénél sem tudtam fel­fedezni. És a tóból nem emelkedtek ki mesebeli alakok, sem tündérek, sem Horváth Gerő, aki szerelmesé­nek le akarta hozni a Tátra karbun­kulusát. Pedig a tó nem is feneketlen ... B. A. NEMTifimw Május 9. VÍZSZINTES: 1. Jelmondatunk első része, folytatva a függőleges 13, 20, és a vízszintes 34. sorban. 13. Rosta. 14. Eszköz. 15. Betegség jele. 16. A tűzhá­nyókból feltörő izzó, megolvadt kőzet. 17. Latin kötőszó. 18. Asszonynév vég­ződés. 19. Motorgépkocsi vezető. 21. Sportág. 22. Olasz névelő. 23 .San ... város Olaszoiszágban. 26. Szlovák méz. 28. Viasz szlovákul (for.) 30. Betegség. 32. Laoszi néptörzs (fordítva). 38. Hamis. 39. Angol egyetemi város. 40. E napi (ford.). 41. Hiányos norma. 44. Árengedmény. 45. A harmadik dimenzió. 46. Árusítás. 49. Narrató része. 50. Bélpoklosság. 51. Személyes névmás. 52. Folyó a Szovjetunióban. 53. Morse-jel. 54. Erna Anna. 55. Kicsinyítő képző. 57. Fer­rum. 59. Fél millió. 61. Fogadási összeg. 63. Állatlak. 64. Katonai alakulat. 66. Rangjelző szócska. 67. Anya latinul. 69. Patakocska. FÜGGŐLEGES: 1. Time betűi. 2. Keresztül. 3. János szlovák beceneve. 4. Hangtalan séma 5 A juh hímje. 6. Alak. 7. ös. 8. Hínárban van! 9. Kettős betű. 10. Római ötszázötvennégy. 11. Csacsihang. 12. Cseh fejtörő újság címe. 24. Duplikát. 25. Dal. 27. Vízijármű. 29. Mesefilm. 30. Mássalhangzó kiejtve. 31. Görög betű. 32. Véd. 33. Igekötő. 34. Étrend kezdete. 35. Béla Nándor. 36. Meghasad a jég. 37. Török férfinév. 38. Területmérték. 42. Szaglószerve. 43. Támadás eleje. 45. Megszólítás. 47. Moda. 48. Nemzetközi segélykérő jel. 50. Szemével észlel. 56. Energia. 58. Szoknya. 59. Időmeghatározás. 60. Textilnövény 62. Eszével felfog. 63. Kronométer. 65. Sín szélei. 67. Mikes Kelemen biogram­ja. 68. Vallás rövidítés. 69. Személyem. Beküldendő a vízszintes 1, függőleges 13, 20, és vízszintes 34. sorok meg­fejtése lapunk megjelenésétől számított 6 napon belül. Az előző rejtvény helyes megfejtése: „Éljen május elseje, a világ dolgozóinak nagy ünnepe!" Humor szöveg nélkül

Next

/
Thumbnails
Contents