A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-05-07 / 18. szám

Mit tudunk a hónapokról? MÁJUS A régi római naptár harmadik hónapja volt. Ovidius szerint Ro­mulus utasítására az öregek (lati­nul: majores) tiszteletére rendelték. Más hagyomány szerint Mája, a sza­porodás, a sarjadó természet védő istennője volt a névadója. A római­ak sertést áldoztak Mája tiszteleté­re és fiával Mercurisszal, a kereske­delem istenével közös ünnepein kü­lönösen a kereskedők kérték a se­gítségét. A régi magyar kalendáriumok Pünkösd havának nevezik. A ma is szokásos pünkösdölés népi játéka, amikor ünneplőbe öltözött kislányok járnak házról házra énekelve, tán­colva — a régi termékenység-va­rázslat emlékét őrzi. „Mi van ma, mi van ma, Piros Pünkösd napja, Hónap lössz, hónap lössz A második napja. Jó legény, jó mög fogd Lovadnak kantárját, Ne tipögje, ne topogja A pünkösdi rúzsát." Ilyen és ehhez hasonló dalok el­éneklése után felemelik a fehér ru­hába öltözött kislányt: „ekkora le­gyen a kendtek kendere" szól a kö­szöntés. A néphagyományok majális ünne­pe, a májusfa állítása a természeti vallásokban is szereplő örömünnep, a téli rabságból felszabadult termé­szet üdvözlése. A pünkösdi király és királyné választás régen díszfelvo­nulással, erőpróba versenyekkel ren­dezett ünnepség volt. A megválasz­tott pünkösdi király egy ideig men­tes volt a közmunka alól és ital­számláját is a község fizette. Május hónap állatövi jegye az Ik­rek. Történetét a görög mitológia így mondja el: Kasztór és Polüdeu­kész (a rómaiaknál: Castor és Pol­lux) ikertestvérek voltak, Zeusz és Léda gyermekei. Az ő testvérük volt a szépségéről híres Heléne is. Az ikrek — akiket dioszkuroknak is ne­veznek — annyira ragaszkodtak egy­máshoz, hogy amikor Kasztór pár­bajban elesett, Polüdeukész arra kérte Zeuszt, vegye ki őt is a világ­ból. A főisten meghallgatta fia ké­rését és azóta a testvérek mint iker­csillagok fénylenek az égen. A történetben szereplő Heléna, a „világ legszebb asszonya" Menéla­osz spártai király felesége volt. Pá­ris, trójai királyfi elrabolta. Emiatt tört ki a trójai háború. A tiz eszten­deig tartó ostromot, Trója bukását és a görög hősök hazafelé tartó vi­szontagságait írta meg Homérosz görög költő az Iliász és az Odüsszeia című műveiben. A két ép osz a vi­lágirodalom leghíresebb müvei közi tartozik. A mitológia görög szó, a külön­féle népek hitregéinek (hitrege gö­rögül: mítosz) az Istenekről, isteni származású hősökről szóló csodás tör­téneteknek a gyűjteménye. A római mitológia számos rokon vonást mu­tat a görög mitológiával, hit- és is­tenvilága nagyrészt annak mintájá­ra alakult át. Ezért görög-római mi­tológiáról szoktunk beszélni. léhot Szerkesztőségünk az András utca egyik négyemeletes házának máso­dik emeletén, szép, tágas helyiségek­ben volt. Főszerkesztőnk, Emo Bo­húft viszont a legutolsó és egyben legkisebb szobában ült. Itt hatalmas feketén fénylő asztal terpeszkedett, az utca felőli falon az ablak mellett Votrubának egy tátrai tájképe dísz­lett, a szoba közepén szemben az aj­tóval kis kerek asztalka két fotellel, a szoba hátsó falánál hatalmas fe­kete szekrény, itt kapott helyet az irattár, tetején az „italtár". Főszer­kesztőnk ugyanis itt tartotta a ha­zai szilvóriumot. Természetesen ki­zárólag becses vendégek számára. A főnöki szoba előtti valamivel tágasabb szobában jómagam üldögél­tem, még előbbre, a nagyteremben a kollégák unták magukat, a két elülső helyiségben dolgoztak a se­géderők. Vagyis röviden: szerényen éltünk, de nem mondhatnám, hogy rossz lett volna sorunk. Ezen a hideg téli délutánon is, mikor már teljesen egyedül marad­tam, én sem a Vidám Üjság anya­gán törtem a fejem, hanem a krak­kói egyetem nagytudású volt diák­jának, Horváth Gerőnek történetét kopogtattam egy jó öreg írógépen. Ez a Horváth Gerő vitéz katona volt, s Báthory István erdélyi fejedelem lengyel király háborúiban tüntette ki magát. Hát ennek a Horváth Gerő­nek volt valami varázstükre, mely a tárgyakat, a vidéket és az embereket egyaránt más irányban mutatta, mint ahol a valóságban voltak. Már akkor is dívott az emberrablás, igaz, abban az időben nem a tupamarók, hanem rablólovagok hurcolták hegyi várukba az áldozatot. Ez történt Thököly leányával is, mikor egyszer anyjával útban volt Erdély felé. A lányt Horváth Gerőnek varázstükre segítségével sikerült kiszabadítania börtönéből és a rablók karmaiból, mert a várból az ellenség ellen kiro­hanó rablókat a varázstükör más irányba vezette, az ostromlók hátba­támadták a rablókat, lekaszabolták őket, s kiszabadították Thököly leá­: Zerge­• lesen • aMagas­: Tátrában nyát és a többi dámát. Horváth Ge­rő már régóta szerelmes volt a Thö­köly lányba, de az öreg Thököly csak úgy akarta neki adni leányát, ha a Magas-Tátra egyik megköze­líthetetlen sziklaormán tündöklő zöld karbunkuluskövet lehozná lányának nászajándékul. Már éppen ott tar­tottam a rege elbeszélésében, hogy Horváth Gerő felküzdötte magát er­re a toronyszerűén kiugró szikla­oromra, megkaparintotta a karbun­kulust, de fényétől megtántorodva a drágakővel együtt lezuhant a fene­ketlen tóba. Már nem sikerült leír­nom, hogy a tó vize a karbunkulus fényétől megzöldült és a nép azóta nevezi Zöld-tónak, mert minden emberi számítást meghazudtolva a szerkesztőségbe betoppant Emo Bo­húft, a főszerkesztőnk. Megállt az asztalomnál és mintha csak egy megkezdett beszélgetést folytatnánk, rámkérdezett: — Mondja, kolléga úr, tudja ma­ga, mi az a rupicapra tragus?

Next

/
Thumbnails
Contents