A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-05-07 / 18. szám

A kommunista ifjúmunkások vezetői Kiharcolták az igazukat Mint általában ismeretes, a Rima­murányi—Salgótarjáni Vasmű Rt. minden alkalmat felhasznált arra, hogy megrövidítse a bányászokat. így például 1942-ben ki akarta használni azt a tényt, hogy a gazdasági szerző­dés 1941 végével lejárt és le akarta szállítani a bányászok munkabérét az előző évi színvonal alá. De az alsó­sajói bányászok strájkkal válaszoltak erre. Több mint 340 bányász gyűlt össze 1942. február 6-án az tin. Gaz­díéek-féle réten és megtagadta, hogy leszálljon a tárnákba. Ide jött utánuk Biaki főfelügyelő segítőtársával, Klu­buHckyval. Miután megígérték, hogy új kedvezőbb kollektív szerződést köt a vállalat a bányászokkal, a második műszak már megkezdte a munkát. Este viszont eljöttek a betléri csend­őrök Petergáiért, a munkabeszünte­tés szervezőjéért és Dobsinára hurcol­ták. Amikor ezt másnap az alsósajói bányászok megtudták, bejelentették, hogy ismét beszüntetik a munkát, s mindaddig nem dolgoznak, amíg Pe­tergáöot nem bocsátják szabadon. A hatóságok kénytelenek voltak eleget tenni a bányászok követelésének. PetergáCot szabadlábra helyezték. Szombat délben az alsósajói bányá­szok a vasútállomáson várták a vo­nattal érkező vezérüket, Petergáéot, aki a bányászok sorfala között, nagy éljenzés mellett hagyta el az állomás épületét. Ezek után a vállalat új kol­lektív szerződést kötött a bánya alkal­mazottaival, akik 10 koronás fizetés­emelést kaptak. A sztrájknak óriási politikai jelentősége volt, mert meg­mutatta, hogy a háború kellős köze­pén, az üldözések ellenére is az ille­gális kommunista pártnak milyen erős befolyása volt a szervezett mun­kásságra, akiknek összefogását nem lehetett lebecsülni. -jg-SUBOVITS JÁNOS A dachaul koncentrációs tábor halálra kínzott 300 ezer foglya között volt a rozsnyói Subovits János ls. A szilárd jellemű kommunista 1912-ben született Rozsnyón. Kora ifjúságától kezdve bekapcsolódott a munkásmozgalomba, 1931-től volt tagja a kommunista pártnak. A Proletár Testedző Egyesület tagjából rövidesen a helyi szerve­zet elnöke lett. Rendkívül tehet­séges szervezőnek bizonyult, sok sikeres akciót szervezett, habár rengeteg nehézséggel kellett meg­küzdenie. A Horthy-rendszer alatt bekapcsolódott az ellenállási moz­galomba. Plakátokat és röpcédu­lákat Irt és sokszorosít a fasiszta rendszer ellen. A rozsnyói kommunisták szoros kapcsolatot tartottak fenn a ma­gyar és a szlovák illegális kom­munista párttal. Subovits János a kommunista párt Rozsnyói Te­rületi Bizottságának elnöke lett. 1943-ban a csoport működését le­leplezték, Subovits Jánost is el-Rozsnyói Vörös Cserkészek Rozsnyóink a kassai vörös sportnapon amikor ezeken a főiskolások is részt vettek. Sikerült őket is megnyerni a moz­galomnak. Hosszú érdemleges vitáink voltak velük is, és a munkásifjak befo­lyása következtében sokan igen jó kommunisták és szervezők lettek, mint pél­dául Ostrych, Bán, Weis, Somogyi (Rimaszombat) elvtársak, hogy csak néhány nevet említsek. A Kommunista Ifjúmunkások Szövetségének nagy érdeme volt Gömörben, hogy kitűnő párttagokat nevelt, akik közül nem egy életét áldozta fel a fasiz­mus elleni harcban, Spanyolországban, mint Cich Pál, Kokn J., Polónyi (Lo­sonc). Spanyolországból csak néhányan tértünk haza, Nagy K. (Pelsőc), Lach L. (Dobsina), Gáspár L. (Berzéte), jómagam és még egypáran. A második világháború idején a Dukla melletti harcokban esett el Ostrich elvtárs mint ezredes; Subovits János, mint a dachaui koncentrációs tábor ille­gális páltcsoportjának egyik vezetője áldozta fel életét. A többiek, mint Barci, Kristály, Lakos, Burdiga, Juhász, Dogas elvtársak és még sokan mások a fron­tokon estek el vagy koncentrációs táborokban pusztultak el: mint kommunisták haltak meg értünk a dolgozók jövőjéért. S mindazok, akiket a KISZ nevelt és élünk, mindannyian gömöriek — a pártnak s a proletár nemzetköziségnek hűséges igaz harcosai maradunk. FABRY ISTVÁN fogták, hétévi börtönbüntetésre ítélték. Hiába kínozták, nem árult el senkit. A pesti börtönből Sá­toraljaújhelyre hurcolták. Itt részt vett politikai foglyok felkelésének szervezésében. A lázadást lever­ték, sok foglyot harc közben öltek meg, 11-et a fogház udvarán ki­végeztek. Subovits János is súlyo­san megsebesült, rettenetes kihall­gatásoknak vetették alá, de ő szi­lárd maradt és nem vallott. A hírhedt komáromi kazamatákba hurcolták, majd innen tovább a dachaui koncentrációs táborba, ahol a meggyötört testű hős nem birta tovább a kínzásokat és 33 éves korában meghalt. Köt 7

Next

/
Thumbnails
Contents