A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-05-07 / 18. szám

Krasznahorka vára volt a helyzet Szlovákia déli és keleti részén, ahol alig volt ipar, az emberek éheztek. Különösen a fiatalok, akik csapatostul vándoroltak végig az országon munkát keresve. De nem kaptak munkát, még ínségmunkákra (vasút- és útépítésekre) sem vették fel őket, mert itt is csak lehetőleg idősebb munkanélkülieket. elbocsátott gyárimunkásokat alkalmaztak. Az 1931. február 22-én megtartott országos méretű éhségfelvonuláson, amelyet a CSKP szervezett, a sok ezer munkanélküli között ott voltak a mindenre elszánt fiatalok is. Az akciót a hatóságok nem engedélyezték. Mozgósították a csendőrséget, a rendőrséget, sőt a Sokol szervezet tagjait is gyorsan egyenruhába bújtatták, hogy meggátolják az éhségfelvonulást. Mindezek ellenére Rozsnyón és Tornaiján sikerült megtartani az éhségfelvonulást. A csendőrök megtámadták a tüntetőket és válogatás nélkül ütöttek mindenkit a gumibottal. Az akció sok szervezőjét bezárták és elítélték. Az éhségfelvonulásoknak azonban mégis lett némi eredménye, mert a hatóságok kénytelenek voltak rendszeresen adni a 10 koronás ínségutalványokat, az ún. zsobrscsenkákat, éspedig a fiatalok számára is, azonkívül élelmiszersegélyt (cukrot, lisztet, burgonyát), valamint tüzelőt is adtak. A kormány igyekezett erélyesen fellépni a „lázítók" ellen. Gömörben is voltak atrocitások. Megtorló intézkedéseket hoztak a KISZ vezetői ellen. Több száz házkutatást tartottak, a KISZ összes írásos anyagát elkobozták, számos fiatal vezetőt letartóztattak, majd bíróság elé állították őket a köztársaság védelméről szóló törvény megsértésével vádolva. Az egyes járási székhelyeken és az egész kerületben történtekért Rimaszombatban vonták felelősségre őket. Jómagamat is, mint fővádlottat több rozsnyói elvtárssal együtt szintén a rimaszombati járásbíróság ítélt el, engem 18, a gömörhorkai Vajda Józsefet 11, Barna, Szkokan, Olex elvtársakat 6—6 hónapi, több elvtársat, mint Duszát, Krajliknét 1—4 hónapi elzárásra. A tornaijai Péntek Lászlót 3 hónapig tartották vizsgálati fogságban, majd apjával együtt miként a tornaijai Králikot is 6 hónapi elzárásra ítélték. Több gömöri elvtárs 4 hónapot, a sajóházi Lakos 6 hónapot, Kvitály, Csízsik Tomasovcéről, illetve Jánosovcéről és sok más fiatal ezekből a községekből, valamint Körözsből, Ar-i A kommunista ifjúmunkás szervezet Gömörben Mindig erős volt Gömörben a kommunista ifjúsági szervezet. Rozsnyón volt székhelye nemcsak az egykori pártkerületnek, de egyben a Kommunista Ifjúmunkások Csehszlovákiai Szövetsége, a csehszlovák Komszomol kerületi szervezetének is. Járási tanácsai működtek a pártnak Rozsnyón, Nagyrőcén, Tornaiján, Rimaszombatban, Feleden és Losoncon. A Komszomolnak megvoltak az üzemi és helyi szervezetei Rimaszombatban és Losoncon, azonkívül járási bizottságai is működtek: így például rövid ideig (1932—33-ban) Tornaiján, de ezt a járási hivatal betiltotta. A csendőrök gyakran tartottak házkutatásokat az alapszervezeteknél, elkobozták az összes iratot, sőt még a megengedett, hivatalosan kinyomtatott könyveket is. Sok elvtársat vizsgálati fogságba vetettek, ami olykor 2—4 hónapig is eltartott. A Komszomol működését 1924-ben az egész köztársaság területén betiltották, később azonban a CSKP ifjúsági szekciójaként a mozgalom tovább folytatta működését. A fiatal kommunisták számára különböző sajtótermékek jelentek meg cseh, szlovák, német, magyar és ruszin nyelven. Ezek az újságok igen fontos szerepet játszottak a mozgalomban. Harcra buzdították a fiatal munkásokat, földműveseket, diákokat és tanoncokat, a kettős kizsákmányolás ellen, megtanították őket harcolni jogaikért, a reményteljesebb jövőért, a nyomor és az éhség ellen. Arról, hogy valójában milyen is volt a „masaryki demokrácia" — a legékesebben beszélnek a Raditínban, Duchcovban, Fryvaldovban, Certiínán, Haburán, Kosúton és másutt lejátszódott események, ahol számos ifjúmunkás életét oltották ki. Közismert tény, hogy ugyanazért a munkáért a fiatal munkás csak a fele bért kapta, bár olykor jobban dolgozott, mint a felnőtt munkás. Annak ellenére, hogy a polgári törvények szerint 8 órás volt a munkaidő, a tanoncok, a cselédlányok gyakran 10, sőt 12 órát is dolgoztak. A tanonciskolába pedig szabad idejükben szombaton este, illetve vasárnap délelőtt kellett járniok. A tanonc ki volt szolgáltatva a mester kényének-kedvének, dolgozott mint házicseléd, s ha kellett, mint pesztonka is. Emellett durván bántak vele, olykor bántalmazták. A fiatal cselédlányoknak meg el kellett tűrnlök nagyságáik szeszélyeit, s ki voltak téve uraik zaklatásainak. Rengeteget szenvedtek a falusi gyerekek. Már 10—12 éves korukban dolgozniok kellett naponta 10—12 órát, és ezért a harmincas évek elején 4—6 koronát kaptak. Gömörben mindig erős volt a kommunista mozgalom, ebben jelentős szerepe volt a Rozsnyó és Nagyrőce környéki bányák, a nagyszlabosi papír- és a gömörhorkai cellulózgyár, a fülekl zománcgyár és a többi gömöri üzem munkásságának. Ezekben a városokban, üzemekben a pártszervezet mellett mindenütt erős Komszomol szervezet is működött. Igen aktívak voltak a Komszomol-tagok. Kivették részüket a sztrájkok megszervezéséből, a röpiratok széthordásából, a pártsajtó terjesztéséből, jelszavak festéséből stb. A fél illegalitás idején, amikor a párt lapjai vagy egyáltalán nem, vagy csak erósen cenzúrázva jelenhettek meg, a párt sokszorosított kerületi, járási vagy üzemi folyóiratokat adott ki. A Komszomol tagjai között sok diák, sőt főiskolás is volt, akik értettek a gépíráshoz és sokszorosításhoz. Ilyenkor a sajtótermékek széthordása kizárólag a Komszomol kezében volt. A fiatalok sínylették meg legjobban a gazdasági válságot, mert elsőként bocsájtották el őket a munkából, azzal a megokolással, hogy nem családfenntartók. „Egyenlő munkáért — egyenlő bért" jelszóval a gömöri ifjú munkások több akciót valósítottak meg a tanoncok kizsákmányolása ellen küzdve. Ennek eredményeképpen, különösen az 1929—31-es években igen sok fiatal jelentkezett a Kommunista Ifjúmunkások Szövetségébe, a KISZ-be. 1931 pünkösdjén a KISZ meghirdette a fiatalok országos találkozóját. Mi, a gömöriek a fiatalságot különböző jelszavakkal Szomolnokra hívtuk. Jelszavaink a legjobban kifejezték a fiatalok alapvető érdekeit, ezért ez volt az egyik legsikeresebb ilyen találkozó az egész köztársaságban. Több ezer magyar, szlovák és német fiatal vett részt rajta. Noha az utakat erős csendőrjárőrök zárták le, a szérűk alatt s mezei utakon rengeteg fiatal jutott be Szomolnokra, ahol ellepték az utcákat és a főteret. 1931-ben egymillió munkanélküli volt Csehszlovákiában. Különösen rossz dóról, Szilicéről 4—4 hónapot kapott, akárcsak Barczi, Csihók, Kissek Gömörpanyitról, a Molnárok Sánkfalváról. Hasonló volt a helyzet Losoncon és másutt is. Szervezetünk azonban e súlyos megtorló intézkedések következtében sem szüntette meg működését. Ebben nagy érdeme volt Subovits Jánosnak, a rozsnyói Németh Józsefnek, a tornaijai Osztrák testvéreknek, a szánkfalvai Molnár Jánosnak és Dezsőnek és más elvtársaknak. A megtorló intézkedések idején figyelmeztették az egyes szervezeteket, valamint az elvtársakat, s így megmaradtak erős szervezeteink és ifjúsági csoportjaink, többek között a nagyrőcei járásban Sirken, Turéokban és Vashegyen, a rimaszombati járásban Tiszolcon, ahol Paäiak és Demian elvtársak dolgoztak, valamint a losonci járásban Apátfalván és Ózsgyánban. Annak ellenére, hogy mi a börtön falai között sínylődtünk, hamarosan ismét harcra buzdító röplapok jelentek meg. Ebben az időben a fiatalok más tömegszervezetek, mint a Proletár Testedző Egyesület (FPT) labdarúgó, atléta és tornász szakosztályainak és a vörös cserkészeknek a munkájában is részt vettek. Gyakran rendeztünk járási sportnapokat, spartakiádokat Rozsnyón, Csetneken, Váralján, Dobsinán, Mecenzéfen, valamint a kerületi spartakiádot Eperjesen és Kassán. A hatóságok igyekeztek mindenféle akadályokat gördíteni szervezetünk elé, de ezek a sportünnepélyek mégis sikeresek voltak. Mindig több száz sportoló és néző vett részt a spartakiádokon. Itt demonstrálták a fiatal munkások erejüket és eltökéltségüket, hogy készek harcolni a tőkés uralom és elnyomás ellen. A Kommunista Ifjúmunkások Szövetségének volt egy szervezete, amely a .egnagyobb tömegeket mozgatta meg: a kultúrszervezet. Egyedül Rozsnyón több mint 300 tagja volt a „Haladás" szervezetnek. Losoncon, Rimaszombatban másutt énekkaraink, önképzőköreink, műkedvelő színjátszó csoportjaink voltak; ezeknek fellépéseit ezrek nézték végig. Többször szerveztünk találkozót a más járásokban lakó ifjúmunkások számára Gömör természeti szépségekben bővelkedő tájain, például a Szádellői völgyben, az uhornai tónál, a dobsinai jégbarlangnál, Gombaszögön és Domicán is. Itt a sporttal és az irodalommal összefüggő kérdéseken kívül a fiatalok jogaiért folytatott harc módszereit is megvitattuk és előadásokat tartottunk. Természetesen ezekre a találkozókra a hatóságok mindig kiküldték besúgóikat, 5 ilyen feljelentések következtében a találkozók szervezőit nemegyszer 14—28 napig terjedő elzárással büntették. A találkozók résztvevőit pedig gyakran a munkából való elbocsájtással, az iskolából való kizárással fenyegették meg. A legérdekesebb találkozóink a nyári iskolai szünet idején valósultak meg, Jellegzetes Rozsnyó-vidéki táj 6 hot