A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-15 / 2. szám

N Ln LLj Az A és B zóna A fjordok A korszellemtől elütően ezekben I a napokban egészen váratlanul felbukkant egy már úgyszólván elfelejtett fogalom: a trieszti A és B zóna. Az idősebbek is már csak homályosan emlékeznek rá, mi is volt voltaképpen az A és B zóna, a fia- I tal nemzedék pedig éppenséggel nem I is tud róla. Ennek megértéséhez vissza kell I térnünk egészen az első világhábo- j rú eseményeihez, a dolgok gyökereit ott kell keresni. Mint ismeretes, Olaszország az első világháború kitörésekor semlegességi nyilatkozatot tett, ezt követően pedig mind az Antanttal és a Központi Hatalmakkal is tárgyalásokat folytatott a háborúba való bekapcsolódásának feltételeiről. Olaszország igényei elsősorban Ausztria—Magyarország és Albánia területrészeire vonatkoztak, illetve a jelenlegi jugoszláv partvidékre. Az Antant Olaszországnak ígérte Triesztet, Gradiskát, Isztriát, a Quarneroi-öbölig és Dalmáciát. A háború után 1919 szeptemberében D'Annunzio szabadcsapatai megszállták Fiumét és olasz kato- j naság szállt partra Dalmáciában is, i hogy érvényt szerezzen az 1915-i i londoni titkos szerződés rendelkezéseinek. A konfliktus felszámolását célzó tárgyalások Anglia, Franciaország és az USA nyomására indultak meg, és a jugoszláv-olasz határokat véglegesen megállapító szerződés aláírásával értek véget. Olaszország „lemondott" Dalmáciáról, viszont megkapta egész Isztriát Trieszttel és Polával, valamint Abbáziát, Zárát pedig szabad kikötővé nyilvánították Olaszország szuverenitása alatt; Fiumét olasz befolyás alatt álló független állammá tették. A második világháború után, az 1946 júliusában összehívott párizsi békekonferencia megállapodásai sze- I rint 1947. február 10-én került sor az olasz békeszerződés aláírására, ? amely rögzítette Olaszország új, mai határait is. A szerződés Trieszt státusáról is intézkedett, olyképpen, I hogy Trieszt szabad állam lesz, amelynek sérthetetlenségét az ENSZ szavatolja. Így jött létre Trieszt Szabad Térület. Egyidejűleg a terület A zónája (Trieszt város és kikötő) angol- j amerikai, a B zóna (Trieszt környé- I ke és az isztriai partvidék) pedig ? jugoszláv katonai megszállás és j igazgatás alá került. Az angol-ame- I rikai hatóságok 1952-ben elhatároz- i ták, hogy visszavonják megszálló | csapataikat, és zónájuk igazgatását j az olasz kormányra bízzák. Jugosz- I lávia erélyesen tiltakozott és nem- | zetközi bonyodalmaktól lehetett tar- I tani. Végül 1954. október 10-én I Nagy-Británnia, az USA, Olaszor- f szág és Jugoszlávia kormánya a g Londonban aláírt egyezmény értei- I mében. ideiglenesen, majd véglege- I sen abban állapodtak meg, hogy a ; katonai megszállás megszüntetésével ; az A zóna olasz, a B zóna pedig j jugoszláv polgári igazgatás alá ke- í rül. Sz. Felberregett a motor, egyre gyorsabban forgott a kis hidroplán légcsavarja, s a gép úszói szántani kezdték a laguna vizének felszínét. Lassan fokozódott a sebesség, s amikor úgy tűnt, hogy már minden vizet szétfröcskölt maga körül, lebegni kezdett a hóval és jéggel fedett sziklacsúcsok között. Eltűnt mögöttünk Bodo városka, és a tiszta verőfényes levegőben tovább repültünk észak felé. Csak mintegy ezer méter magasságban kezdte felvenni az alattunk elterülő táj a Skandinávia térképére emlékeztető közismert formát — szanaszét elszórt kisebb-nagyobb szigetek. A sziklák között időnként feltűnt zöld növényzetnek egy-egy foltja. Igy kezdődött kirándulásunk, melynek célja volt, hogy meglátogassuk az északi halászokat, akiknek otthona és halászterülete a sok kisebb-nagyobb fjord. Egy Kanadában gyártott Otter típusú hidroplánnal repültünk Stokmarknes halász-városkába, mely a Lofotok és a Vesterölen szigetek között mintegy átmenetet képező egyik szigeten fekszik. „Szerencséjük van" — mondta Köre Hagerup, a halfeldolgozó üzem igazgatója, szemközt jőve velünk a laguna partját az országúttal összekötő közönséges falépcsőkön, amiket fölül egy kapu zárt le „Repülőtér" felirattal. — Gyönyörű az idő, ami ilyenkor ritkaságszámba megy itt, pár száz kilométerrel a sarkkörön túl." Beszálltunk a kocsiba, hogy körüljárjuk a szigetet és megtekintsük az egyik oldalon a Lofotok, a másik oldalon a Vesterölen panorámáját. E szigetek felé halad a Mexikói-öbölből a meleg Golf-áramlat, s ezért minden évben óriási falkákban vándorolnak ide a halak ivásra. A szigetlakók odaérkezésünk napján igen jól érezték magukat, mindnyájan könnyű nyári ruhába voltak öltözve, s körös-körül a fjord partjain mindenütt emberek napoztak és fürdöttek, hiszen gyönyörű augusztusi délelőtt volt, noha az augusztus egyébként itt már koraősznek számít. Kocsiba ültünk és kompokon átmentünk egy másik szigetre, ahol csak estefelé érkeztünk meg Myre városkába. Ennek közepén állnak a halfeldolgozó üzem messziről jól látható fehér épületei. Az esték itt északon augusztus végén is hosszúk, s így csaknem tizenegy óráig járkáltunk az új épületek, családi házak és villák között, hogy megismerkedjünk az itteni környezettel, amely stílusában egyrészt a kaliforniai aranyláz idejéből ismert vadnyugati városkákra, másrészt színpompájával a svájci hegyi településekre emlékeztet. „Myre, ez a mi városunk nem öreg, és története—egészen rövid — mesélte Köre Kagerup igazgató. — A település kerek húsz évvel ezelőtt keletkezett, amikor a norvég halászflotta kezdett gyorsan modernizálódni. Az itt élők többsége mondhatni az emberemlékezet óta a nyílt tengert járó norvég halászok leszármazottja." Ismét kocsiba ültünk, hogy bejárjuk a szigetet. A leszálló alkonyban is csodálatos látvány tárul a szemünk elé: az országutat meredek hegyoldalak, fantasztikus alakú sziklabálványok szegélyezik, olykor feltűnik egy-egy kisebbnagyobb tó — de egész idő alatt teremtett lélekkel sem találkoztunk, míg végre eljutottunk Nixönbe, ebbe az öreg és festői halászfalucskába, mely ma már csaknem teljesen elhagyottan áll. Már csaknem beállt az sötétség, amikor Nixönbe érkeztünk, s a kivilágított ablakokat egy kézen meg lehetett volna számolni, ami a legjobban mutatta, valóban mennyire elhagyott ez a falu. Nixön egy keskeny és sekély fjord partján fekszik. Ez a fjord ugyan ideális menedék az Atlanti-óceán viharai és hullámverése elől, de a mai korszerű halászhajóknak sokkal nagyobb a merülési mélysége, mint a bárkáké s ezért nem tudnak befutni az öbölbe. Ez a tény, valamint az, hogy a falunak rossz az összeköttetése a sziget belsejével és gyakran érte katasztrofális árvíz, okozta Nixön elnéptelenedését. „A lakosságnak már csaknem húsz százaléka beköltözött hozzánk Myrébe" — magyarázta Hagerup igazgató, amikor beültünk a kocsiba és a tengerpart mentén egy másik romantikus úton visszatértünk a korszerű gyárhoz. Meg kellett hallgatnunk a norvég halászat rövid történetét, kezdve az ókorral s a bátor vikingekkel s befejezve a korszerű halfeldolgozó kombinátokkal, amikből igen sok épült itt északon. „Előző nemzedékek végtelen sora segített kialakítani a híres norvég halászhagyományokat. A kifogott halmennyiséget tekintve 1967-ben hivatalos statisztikai adatok szerint Norvégia az ötödik helyet foglalta el a világon, éspedig Peru, Japán, a Kínai Népköztársaság és a Szovjetunió mögött. Ami pedig a halexportot illeti, itt a második helyen vagyunk, mindjárt Japán után" — tájékoztatott Köre Hagerup igazgató. „Norvégiában ma 50 000 tapasztalt halász foglalkozik halászattal, míg a halfeldolgozó-ipar kerek 100 000 embert foglalkoztat. Ne gondolják azonban, hogy az egész halmennyiséget trawlerek és más nagy modern hajók szállítják nekünk. Hozzá kell tennem, hogy a trawler egyfajta halászhajó, amely a hálót vagy a fenékhorgokat húzza ki, s a hajó neve a tról szóból származik (ebből lett az angol trawl), ami húzóhálót jelent. A trawlerek ugyan rövid idő Jalatt ezer tonnaszám fogják ki a halat, de Norvégia északi vidékein még ma is több mint 20 000 nagy szakértelemmel rendelkező halász dolgozik, akik egy-18 Kot