A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-15 / 2. szám

Az új világ meghódításának, a „conquistának" első napjai és hetei békés csendben teltek. Szép emberfajta élt a szigeteken. Sudár növésűek voltak, jól tormáit testalkattal és — Kolumbusz szavai szerint — „megnyerő arcvonásokkal". Sűrű, sörényszerű hajukat homlokukon rövidre vágták, hátul pedig hosszan lógott vállukra. Egyesek csak arcukat, mások egész testüket befestették szürke, fehér és piros színekkel. Ruházatuk általában nem volt, csak egyik-másik szigeten hordtak a nők csípőjük köré csavart gyapotkendőt. Fegyvert nem viseltek, a vasat nem Ismerték. Vadászathoz hajitódárdaként, halászathoz szigonyul keményfa botot használtak, erős halszálkából vagy csontból csiszolt heggyel. Kolumbusz nagy csodálkozással jegyezte naplójába: semmi jelét nem tapasztalta, hogy bármiféle vallásuk volna. Az óceáni armada azonban nem azért kelt át az ismeretlen tengeren, hogy néprajzi tanulmányokat folytasson, és barátkozzék a szigetek lakóival. Az admirális nem feledkezett meg kettős céljáról: kikötni az ázsiai kontinensen, és értékes fűszereket, főleg pedig kunyhóinak csoportja katonai tábor benyomását kelti, csak nem rendezték sorba a kunyhókat, hanem szabálytalanul nőnek ki a földből itt és ott. A házak belseje tiszta és rendes; berendezési tárgyaikat gazdagon diszitik. Sok szobrocskát is találtunk, leginkább női alakokat ábrázolnak, és csodálatosan megmunkált álarcokat láttunk. (Ez nyilvánvalóan maja vagy azték hatás: a két nagy közép-amerikai kultúra jellegzetes művészeti ága az áiarckészités cserépből és fémből.) Nem tudom, a sziget lakói e tárgyakat diszként használják-e vagy vallási szertartásokhoz. Itt is vannak kutyák, de ezek sem ugatnak. Vadon élő és megszelídített madarakat láttunk, bámulatos jól készített hálókat, halászszerszámokat és fegyvereket. Valószínű, hogy a partsáv lakói halásznak, és zsákmányukat a sziget belsejébe szállítják. A sziget rendkívül szép, be sem tudtam telni csodálatával." Es megint, újra csak az ázsiai kontinens délibábja: „Minden erőmet megfeszítem, hogy eljussak a Nagy Kánhoz, akinek sejtésem szerint ezen a környéken vagy Cataio (Kathai-Kína) városában kell tartózkodnia ..." A kutyák nem ugatnak... A november elsejei bejegyzés említi, hogy láttak embereket arany és ezüst ékszerekkel. Másnap Kolumbusz felderítőket küldött a sziget belsejébe. Egyikük „Luis de Torres nevű megkeresztelkedett zsidó, aki állitólag jól tud héberül és kaldeus nyelven, valamint beszél arabul Is". Négy nap múlva visszatértek a felderítők. Sok mindent láttak, kivéve a Nagy Kánt. Jelentésükben először szerepel „bizonyos növényfajta, amit a kezükben tartva égetnek az emberek, és itteni szokás szerint befüstölik magukat vele". A kubaiak tehát — szivaroztak. Még két hónapig bolyongott Kolumbusz Kristóf a Karib-tenger szigetvilágában. Három hajával, majd kettővel, végül csak eggyel. Mert november 11 -én éjszaka Martin Alonso Pinzón megelégelte a folytonos cirkálást és keresgélést: önállósította magát, elhajózott a Pintával, hogy saját szakállára kutassa lel a kelet mesebeli aranykincsét. December végén pedig a megmaradt két hajó egyike, a Santa Maria zátonyra futott és elpusztult. A nyugatóceáni armadából a Nina egyedül vitorlázott vissza Európába Kolumbusz Kristóf parancsnoksága alatt. Másodszor, harmadszor és negyedszer is megjárta az óceáni utat az admirális. Viharos évek következtek a nagy kaland után. Szerencsecsillaga felragyogott és elhalványult; újra felcsillant, és végül lassan kihunyt. Vetélytársai és ellenségei felülkerekedtek: harmadik útjáról bilincsbe verve, hajólenéken hurcolták vissza Spanyolországba. Aztán megint sikerült talpra állnia, visszanyerte az udvar kegyét és bizalmát. Megint, negyedszer is nekivághatott. Életének nagy katasztrófája negyedik óceáni utazásán érte, bár ő maga soha nem tudta, mi történt. Ezt a negyedik utat tíz évvel első átkelése után, 1502-ben tette. Közben az általa felfedezett szigeteken már sokhelyütt megvetették lábukat o gyarmatosítók és kalandorok. Kolumbusz azonban csak kereste tovább az ázsiai szárazföldet, a Nagy Kánt és az arany hazáját. Utolsó utazásán eljutott a Hondurasi-öbölbe, a Yucatán-félsziget közvetlen közelébe. Ha hitt volna az ott hallott híreknek, élete alkonyán megtalálta volna... nem ugyan Indiát és a Nagy Kánt, de a yucatánl nagyszerű maja városok, Chichén itza, Majapan, Uxmal kápráztató gazdagságát. Viharok és összeesküvések, hajótörés és lázadások, szenvedések, vereségek és megaláztatások után végül visszatért Spanyolországba, fáradtan, kiégetten és öregen. ÉS ezután már soha többé nem vitorlázott azokra a partokra, ahol első érkezésekor az emberek barátságosan fogadták, és a kutyák nem ugatták meg a fehér jövevényt. aranyat szerezniI Már az első napokban ide-oda cirkált hajóival Guanahani és a szomszédos szigetek között; figyelt, kutatott, nyomozott, nehézkes jelbeszéddel próbálta megtudni, merre van nagyobb szárazföld, és hol találni aranyat, sok aranyat. Félig megértette, félig félreértette a kézzel-lábbal magyarázó, ismeretlen nyelvet beszélő szigetlakókat: délnyugatra, innen nem nagyon messze, van egy nagy kiterjedésű sziget, amelynek neve Colba vagy Kuba vagy ilyesmi. Ezen a szigeten hatalmas országban élnek az emberek. ÉS — aranyT Hogyne, az is van. Sok arany? Bizonyára sok. Az admirális, hiven makacs rögeszméjéhez, megkapaszkodott az új, fontosnak és hitelesnek vélt értesülésében: „Kedd, október 23. — Ma elhatároztam, hogy elindulok Kuba szigete felé. A sziget nagyságáról és gazdagságáról olyan híreket kaptam, amelyek bizonyossá teszik, hogy ez a sziget azonos Cipanguval." Vitorlát is bontott, hogy a Kariböbölben kikössön — Japán partjain. Néhány nap múlva horgonyt is vetett a három hajó Kubánál. „Érkezésünkkor a település lakói mindenüket otthagyva elmenekültek. Megtiltottam, hogy az embereim bármihez nyúljanak. Véleményem szerint ez a lakóhely szebb mindannál, amit eddig láttam. És azt hiszem, minél közelebb jutunk a kontinenshez, annál szebb lesz minden. A település tágas Kolumbusz partraszállását ábrázoló kép. Későbbi keletkezését bizonyítja az is, hogy Kolumbuszt bajusszal-szakállal rajzolta a művész, és hogy négy hajó látszik a kikötőben, holott a Kolumbusz-flotta három egységből állt szülnek. Petrovácz István a saját gyerekkorát, szülőföldjét ábrázolja ebben a regényben is, saját élményeit teszi át Varga Andris másodikos naplójába. A líraian megírt, de végig izgalmas háborús regényt Reich Károly hangulatos illusztrációi kísérik. Emil Vachek: A képtár titka Egy prágai magánképtár őrét meggyilkolták, -és elrabolták a gyűjtemény legszebb darabját, egy Van Dyck képet. Hivatásos nyomozók és magánszorgalomból buzgólkodók kutatják a rejtélyt, ki lehetett a tettes. Közben kiderül, hogy nagyarányú képhamisítás is történt, tizenöt értékes eredeti kép eltűnt, s a helyükre hamisítványok kerültek. A gyanú egyre inkább a képtártulajdonos — egy csődbe jutott prágai milliomos — szép fiatal leányára Malvinára terelődik. Egymás utón peregnek az izgalmas események: valaki merényletet követ el a detektívfelügyelő ellen, és ismeretlen tettes meggyilkolja a képkereskedőt, aki az ellopott, de hamis Van Dyck-képet megvette. Hol a rejtély kulcsa, mi az igazság? Ezt végül is a látszólag kétbalkezes prágai detektívfelügyelő deríti ki Malvina gyerekkori barátjának segítségével. Jules Verne: Utazás a Holdba — Utazás a Hold körül A baltimore-i tüzérklub a béke beköszöntével a fenyegető tétlenség elől példátlan vállalkozásba menekül : ágyúlövedéket akar fellőni a Holdba. Egy kalandos fantáziájú francia utasnak jelentkezik az űrlövedékbe — s tüstént akad két amerikai útitársa is. A nagy kísérlet átmeneti izgalmak után sikerrel jár, ha nem is az elképzelés szerint: leszállniuk ugyan nem sikerül — mai ismereteinkkel hozzátehetjük: szerencséjükre —, hanem a Holdat megkerülve páratlan tapasztalatokkal gazdagon térnek vissza a Földre. Az emberiség nagy álmai közül az egyik legrégibb épp napjainkban vált valósággá: a Föld lakói megközelítették kísérőnket, sőt az első emberek kiléptek a Hold felszínére. Verne, a jövő nagy álmodója épp ezzel a regényével szól legelevenebben a mai olvasóhoz. Technikai elképzelései, tudományos megállapításai egy része fölött kissé már eljárt az idő, de a vállalkozó szellem, az. ember örök kalandvágya, jövőjébe vetett hite annál maradandóbb mondandója a könyvnek. Jan de Hartog: A gyilkos és a lány Amszterdam egész bűnügyi rendőrsége keresi a gyilkost! Az olvasó izgalmas hajsza részese lesz a mutatványosok különös világában. A hullámvasút tövében tevelábú emberek, jósnők, sziámi ikrek, verklisek tolonganak; a közönség megbámulja a Világ Legkövérebb Asszonyát, meghallgatja az Ezerhangú Embert, elképed az erőművész teljesítményein, megborzad a panoptikumban, és jót derül az excentrikus bohócok tréfáin. A férfiakat azonban leginkább a turkesztáni szűz vonzza, a különös keleti táncosnő, s ő az, aki talán mindennek oka, ami itt lezajlik: a gyilkosságnak, gyújtogatásnak, gyűlölködésnek... A nagyhatalmú cirkuszkirály, Boterman épp hozzá igyekezett, amikor a gyilkos tőre lesújtott rá ... hot 17