A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1971-04-30 / 17. szám
Angela Davis üzenete Hötorgscity — Europa legnagyobb és legkorszerűbb bevásárlási központja Szatellitvárosok Stockholm Angela Davis a New York-i Harlem (négernegyed) lakóinak kérdéseire válaszolt, ügyvédje magnetofonszalagra rögzítette szavait. Az interjú szövegét az Angela kiszabadítására alakult New York-i bizottság átadta A. Manakovnah, a Komszomolszkája Pravda tudósítójának. Mi az interjú rövidített változatát adjuk közre. — Miért léptél be a kommunista pártba? — hangzott az első kérdés. — Néger vagyok. Életemet teljesen leigázott népem felszabadításának szentelem, meg vagyok győződve arról, hogy az amerikai társadalomban az emberek egyenlőtlenségének okai magában a kapitalista rendszerben gyökereznek. Hogy felszabaduljunk a nyomor, a faji és politikai elnyomás alól, meg k;ell semmisítenünk a kapitalista rendszert. Meg kell semmisítenünk azt a rendszert, amely dúsgazdag tőkések markába juttatja a hasznot akkor, amikor a nép és különösen a négerek helyzete ugyanolyan nehéz maradt, mint régen. Kommunista vagyok, mert hiszem, hogy a néger népnek is, amelynek munkájával és vérével született ez az ország, joga van a maga részéhez az anyagi érdekekből, amelyet kisajátítottak maguknak a Rockefellerek, a Dupontok és Amerika minden mágnása. — Miért nem hagytad el az országot, hasonlóan Robert Williamhez, Eldridge Cleaverhez és másokhoz, hogy megmenekülj az üldözéstől? — Mély meggyőződésem, hogy Edgar Hoover, az FBI elnöke határozta el, hogy leszámol velem, s az ügynökök egész seregét küldte a keresésemre. Nők százait tartóztatták le, mert segítséget nyújtottak nekem az ország különböző városainak négernegyedeiben. Nem sikerült megszöknöm. — Hogyan lehet segíteni téged ebben a harcban? — Nemcsak az Egyesült Államokban, hanem külföldön is kiszabadítási bizottságok alakultak. Tüntetések, tiltakozó kampányok folynak, kérelmeket küldenek, röpcédulákat terjesztenek. Ezt a harcot valamennyi néger politikai fogoly kiszabadításáért folyó kampánnyal kell összekapcsolni. — Számíthatsz-e a kaliforniai bíróság igazságosságára? — Az amerikai jogi rendszer csődbe jutott. A négerekkel szemben mindig az elnyomás fegyveréül szolgál. Mi mindig az áldozatai voltunk. Semmiféle igazságról nem lehet szó. — Hogyan hat rád a börtön? — Az emberek, akik a börtönben körülvesznek, vagy támogatásomra fellépnek az utcán, erőt adnak nekem. Mindennap levelek százait kapom a földgolyó különböző részéből. Nem is vártam ekkora támogatást. Amikor éhségsztrájkot kezdtem a börtönben, együttérzése jeléül sok asszony hasonlóan cselekedett. — Téged „politikai fogoly"-nak neveznek. Nem mindenki tudja, mit jelent ez. — Mind több társunk kerül börtönbe politikai meggyőződéséért. „Bűnük" annyi, hogy a néger nép felszabadításának szentelik életüket. Bobby Seale és a többiek is politikai foglyok, akik az amerikai kínzókamrákban szenvednek már két éve. Politikai fogoly vagyok. Vádat emeltek ellenem olyan bűncselekményért, amelyhez semmi közöm sincs, a kormány megkísérli betömni a számat, megpróbál kitépni a harcosok közül. A politikai foglyok kiszabadításának egy útja van: emberek millióinak kell bizonyítaniuk a hatóságok előtt, hogy minden eszközt felhasználnak a bebörtönzöttek megmentésére és az egész néger nép felszabadítására. R. T. építkezések a lehető legkisebb mértékben zavarják csak a természeti környezetet. Ahova csak az ember néz, mindenütt új háztömböket és épülő új házakat lát; ezeket ponyva takarja el a kíváncsiak szeme elől, de mögötte lázasan sürögnek-forognak a kőművesek, hegesztők, szerelők, üvegesek és mindenféle más szakipari dolgozók. Azt hiszem, a svédek számára teljesen elképzelhetetlen az olyan épülőfélben levő ház, melynek belsejében néhány magányos építő „nyüzsög". Ezt Svédország, noha itt a legmagasabb az életszínvonal a világon — vagy éppen ezért — nyilván nem engedheti meg magának. Valamennyi vág és gatan — utca és sugárút — a város egykori történelmi középpontjába vezet, amely ma a „city": itt zajlik a város kereskedelmi élete, itt vannak az irodaházak és a szórakozóhelyek. A 19. századból származó öreg házak helyén épült fel Európa legkorszerűbb bevásárló központja, a Hötorgscity, elképesztő méretekben, igen ízléses, érdekes megoldásban. Az egész bámulatos kereskedelmi központ fölé messze kimagaslik egy nemrég felépült tizenkilenc emeletes háztömb, ahol Stockholm adminisztratív munkaerőinek mintegy kétharmada «dolgozik. A csupa üveg és beton torortyházakhoz felzárkóznak a legnagyobb stockholmi áruházak, több kilométer hosszú kirakatsoraikkal, és száz meg száz luxusüzlet, ahol kapkodás és bosszankodás, idegeskedés nélkül mindenki megvásárolhatja, amire szüksége van vagy amire a pénzéből telik. Ebben a kereskedelmi központban nem sokat kell az embernek gyalogolnia. Vannak „normális" mozgólépcsők és olyanok, amelyeket fotocella hoz mozgásba, ha valaki rájuk lép. És nem kell félni a gépkocsiktól. Ebből a hangyabolyból kiszorultak valahova a föld alá, csakúgy mint a parkolóhelyek és a garázsok is. Minden célszerű, de nincs Híjával az architektonikái és urbanisztikai szépségnek. Stockolmban talán az az első, amit az idegen észrevesz, hogy itt bizony igen-igen takarékoskodnak az emberi munkaerővel, nincs A svéd metropolist, hála kitűnő fekvésének, a világ egyik legszebb fővárosaként tartják számon. Stockholm kulisszáját bazaltsziklák, erdők alkotják, az édesvizű Malaren-tó hosszan elnyúló öblei és a Saltsjön tengeröböl; egyszer jobbról látunk vizet, egyszer meg balról, s ha az embernek nincs kedve a hídról a lépcsőn lemenni a vízhez s egy ujja hegyére vett csöppet megízlelni a nyelvével, sohasem tudhatja biztosan, hogy mi van előtte, a tó-e vagy a tengeröböl, vagy valamelyik csatorna. Noha Stockholmban igen sok az érdekes régi építészeti emlék, mégis inkább a jelenkori építészet, a nagyvonalú urbanisztikai (városrendezési) tervek, az új épületek józan architektonikája érdekelt meg az, milyen nagy igyekezetet fejtenek itt ki, hogy a fejlődésükben igen dinamikus Világszerte sokat hallani a svéd fiatalokról, s otthon is állandó bírálat, vita tárgyai a sajtóban, a rádióban és a televízióban