A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-04-25 / 16. szám

Frantiska Drienová és munkakollektívája önmagukat bádogosok dolgoznak, a másikban a lakkozok, a harmadikban a felületi kikészítést, az összeállítást és a villanyhuzalok beszerelését végzik. Az ötvenhárom éves Haker Izabella, aki nemcsak a legidősebbek egyike, hanem a szövetkezet legrégibb munkaerői közé tartozik, a következőket mondta: — Tudjuk, ebben az évben nagyon igényes feladatok előtt állunk, de gyártmányaink iránt a kereslet évről évre rohamosan nő, és megértettük, hogy ezeknek az igényeknek eleget kell tennünk. Természetesen jobb munkafeltételeket kell teremtenünk az újítók számára, hogy növelhessük a munkatermelékenységet. A párt megalakulása 50. évfordulójának tiszteletére vállalt kötelezettségeink bizonyára hozzásegítenek ehhez. Ennek a jelentős évfordulónak a tiszteletére különben három műhelyünk versenyben áll egymással, a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért. — Igen, úgy döntöttek, hogy ez év január elsejétől szocialista módon dolgoznak és szocialista módon élnek. A bádogosok brigádjának vezetője Jozef Jamrich. Már kilenc éve dolgozik a szövetkezetben, munkáján kívül sok gondot fordít az utánpótlás, a tanoncok nevelésére. A másik brigád vezetője Frantiáka Drieftová, ő nyolc éve dolgozik az összeszerelésnél és a villanyhuzalok beszerelésénél. Tíz tagú csoportja csupa nőből áll, akik említett munkájukon felül még a készáruk comagolásáról is gondoskodnak, sőt a minőségi ellenőrzést is elvállalták. Haker Izabella nem könnyű feltételek között dolgozik a lakkozóban. Bizony ez a munka férfiaknak sem gyerekjáték. És éppen ő volt az, aki a fémalkatrészek lakkozását megelőző lemosási munkálatok közben a következő szavakkal lepett meg: — Mindhárom brigád elhatározta, hogy a CSKP megalakulása 50. évfordulójának tiszteletére az ez évi tervet december 15-ig teljesíti és még százezer korona értékű áruval túl is lépi. Amikor másnap Püspökin meglátogattam Pavel Seéanskyt, a szövetkezet elnökét, hogy néhány adatot ellenőrizzek, az elnök azt mondta: — A világítótestek készítésével foglalkozó dolgozóink napról napra újabb meglepetésekkel szolgálnak. Nemcsak kiváló a fantáziájuk és jó minőségű gyártmányokat állítanak elő, hanem a különböző kezdeményezésekből is kiveszik a részüket. Nehéz elhinni, hogy zömmel csökkent munkaképességű emberek ezek. És éppen ez az a körülmény, amire különösen tekintettel kell lennünk, amikor munkájukat értékeljük. Amióta a ILUDIB lámpakészítőinél jártam, ha valahol olyan világítótestet látok, amely az ő gyártmányaikra emlékeztet, mindig arra a harminckét kiváló dolgozóra kell gondolnom, akik bár csökkent munkaképességűek, e munkaterületen mégis önmagukat múlják felül. Szöveg és képek: SZLUKA JÓZSEF Vojtech Rudolf bádogos Pakrpczy József (jobbra) a vágóollónál Amontreali világkiállítás látogatói még ma is emlegetik a remek konyhával rendelkező Szlovák Koliba ízléses berendezését. Nem utolsósorban a szép világítótesteket ... A hazai turisták és a rengeteg külföldi vendég szinte alig tudta szemét levenni a csilárokról, az .asztali lámpákról, falikarokról, amelyek. annyira megszépítik elsőrangú szállóinkat, amellett, hogy kitűnő szolgálatot tesznek. Nemcsak a pöstyéni (PieS(any) Thermia Palace szállóban lelhetjük fel ezeket, de a bratislavai Slovnaft hoteljében, a közgazdasági főiskola vesztibüljében, a Hviezda mozgóképszínházban, a lipótvári (Leopoldov) vasútállomás épületében is. Ezeket a világítótesteket a rokkantak kisipari szövetkezete, a LUDIB gyártja 1960—61-től. Akkoriban még nagyon kis műhelyük volt, amelyben alig lehetett megfordulni. Szinte hihetetlennek tűnt, hogy itt jóformán csak a térdükön olyan gyönyörű dolgokat tudtak készíteni. És itt még ma is lényegében ugyanilyen körülmények között dolgoznak. A EUDIB-ban tulajdonképpen csak kísérletképpen kezdték el a lámpatestek gyártását. Először csak néhány fajta fali és asztali lámpát készítettek, később technikai világítótestek gyártását is beiktatták munkaprogramjukba. Akkoriban, tizenegy év előtt még nemigen lehetett sorozatgyártásról beszélni, csak egyéni kézműipar darabokról, amivel tulajdonképpen megalapozták gyártmányuk jó hírnevét. Ezt az alig néhány éves tradíciót nagyszerűen kamatoztatták a EUDIB-ban. Az első években mintegy négyszázezer korona értékű árut gyártottak, 1964-ben ez az összeg már nyolcszázezer koronára emelkedett, a múlt évben pedig a kétmilliós tervet hetvenkétezer-hatszáz koronával lépték túl. Ez a tény is amellett szól, hogy az ottani dolgozók iparuknak valóban elsőrendű mesterei. Amint a gyártásvezetőtől, Eubomír Vojtechtől megtudtuk, az ez évi tervben már kétmillió ötszázezer korona szerepel. Ez az 1968—69-es év tervének immár háromszorosa. Nem túlhajtott számok ezek? A világítótestek gyártásával harminckét ember foglalkozik három külön műhelyben. Az egyikben a Felülmúlják