A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-04-25 / 16. szám

AlNWfll Akinek a csillagokig ért a keze Korolev—Gagarin párbeszéd A startpályán végéhez közeledtek az előkészüle­tek. Az április 11-ről 12-re virradó éjszakára a szakemberek közül senki sem aludt. Három órakor kezdték meg az utolsó ellenőrzéseket, ötkor fel­ébredt Jurij Gagarin és helyettese German Tyitov. Mielőtt Gagarin magára öltötte volna az űrruhát, és beszállt volna az autóbuszba, ismét meglátogatta őt Korolev akadémikus. „Először láttam őt életem­ben gondterheltnek és fáradtnak — jegyezte meg később Gagarin. — Valószínű, hogy az álmatlan éj­szaka következményei jelentkeztek rajta. Ennek el­lenére az arcáról nem tűnt el a mosoly. Még ellá­tott néhány olyan jellegű tanáccsal, amelyet azelőtt még sohasem hallottam tőle." INDULÁS! Az autóbusz az-űrhajósokat a startpályára hozza. Jurij Gagarin tiszteleg és jelentést tesz: „Elnök elvtárs, jelentem, hogy Gagarin főhad­nagy, űrpilóta, készen áll az emberiség történelmé­ben első kozmikus repülésre!" Közeledik az indulás ideje. Szergej Pavlovics Ko­rolev ott áll az irányító pult mellett, kezében mik­rofont tart. Korolev: Hogy érzi magát, Jurij Alekszejevics Ga­garin? Gagarin: Kitűnően érzem magam. Minden rendben. Korolev: Értettem. Nálunk szintén minden rendben, az előkészület normális körülmények kö­zött folyik. Gagarin: Értettem. Tudtam, hogy így lesz ... Korolev: Jurij Gagarin, csak meg akarom említeni, hogy ... (Korolev tanácsokat ad). Ügyhogy ne legyen izgatott... Gagarin: Értettem. Teljesen nyugodt vagyok ... Korolev: Éppen most tűnt fel a képernyőn. Minden rendesen működik. Örülök, hogy láttuk önt, és hogy rendben van. Hogy hall ben­nünket? Gagarin: Kitűnően, jó a kedvem/itéSEén állok az indulásra. Korolev: Egy perc van még hátra. Hogy hall en­gem? Gagarin: Értettem. Egy perc van hátra. Elfoglalom az alaphelyzetemet. Korolev: Értettem. Gagarin: Gyerünk!... Minden rendben, közérzetem kitűnő. Korolev: Mindnyájan jó utat kívánunk... Gagarin: Viszontlátásra, örülök a mielőbbi vissza­térésnek, drága barátaim! Korolev: Viszontlátásra, örülünk a mielőbbi talál­kozásnak ! Az emberiség történetében először, emberrel a fedélzetén útnak indult az űrhajó. MICSODA GYÖNYÖRŰSÉG! Gagarin: A rezgés felgyorsul, a zaj kicsit erősö­dik... Korolev: Idő — hetven (hetven másodperc az in­dulástól). Gagarin: Értettem, hetven. Kitűnő a közérzetem, folytatom a repülést, emelkedik a túlter­helés, minden rendben. Korolev: Száz. Hogy érzi magát? Gagarin: Jól. Hogy néz ki önöknél? Korolev: Sebesség és idő normális. Minden rend­ben, a masina jól megy. Gagarin: Látom a Földet. Kicsit emelkedik a túl­terhelés, közérzetem kitűnő. Korolev: Kiváló ember! Minden a legnagyobb rend­ben. Gagarin: Figyelem a felhőket és a Földre vetett ár­nyékaikat. Hogy hallanak engem? Korolev: Kitűnően halljuk. Folytassa a repülést! Gagarin: A repülés kitűnő... Érzem azt, hogy for­dul az űrhajó, mindent jól viselek, a túl­terhelés nem nagy, kitűnő a közérzetem. Figyelem a Földet, melyet egyre jobban eltakarnak szemem elől a felhők. Korolev: Minden a legnagyobb rendben. Mindent ér­tettünk. A hallhatóság kitűnő. Az Ember először látta ilyen magasságból a Föl­det. Ezután a legizgalmasabb pillanatok következ­tek... „Az összeköttetés megszakadt — emlékezik visz­sza Kamanyin tábornok. — Tudtuk, hogy ez csak néhány másodpercig tart, de ez a néhány másod­perc örökkévalóságnak tűnt... Ha már utána len­nénk, és hallhatnánk Jurij hangját... Végre!" Amikor néhány perc múlva az űrhajó helyzetét meghatározó leadókészülék megszólalt, világos volt, a Vosztok a Földön van. Nemsokára a kozrrildrom­ban azt Is megtudták, hogy 10.55 perckor Jurij Ga­garin az űrhajóval Szelovka falu mellett nem mesz­sze Szaratovtól, Földet ért. A kozmodrom örömmámorban úszott. Este egy

Next

/
Thumbnails
Contents